A nagy mesemondóként is ismert Benedek Elek amellett, hogy az országot járva papírra vetette a népköltészet remekeit, saját csodás legendáival inspirálta a gyermeki fantáziát. Több mint 500 olyan magyar népmese megismerését köszönhetjük neki, mint Mátyás-király legendák, az Állatfabulák, vagy a Tündérmesék, emellett az Ezeregyéjszaka meséit, a Grimm-fivérek gyűjtéseit és még 37 nemzet 120 népmeséi a fordításai által jutottak el hozzánk.
Eredetileg ezek a történetek a felnőttek szórakoztatására szolgáltak, így a gyermekirodalom megteremtéséhez szükséges volt ezek finomítása, átdolgozása, ami a 19. században megszokott volt a műgyűjtőktől. Benedek Elek megörökölte a népmesemondó szerepet, ugyanis már édesapja is kiérdemelte az erdélyi Kisbac közösségétől ezt a titulust.
A kutatók szerint ideális meseátíró volt, mert a történeteket a kor gyermeknevelése szerint fogalmazta át, amiben a főhősök saját nyelvjárásában székelyül szólalnak meg, még akkor is ha palóc vagy például alföldi területről származott a mese. Az új köntösbe bújtatott már tényleg gyermekeknek szóló történetek pedig a polgári családoknál dolgozó dajkáktól jutottak el a falvakba, ahonnan származtak, később puha borítású ponyvákban, majd a 19. század közepétől már tankönyveikből ismerhették meg a kisebb településeken élő gyermekek a népmesék történeteit, csakúgy mint a Grimm-fivérek Hamupipőkéjét, Csipkerózsikáját vagy a Piroska és a farkast.
Kultúrákon, évszázadokon átívelő történetek
Ezek a történetek különben nem csak a német folklórban jelentek meg, a Csipkerózsika elemei például már a középkori izlandi vagy francia irodalomban is fellelhetőek, Hamupipőke sorsa már az ókori római, egyiptomi irodalomban is feltűnik, és 9. századi kínai tekercseken, a Piroska és a farkasból pedig 35 különböző változatot tartanak számon kultúrantropológusok, többek között, belga, francia vagy olasz verziója is van, bár Ezópus 2600 éves fabulájából származtatják.
A magyar mesevilág legnagyobb része páratlan, mivel a világirodalomban sehol sem találhatóak például a Hetedhétországgal, hétfejű sárkánnyal, Óperenciás tengerrel rokonítható elemek.
Az Óperenciás tenger különben egy félrehallásból állandósult népmesei fordulatunk lett: az ausztriai Ober Enns tartomány salzkammerguti tavait nevezték tengernek az itt állomásozó magyar katonák, akik a mesélők szerint beláthatatlanul messzi tájról tértek vissza szülőföldjükre.
Jellemző motívumuk, hogy a főhős elindul szerencsét próbálni, rafinált észjárásának köszönhetően kell megoldania egy-egy feladatot, túljárni a gonosznak vagy a riválisoknak az eszén. A játékosság, a kaland szeretete éppúgy megjelenik bennük, mint a humor. A gyereket szórakoztatva az élet nehézségeire készíti fel, amivel a jó cselekedetükért cserébe barátokra, segítőkre lelnek, amivel könnyebb lesz leküzdeni a problémákat, és mindig az igazság, a jó győz erkölcsi tanulsággal zárulnak a történetek. A várt eredmények azonban nem hullanak az ölükbe, meg kell dolgozniuk a sikerért.
A magyar emberek kitörölhetetlen népmesei emléke a 1980-2012 között a Jankovics Marcell által tervezett és rendezett köztévén futó Magyar népmesék sorozat, amit 2020. október 15-én a hungarikumok sorába is beválasztottak.
A 100 epizódot, amely összesen 12,5 órát ölel fel már 100 millióan látták a világhálón, mivel angol verziója is megtekinthető, sokan nézték az Egyesült Államokból, Indiából, a Fülöp-szigeteken. Nemcsak a történetek, a képi díszítőelemek is száz évvel korábbi népi motívumaink. A Hungarikum Bizottság közlése szerint a kultúránk alapját képező népmesék egyedülálló és emblematikus vizuális megjelenítése a Magyar népmesék rajzfilmsorozat.
