A kriptovalutázás csodagyerekének tartották, de most már az a kérdés, csaló volt-e vagy bolond

Minden adott volt ahhoz, hogy a kriptokirály Sam Bankman-Fried egy olyan popkulturális jelenség legyen, mint amilyen jó tizenöt évvel ezelőtt Mark Zuckerberg volt. Ő, a fiatal zseni, aki a generációjából elsőként kerül be a világ legvagyonosabb szupergazdagjai közé, mialatt a volt osztálytársai az első munkahelyükön próbálják megvetni a lábukat, az ember, aki most megmutatja, hogy a korosztálya, az 1990-es évek szülöttei megérkeztek az üzleti világba, és annak is a csúcsára törnek.

És ugyan az, hogy ő pontosan mit alkotott  – a világ egyik, ha nem a legnagyobb kriptotőzsdéjét hozta össze –, nem volt annyira könnyen érthető első ránézésre, mint amennyire 2008-ban értettük, hogy mi az a Facebook, de olyan imidzset teremtett magának, ami ezt simán ellensúlyozta. Ő lett a fiatal multimilliárdos, aki eleve azzal a céllal vág bele az üzletbe, hogy ha majd öregkorában visszavonul, hatalmas vagyont tudjon elosztogatni jótékony célra, vegán, mert szerinte az állatok megölésén alapuló élelmiszeripar fenntarthatatlan. Joe Biden 2020-as kampányának második legnagyobb támogatója, de republikánusoknak is ad pénzt a helyi kampányra, ha szerinte jó célért küzdenek. És persze egy igazi mai fiatal, aki egy fontos befektető hívása közben lebukik azzal, hogy Leage of Legends-et játszik a másik gépén, csillogó-villogó ruhákat hord, a fésülködést pedig meghagyja másoknak. Igazából tényleg csak annyi volt a kérdés, hogy a stílusa és az életkora miatt a fiatal Zuckerberghez hasonlítsák-e, vagy a befektetési stílusa miatt az új generáció Warren Buffettjének kiáltsák inkább ki.

Aztán kiderült, hogy a cége több milliárd dollárral nem tud elszámolni, az egész birodalom ahogy berobbant, olyan tempóban omlik össze, ő pedig egy óvatos becslés szerint egy nap alatt elvesztette a vagyona 94 százalékát.

Úgyhogy a Zuckerberg vagy Buffett? kérdés helyett most már sokkal inkább az a dilemma, kihez hasonlítsuk Bankman-Friedet: Elon Muskhoz, aki úgy fújta fel a saját brandjét, hogy azért tényleg letett valamit az asztalra, vagy a startupsztárból lett elítélt csaló Elizabeth Holmeshoz, aki a kezdetektől fogva tudta, hogy hazudik, és a cége mögött nincs semmi?

Ennek a történetnek minden eleme kiált azért, hogy megfilmesítsék. Hát még ha azt is hozzávesszük, hogy a kriptopiac első ránézésre annyira átláthatatlan és annyira hirtelen gazdagodnak meg belőle néhányan nehezen érthető módon, hogy sokan nagy kárörömmel fogadják az ilyen bukásokat. Akkor is, ha amúgy befektetők tömkelegének vész el a pénze. Márpedig tényleg tömegekről van szó: a csődeljárás mostani állása alapján úgy tűnik, vagy egymillióan követelhetnek kisebb-nagyobb összegeket, összesen 3,1 milliárd dollárt.

És hiába látunk egy jól eladható, drámai történetet, az egyik fő tanulság ezen messze túlmutat:

az egész ügy csupa olyan elemből jött össze, amely egy tőzsdei vagy pénzügyi felügyeletnél évekkel korábban kibukott volna, így pedig csak azért derült ki, mert újságírók utánamentek.

De mi is ez az egész FTX?

Bankman-Fried 2017-ben, 25 éves korában alapította meg első saját cégét, az Alameda Research nevű vállalatot. Ez még egy klasszikus befektetőcég volt, amely különös figyelmet fordított a kriptopénzekre, például egy ikonikus pillanatában 20 millió dollár nyereséget csinált abból, hogy Bankman-Fried kiszúrta, ha dollárból bitcoint vesz, azt rögtön eladja jenért japánoknak, majd a bevételt visszaváltja dollárra, akkor sokkal több pénze lesz, mint amennyiből kiindult.

