Hungary
This article was added by the user . TheWorldNews is not responsible for the content of the platform.

Mennyi olaj lehet még Magyarország alatt?

Ízlelgessük egy kicsit ezt a településnevet: Budafapuszta. Gyanítható, száz emberből nagyon sok nem tudná hirtelen rávágni, hogy ja, ez egy Zala megyei lakott falu, az oklevelek először 1310-ben jegyezték fel Budafaluus néven, jelenleg Kiscsehi része. Aki mégis, annak dicséretes ötös, de csak akkor, ha nem budafapusztai vagy kiscsehi lakos. Nagyon szép arborétuma van, de igazából a település azért unikális,

Mert ott született meg a magyar olajbányászat 1937-ben, azaz 85 évvel ezelőtt. A Budafa-2 volt Magyarország első olajkútja.

Erre a történészek egy része, meg az internetbúvárok kórusa rávágná, hogy nem is, és tulajdonképpen egy kicsit igazuk is lenne. Korábban Zsibón például Puskás Tivadar talált olajat és indított egy paraffin üzemet, ami azonban nem sokkal később csődöt is jelentett. 

A Kissárnmás-1 fúrólyukban pedig kálisót kerestek, de földgázt találtak 1909-ben. A hirtelen feltört szénhidrogén be is gyulladt és csak két évvel később tudták eloltani, majd kitermelni. A színtiszta metánból naponta 860 ezer köbmétert szállítottak csöveken Marosújvárra és Tordára. 

Ezek a települések azonban az akkori történelmi Magyarország területén voltak, ezért az 1937-es Budafa-2 olajkútból kitermelt szénhidrogén mégis csak az első volt Magyarországon.

Azóta nagyot változott a világ, Magyarországon több olajkút is üzemel, a legújabb, a Mol harmadik legnagyobb kútja Vecsés határában működik Vecsés-2 néven.

A varázsvessző nem segít

Egy évszázaddal ezelőtt a technika akkori vívmányait – többek között az Eötvös Loránd torziós ingáját – használva inkább véletlenszerűen találtak a föld alsóbb rétegeiben szénhidrogéneket. A napokban bejelentett vecsési olajkút esetében már korántsem erről van szó. 

Játsszunk el a gondolattal, mit tegyen az, aki egy reggel úgy ébred, nem akar tovább masiniszta, bolti eladó, fodrász, gyógymasszőr, vagy bármi más lenni. Ki kell lépni a komfortzónából, ezért kiszól a fürdőszobába: Ica, ne pancsolj annyit, gyere a konyhába kávézni, komoly beszédem van veled, megyek olajat keresni. 

Na ilyen esetben mi a teendő? Mert a varázsvessző és a torziós inga aligha segít, de akkor hogy lehet olajat találni? Ezt a kérdést dr. Szabó Tibor miskolci olajmérnöknek tettük fel, aki maga is az olajbányászképzés felkent otthonában, az akkor még Miskolci Nehézipari és Műszaki Egyetemen szerezte diplomáját, de később az utód Miskolci Egyetemre is járt egy közgazdász másoddiplomáért.

A szénhidrogén-kutatás alapvetően hosszadalmas felszíni geofizikai méréseken alapul

– mondja dr. Szabó Tibor.

Az olajmérnök hozzátette, a már említett első magyarországi olajkutat annak is köszönhetjük, hogy a geológusok felismerték, a horvátországi muraközi szénhidrogén-előfordulások, hullámzások a zalai dombságban is folytatódnak, ezért feltételezték, hogy ott is találhatnak olajat vagy földgázt, ezért folytak ott a végül sikerrel járó kutatások.

Termálvizek országa

Ma szeizmikus hang- és rezgéskeltés formájában kutatják, mit rejt a felszín. A hanghullámok a kőzetváltásokról visszaverődnek. Ezeket az eltéréseket keresve ha felboltozódást találnak, amelyek 3D-ben úgy néznek ki, mint egy domb, arról joggal remélhető, hogy rejt valamit. Ilyenkor három lehetőség adódik, hogy a csapda kőolajat, földgázt, sós vizet vagy termálvizet tart rabságban.

Ekkor jöhetnek a mélyfúrók, akik a próbafúráskor nem tudják biztosan, a három opció melyikével találják szemben magukat.

A hazai termálkincs nagy részét így találták meg

– jegyzi meg a szakember. Azaz Bogács, Egerszalók, Hajdúszoboszló és Szentes – hogy csak néhány példát említsünk – termálvize is annak köszönhető, hogy eredetileg szénhidrogének után kutattak, tehát olajfúrók nyomaiban pancsikolunk.

Azt azért dr. Szabó Tibor hozzáteszi, Magyarországon nagyon intenzív szénhidrogén-kutatás folyik. Az ország geológiája sok titkot már nem rejt, azonban a mélyfúrásnak jelenleg van egy technikai korlátja. Van egy olyan mélység, ahol a fokozódó nyomás mellett az emelkedő hőség is megálljt parancsol. Ezért hiába sejthető, hogy bizonyos területeken lehet ebből az említett négyesből az ottani csapdában valami, még tudni sem lehet pontosan, mi az, nemhogy a gazdaságos kitermelésen kellene gondolkodni.

Ez utóbbinak az állatorvosi lova a makói gázmező, ahol már az 1960-as években tudták, a talaj 5000 méter mélységben hatalmas mennyiségű földgázt rejt. Pontos adat máig nincs, csupán becslések vannak arról, nagyjából 600 milliárd köbméter földgázról van szó. A kitermelést 2005-ben kezdték meg, majd a kutatásokat a kitermelés nagyon magas fajlagos költségeire hivatkozva a Mol és az ExxonMobil is feladta a kutatást. 

Egyelőre Makó kudarctörténet, de egyáltalán nem biztos, hogy évek múlva is ez lesz a helyzet. A mostani energia-veszélyhelyzetben és a várhatóan egy ideig még elhúzódó energiaváltságban hatalmas segítség lenne, ha a makói földgázkincset a felszínre lehetne hozni.

Próba, szerencse

Az általunk megkérdezett olajmérnök szerint még biztos, hogy lehetnek szénhidrogének Magyarország olyan területein, amit még nem kutattak meg. A technológia sokat fejlődött az elmúlt évtizedekben, ezért dr. Szabó Tibor szerint érdemes lenne olyan területeket is újrakutatni, ahol a korábbi – az ötvenes, hetvenes években végzett – ilyen jellegű kísérletek nem jártak sikerrel. 

Ennek egyik ékes példája pont az elő magyarországi olajkút fúrása, hiszen azon a területen egy évtizeddel korábban végeztek egy fúrást, ami 300 méterrel tért el az olajmezőtől. A kudarc azonban nem szegte a kísérletezők kedvét és végül a Budafa-2 valóra váltotta a kútfúrók álmát.

A szakember szerint a szakértelem és a megfelelő technikai arzenál mellett még mindig sokat számít a kitartás és a szerencse.

A sikeres fúrásokról sokat tudunk, de egyáltalán nem mindegy, hogy egy sikerre hány kudarc jut, hogy egy fúrásból találnak földgázt vagy kőolajat, vagy harminc kudarcos kísérlet után, hiszen a mélyfúrás nagyon költséges mulatság.

(Borítókép: Egy olajkút a Somogy megyei Kálmáncsa közelében 2019. június 16-án. Fotó: Sóki Tamás / MTI)