Eric Berne kanadai pszichiáter Sorskönyv című művében taglalja, hogy mennyire fontos jellemfejlődésünk szempontjából, hogy gyerekként milyen történeteket hallottunk, melyik főhőssel tudtunk azonosulni. A mesék szereptanulási alkalmat jelentenek a gyerekek számára, az életfeladatok megoldásához bizonyos kulcsot jelentenek. A szakember szerint az, hogy melyik szereplő sorsát érezzük magunkénak közrejátszik abban, hogy nyertes vagy vesztes sorskönyvet alakítunk ki magunknak.
A népmese kortalan
Pompor Zoltán, a Magyar Olvasástársaság elnöke az Indexnek elmondta, hogy 2005-ben indított kezdeményezésük keretében évente az egész Kárpát-medence közös kultúrkincsét összefogó Népmese-konferenciát rendeznek szeptember utolsó hétvégéjén.
Minden évben más tematikára épülve tartanak előadásokat néprajzkutatók, pedagógusok, mesemondók, könyvtárosok és más szakemberek részvételével. Idén az élőszavas mesemondás megváltozott tere volt a fókuszban, ami a járványhelyzet során a közösségi terekből akkor az otthoni, családi környezetbe és az online platformra került át.
„A mesemondás személyes műfaj, az előadók számára fontos a közönség visszacsatolása, akik sokszor a hallgatóság igénye szerint alakítják a történetet. Nem volt könnyű helyzetük, amikor élő közönség nélkül kellett mesélniük, de feltalálták magukat, például úgy, hogy a felvételeknél saját maguk tettek fel kérdéseket és így tudták tovább szőni a mese fonalát” – mondta el a szervezet elnöke, aki kiemelte, hogy teljesen más élmény egy hivatásos mesemondó által, a maga ízes nyelvjárásában hallani az eredeti történeteket, amit a digitális világban szocializálódott gyerekek is átszellemülten hallgatnak.
A mesék utat nyitnak a képzeletnek, fejleszti a kreativitásukat, azzal hogy a saját fantáziájukra szorítkoznak jobban tudnak azonosulni a történetekkel, a saját életükből vett, tapasztalataik alapján alkotott képekkel
– fejtette ki Pompor Zoltán, aki úgy véli, hogy a népmesék örök igazságokat tartalmaznak, olyan ősi állandó kérdésekre keresik a választ, hogy hogyan lehet boldog az ember, hogyan tud boldogulni a világban.
A szakértő szerint a népmese kortalan, már az óvodásoknak is ad a szórakoztatás mellett erkölcsi támpontot felmerülő helyzetekre, a kamaszok az önállósodáshoz való útkereséssel tudnak azonosulni, az idős embereket pedig visszarepíti gyerekkorukba. Ugyanakkor hozzátette, hogy hagyományosan felnőtteknek mondták el ezeket a népmeséket.
Amit Benedek Elek által ismerünk, azok a gyermek-hallgatóságra átformált történetek, ezért az eredetiket hallva sokan meglepődhetnek. Maga a gyermekirodalom megteremtésében, és kultúránk alapjainak tekinthető legendák megőrzésében volt vitathatatlanul nagy szerepe az írónak
– emelte ki a Magyar Olvasástársaság elnöke, akiknek a népmese napjához köthető mozgalmához évről évre számos iskola és könyvtár, művelődési ház csatlakozik rendezvényekkel, mese előadásokkal, mesejátékkal, rajzversenyekkel, vetélkedőkkel, iparművészeti kiállításokkal.
Határon túli intézmények is elküldik a társaságnak a programjukat, amit ők a nepmesenap.hu oldalon tesznek közzé, hogy a népmesék iránt érdeklődők megtalálják a hozzájuk legközelebb eső a naphoz köthető hagyományőrző eseményeket. Pompor Zoltán arra is felhívta a figyelmet, hogy azért is fontos minden nap mesélni a gyerekeknek, mert kutatások is bebizonyították, hogy a közösen töltött idő szociális készségüket és szövegértésüket is fejleszti. Arra pedig, hogy milyen mesét válasszunk, a népmese jó támpont lehet.
(Borítókép: Glenn Asakawa / The Denver Post / Getty Images)
