Rejtélyes halál a robbanó tavaknál
A Kivu-tó a Nagy-hasadékvölgy nyugati ágában fekszik, mintegy 2700 négyzetkilométeres felületén két ország, Ruanda és a Kongói Demokratikus Köztársaság osztozik. A legnagyobb hosszúsága kb. 100 kilométer, kifolyása pedig a Tanganyika-tó irányába a Ruzizi-folyó. Elég csak a térképre pillantani, az elhelyezkedéséből azonnal látni, hogy a tó gazdasági és turisztikai jelentősége felbecsülhetetlen. Mégis, folyamatos fenyegetést jelent a partjain élők számára a gyakran "gyilkos" vagy "robbanó tóként" is emlegetett képződmény.
A Kivu mellett két másik "robbanó tóról" tudni. Mindkettő Kamerunban van, vulkanikus környezetben, az egyik a Nyos, a másik a Monoun. Bár gázkémiai összetételük némileg más, mint a Kivué, de a veszély forrása ezeknél is ugyanaz: a limnikus kitörések, melyek a tudományos vizsgálatok szerint néhány ezer éve bekövetkeznek, a felszínre lökhetik a vízben mélyen csapdába záródott gázokat.
Ilyen jellegű vizes "gázcsapdákra", mint e három afrikai tóban vannak, máshol a világon nemigen van példa.
Ha például egy erős földrengés fejtené ki hatását a tavak térségében, a folyamatban metán illetve szén-dioxid szabadulhat ki a víz mélyéről, előbbi robbanással, utóbbi fulladással fenyegetve az ott tartózkodókat. Két példa is volt ilyenre a közelmúltban. 1984-ben 37-en haltak meg a Monounnál, majd 1986-ban 1700-an (és több ezer háziállat) a Nyos kitörésében. Mindkét esetben szén-dioxid szabadult fel a tóból, amibe belefulladtak az áldozatok, de azt, hogy a Mononunál is ez történt, csak a két évvel későbbi eset alapján tudták megállapítani, utólag.
A gond az, hogy ezek a katasztrófák mindkét kameruni tónál megismétlődhetnek, a Kivunál pedig növeli a veszélyt, hogy a természeti csapás jóval nagyobb mértékű lenne, hiszen a tó jóval nagyobb, mint a másik kettő a három ismert robbanó tó közül. A tudományos feltételezések szerint egy vulkanikus behatás következtében - a Kivu közelében több aktív vulkán is van - akár nagy mennyiségű metán is a felszínre juthat, akit pedig a robbanása nem ölne meg, azt a nyomában mindent beterítő szén-dioxid halálfelhője fullasztaná meg.
Százezrek, de akár milliók élete is odaveszhet egy ilyen katasztrófában.
Ezért is voltak különösen feszültek a tudósok 2021 tavaszán, amikor a Kivutól északra terpeszkedő Virunga hegység legnagyobb tűzhányója (a ruandai-kongói határ kongói oldalán), a Nyiragongo kitört, és május végén az egyik lávafolyama elérte Goma határvárost Kongóban, illetve Ruanda irányába, a Kivu felé haladt. Mindezt pedig egy 5,1-es erősségű földrengés kísérte. Egy ilyen, összetett geológiai jelenségnél ugyanis megtörténhet a tó mélyén található gázkoncentráció felszabadulása.
Mindhárom tó esetében zajlottak törekvések a 2000-es évek elején a veszély csökkentésére, de igazán átütő illetve átfogó megoldás eddig nem született. A Kivu-tó esetében viszont fordulni látszik a kocka: a több száz métetes mélységben megbúvó gázkoncentrációt energiatermelésre fogták az elmúlt években.
Halálos gázzal az áramért
A Kivu bantu nyelven "tavat" jelent, de amennyire egyszerű ennek a hatalmas tónak az elnevezése, a benne található metánkoncentráció annyira veszélyes: nagyjából 1000-szer sűrűbb, mint a kameruni tavakban. Soha, semmilyen más tóban nem mértek még ilyen mértékű metánfelhalmozódást. A metán részben a tóban található szerves anyagok (élőlények) lebomlásából termelődik, részben a vízbe a Nyiragongo és a Nyamuragira vulkánokból a mélyben átjutó, ásványi anyagokban dús, szén-dioxidot tartalmazó vízből. A kutatások szerint a mostani készletek nagyjából 800-1000 év alatt halmozódtak fel a tóban. A gázokat a tó mélyén csapdába ejti a meleg, sós, szén-dioxidban gazdag víz beáramlása az úgynevezett nehézvíz alatt, ennek köszönhető a veszélyes és egyedülálló metánkoncentráció.
De éppúgy egyedülálló az is, ahogy a csapádba zárt gázokat az utóbbi években hasznosítani kezdték az energiatermelésben.
