Az oldalon elhelyezett tartalom a Ford Közép- és Kelet-Európai Kft. megbízásából jött létre, előállításában és szerkesztésében a hvg.hu szerkesztősége nem vett részt.
Korábban még egy Ford Kugát vezettél, de már akkor említetted, hogy a Ford Mustang Mach-E-t is szívesen kipróbálnád. Beváltotta a hozzá fűzött reményeket?
A Fordnál tavaly decemberben említették, hogy szeretnék, ha használnám a teljesen elektromos Mach-E-t, de akkor csak kettő volt az országban. Nemrég megkaptam, és már egy hónapja vezetem: elképesztő autó. Mindig meglepő, hogy az elektromos autók mennyire meg tudnak indulni, ha rálépek a gázra. Olyan, mint amikor a hullámvasúton ülsz, mész felfelé, aztán egyszer csak kilősz.
Miben más a két modell?
A Mach-E sokkal sportosabb. Bármennyire is más a formája az eredetihez képest, és átalakult, ez mégiscsak egy Ford Mustang, egy sportautó, így ez érződik rajta. Mindeközben kifejezetten tágas, családi autónak is jó, ráadásul teljesen elektromos: elmegy négyszáz, akár négyszázötven kilométert. Attól függ, hogy mennyivel mész az autópályán – én mondjuk száztíznél nem többel, spórolok.
A Forddal január óta tart az együttműködés, és előfordul, hogy más cégek mögé is beállsz: az elmúlt években tényleg fontos marketingszerepük van az ismert embereknek, influenszereknek. Mi az, ami belefér számodra, és hogy látod ezt a témát, mik a veszélyei?
Sokat gondolkodom ezen, hiszen rengeteg veszélye van egy influenszerkampánynak, azonban hozzátartozik a témához, hogy ezelőtt sem volt jobb, csak akkor idegen arcok mondták fel a reklámszöveget. Alapvetően nem ördögtől való, amit az influenszerek csinálnak, vagy amit influenszermarketingnek nevezünk, de én arra kifejezetten figyelek, hogy csak olyan terméket reklámozzak, amit egyébként használok vagy akár számomra is újdonság, de nagyon szimpatikusnak tartom a márka szemléletét, gondolkodásmódját.
Olykor látom azt, hogy emberek mit hirdetnek és közben az teljesen távol áll a valóságtól. A közönség számára az influenszermarketing a reklám egy sokkal hitelesebb és szerethetőbb formája: egy személyes kedvenc ajánl valamit vagy egy olyan ember, akit az Instagramon már szinte ismer, barátként kezel. Személyesebbé válik a márka, ezért is lehet veszélyesebb.
Színészként és zenészként fontos, hogy miben látják az embert az utakon, miből száll ki?
Tagadhatatlan, hogy ez egy olyan autó, amivel megnéznek, ezt még az öcsém is észrevette, amikor együtt utazunk. Elég impozáns látvány a Ford Mustang Mach-E, és bevallom, ez azért nem rossz érzés.
Régebben egy kabrióm volt, de pont amikor az életem része lett a veganizmus és a fenntarthatóság, úgy voltam vele, hogy nem járhatok egy tizenkét litert fogyasztó autóval. Pont amiatt, hogy azt éreztem, ez az, ami hiteltelenné teszi az embert.
A legutóbbi interjúnkban szó esett arról, hogy kocsi nélkül nehéz lenne a megoldanod a hétköznapokat, sokat vagy úton. A szabadnapokon ez máshogy van vagy szívesen ülsz autóba akkor is?
A szabadnapokon is sokszor autózunk, szeretünk kirándulni, kocsikázni. Viszont a bicikli ugyancsak az életem része: tizenöt éve tekerek a városban, és ez nem változott. Most annyival nehezebb, hogy messzebb lakunk a belvárostól. Van, hogy leteszem az autót valahol, és elektromos robogóval vagy biciklivel megyek tovább. Ha ismeri az ember a sharing lehetőségeit, érdemes azokkal élni: egyszerűbben úszhatjuk meg a dugókat.
Van olyan úti cél, amihez viszont kifejezetten a Ford Mustang Mach-E hozta meg a kedved?
Abszolút van. Ez az első elektromos autóm, amivel hosszabb távokat is meg lehet tenni, csak tervezni kell. Már lehetséges, hogy kivezessünk Szerbiába, de tervben van, hogy kimegyünk vele Prágába is. Ráadásul eddig az elektromos autóm nem volt alkalmas arra, hogy a koncerthelyszínekre azzal induljak útnak. Ez egy nagy váltás: ez az első elektromos autó, amivel tudok a saját koncertjeimre járni, és haza is fogok érni.
Hogy látod a közlekedést a jövőjét?
Vannak már külön olyan applikációk más városokban, amik az összes közösségi opciót, sharinget, minden közlekedési formát beterveznek a napi utazásodba. A diverzitás a városi közlekedés jövője, a nyitottság, hogy például nem különülnek majd el ennyire az autósok és a biciklisek. Kényelmi és praktikai okokból is rászokunk, hogy tisztában legyünk azzal, milyen távolságra mit lesz érdemes használni.
Az nyilván nem észszerű, hogy aki Kispesten él, és el kell mennie Budakeszire, biciklizzen, de ha kisebb távokat kell megtenni, ezernyi lehetőség adott arra, hogy minél fenntarthatóbban és környezettudatosabban közlekedjünk. Találkozhattunk már olyan összehasonlítással, hogy egy buszon hány négyzetméteren hányan utaznak, miközben egy hosszú kocsisor nagyjából két busznyi embert tesz ki. Ez elgondolkodtató, tömöttek a városok, és nem lesznek tágasabbak.
Nem egyszer hangsúlyoztad már, mennyire fontos szerepet játszik az életedben a környezettudatosság- és védelem. A nevedhez fűzödik a Woodapest projektje is: hogyan jött a faültetés ötlete?
Van egy gyerekeket zenélni, énekelni hívó egyesületem, a Füri ZeneTér, de a Covid alatt szüneteltek a gyerekkórus-foglalkozások, ekkor jött az ötlet. Pont jókor, az ültetési szezonban kezdtük el: legutóbb harminc fát ültettünk, és nemrég mindezt megismételtük. Eddig civilek jelentkezek, hogy mecénásként ültetnének, adományokkal támogattak minket, most viszont cégek is csatlakoztak az akcióhoz: ősszel legalább ötven-hatvan fával fog bővülni a program.
Nem gondoltam volna, hogy másfél év alatt idáig jutunk, hogy százhúsz ember ültessen velünk Csepelen. Jó, hogy nyitottak az emberek, és erre hajlandóak pénzt áldozni. Ebben segített, hogy személyre szóló fákat ültetünk: mindegyikhez táblát nyomtatunk, legyen szó akár születésnapról vagy házassági évfordulóról: nagyon megható pillanatok ezek. Büszke vagyok arra, hogy a barátaimmal együtt összedobtuk a tudásunkat, és már a Woodapest egy egész komoly faültető egyesületté vált.
A borítóképet Puskás-Dallos Peti engedélyével használtuk fel.