Ennek jelentőségét úgy lehet látni, ha felidézzük, hogy Ruandában - a 2020-as adatok szerint - csupán a lakosság 30 százalékának volt az állami szolgáltatás keretében hozzáférése az elektromos áramhoz, az ország akkori termelőkapacitása 218 megawatt (MW) volt. A kutatási adatok szerint a Kivuban viszont annyi metán van, ami 55 éven át, évi 700 MW termelésére elegendő, ezen nagyjából fele-fele arányban osztozhat Ruanda és Kongó. Ráadásul a szakemberek szerint ebből nagyjából 500 MW energiához elegendő gáz kifejezetten gazdaságosan termelhető ki, olyan technológiával, melyet a világon sehol máshol nem alkalmaznak. Kísérleti megoldásokról ugyan már az 1950-es évek végéről tudni, de a tó gázkészletének érdemi hasznosítása nagyon friss kezdeményezésnek számít.
Ruanda kormányzati elképzelése szerint, öles léptekkel haladva, 2024-re az ország lakosságát 100 százalékban ellátnák az elektromos energiához való hozzáféréssel. Ennek pedig fontos része, hogy a tavon az elmúlt években-évtizedben megjelentek az olyan gázkiemelő platformok, mint az alábbi képen is látható, melyhez bérelt hajónkon kilátogattunk:
Az olyan cégek, mint a Shema Power Lake Kivu vagy a Gasmeth, a ruandai kormánnyal közösen létrehozott vegyesvállalatokban, illetve koncessziós szerződés keretében emelik ki és hasznosítják a metánt. A Shema 2016-ban 3,6 MW-os pilotprojektjét 2021-re 25 MW-ra bővítette. A Gasmeth 25 éves, 400 millió dolláros koncessziót kapott arra, hogy a tóból kiemelt gázt kiskereskedelmi forgalomba hozza, illetve bioüzemanyagként hasznosítsa 56 MW-os termeléssel.
A képeken is látható vízi platform a kitermelés leglátványosabb elemét jelenti. A metánkitermelésben 260-480 méter mély mélységből, az úgynevezett "forrászónából" emelik ki a metánt, pontosabban az azt oldottan tartalmazó, úgynevezett mélyvizet. A víznyomás fokozatos csökkenésével a gázok kiválnak a vízből, és a víz és gáz keverékének elegyét már elegendő egy szeparátorba pumpálni a szétválasztáshoz. Ezt követően a jelentős mennyiségű szén-dioxidtól további eljárással megtisztított metánt elektromos áramot termelő generátorokhoz vezetik.
A Kivu-tónál jelenleg alkalmazott megoldások ilyenformán egyediek, sehol máshol nem találkozni azokkal.
Nemzetközi érdeklődés
A különleges metánlelőhelyek hasznosítása persze nem kockázat nélküli. Ugyan a gáz kiemelésével csökken a gázkitörés esélye, de megmarad annak kockázata, hogy a mélyvíz megbolygatásával óriási, veszélyes gázbuborékok lökődnek a felszínre. További kockázatot jelent az, hogy jelenleg nem ismert pontosan, milyen hatása van a tó élővilágára a mélyben végzett kitermelési tevékenység.
Egyelőre azonban úgy tűnik, a metánkitermelés előnyei háttérbe szorítják a kapcsolatos aggodalmakat.
A gyilkos tóban rejlő gázok hasznosításában újabban a legtöbbet emlegetett megoldás a KivuWatt projekt, melyet egy nemzetközi vállalattal együttműködésben valósítottak meg. A ContourGlobal projektje mind méreteit, mind ambícióját tekintve a legnagyobb metángáz-projekt a tavon, hiszen nem csak a gázkitermelő vízi egységet, hanem a haszonosító szárazföldi erőművi állomást is magában foglalja. A bemutató videó:
A KivuWatt keretében néhány éve kezdte meg működését egy hatalmas, a parttól kilométerekre telepített, a tó fenekéhez rögzített platform Kibuye városánál. Ennek a platformnak a segítségével mintegy 350 méteres mélységből emelik ki a potenciálisan halálos metánt tartalmazó mélyvizet, és 2 Ba nyomáson tiszta metánt állítanak elő abból az úgynevezett mosótoronyban. A metángáz aztán egy vezetéken az elektromos áramot termelő generátorokhoz kerül. A vízi platform egy hatalmas szárazföldi telephellyel áll összeköttetésben, ahol az erőművi feladatokat is - azaz a gáz energiatermelésre fogását - elvégzik.
E módon a KivuWatt 26 MW kapacitással, jelenleg is több ezer háztartást lát el a tó környékén, de a termelés hamarosan 100 MW fölé nő.
A telephelyre rendszeresen szerveznek látogatásokat újságíróknak, diákoknak, energetikai szakembereknek. Nekünk sajnos nem sikerült egyeztetnünk a telephely megtekintését, illetve a vízi platformra való kijutást, csak a szárazföldi állomás bejáratáig jutottunk.
Jöhet a lakossági és az ipari célú gáz?
Bárhogy is, a Kivu-tó mélyén rejlő gázkészletek haszonosításának vélhetően még csak az elejét jelentik a már elindított, illetve tervezés alatt álló projektek.
A legfrissebb hírek szerint ugyanis az energiatermelésben való felhasználás mellett már közel lehet az az időszak is, amikor a tóban rejlő metánt illetve szén-dioxidot a háztartásokban hasznosítják, vagy épp ipari tevékenységeknél. A tervek alapján ez sincs már messze, 2023 év végére valósággá válhat a gyilkos tó veszélyes kincsének újabb hasznosítási formája.