Ennek a sikerén felbátorodva, és a hasonló üzletek nehézségeit ismerve alapította meg 2019-ben az FTX-et (ez a Futures Exchange rövidítése). Ezt a leggyakrabban kriptotőzsdeként szokás emlegetni, és az üzleti modellje valóban az, hogy tőzsdeszerű szolgáltatásokat nyújtson: lehetővé teszi azt, hogy egyik kriptopénzt átváltsák egy másikra vagy hagyományos pénzre, vagy épp hogy a klasszikus pénzt váltsák át valamilyen kriptovalutára – természetesen jutalékért, ebből volt a cég haszna. Azért is tudtak nagy nyereséget összehozni, mert olyan tranzakciókat is lehetővé tettek, amelyek az Egyesült Államok vagy az európai országok tőzsdei szabályai szerint nem biztos, hogy legálisak lettek volna, annyira kockázatosak. A céget a karibi Antigua és Barbudán jegyezték be, a központja előbb Hongkongban volt, majd átköltöztették a Bahama-szigetekre. Mindez még az előtt történt, hogy Bankman-Fried harmincéves lett volna - a harmadik ikszet idén márciusban érte el.

A bukás

Az első aggasztó jel idén szeptember látszott. A Bloomberg kiderítette ugyanis, hogy az FTX és az Alameda között túl sok az összefonódás nemcsak a vezetők személyében, hanem az üzleti ügyekben is. Annyira, hogy a lap azt is felvetette, ha ez egy hagyományos tőzsdén lenne, a tőzsdefelügyelet nem engedné mindezt.

A bomba végül november 2-án robbant, amikor a CoinDesk nevű, kriptopénz-hírekre szakosodott portál megírta, hogy az Alameda 14,6 milliárd dolláros vagyonának nagy része egyszerűen FTT-tokenből, az FTX saját kriptopénzéből áll. Vagyis leegyszerűsítve: az Alameda mögött nincs szinte semmilyen külső, a cégcsoporttól független eszköz, mintha csak saját maguknak nyomtatnának pénzt. Az Alameda akkor tagadta, hogy ez lenne a valóság. Az is kiderült, hogy amikor idén tavasszal és nyáron sok kriptovaluta veszített az árfolyamából, akkor Bankman-Fried közel négymillárd dollárt csoportosított át az FTX-től az Alamedához, állítólag részben ügyfélbetétekből.

Képzeljük el, mi volna a reakció, ha kijönne a hír, hogy egy tőzsdeelnök a tőzsdén befektetett pénzből pakolgatna át a saját veszteséges cégének kasszájába és ezzel egyszerre az, hogy komoly fedezet nincs is emögött – nagyjából pontosan az lett a válasz, ami erre várható volt. Annyira nem sikerült megnyugtatni a befektetőket, hogy szinte mindenki azonnal ki akarta venni a pénzét az FTX-ből, azaz épp olyan lett az eredmény, mint egy bankpániknál. Másfél hét sem telt el a cikk megjelenése után, és az Alameda, valamint az FTX is csődvédelmet kért. Emiatt pedig most aggódva figyeli mindenki, aki több pénzt tart kriptovalutákban, hogy az ő befektetésének mi lesz a sorsa.

Totális összeomlási hullám más cégeknél egyelőre nem látszik. Sokan vesztettek kisebb-nagyobb összegeket, de a legnagyobb befektetési alapok ahhoz elég alaposan diverzifikálják a befektetéseiket, hogy pár millió dollár elvesztése csak rossz hír legyen, ne csőd. Azaz most úgy tűnik, hogy egy rosszul menedzselt cég bedőlése nem indít be brutális dominóhatást, szóval nem egy új Lehman Brothers-csődöt látunk.

De egyéni szinten sok kárt okoz ez. Egyébként is, a kriptopiacnak nagyon rossz éve volt már októberig is, az FTX botránya pedig minderre rátett egy lapáttal. Sokat elmond a helyzetről az, hogy márciusban egy bitcoin még 47 ezer dollárba került, november első napjaira 20 ezerre esett az árfolyam, az FTX összeomlása után viszont már 16 500 dollár alatt jár.

Persze más olvasatban ez azt is jelentheti, hogy most érdemes befektetni kriptóba, ha az ember azt gondolja, hogy innen csak jobb lesz - viszont ezt most lehetetlen megmondani, mi következhet. Annyi mindenesetre biztos, hogy egy olyan időszakban vagyunk, amikor mindenki keresi, hova mentheti a pénzét az infláció elől, jól mehetnek azok a befektetési formák, amelyek a kockázatkerülők számára jó menekülőutat jelentenek, akik csak be akarják rakni valamibe a pénzüket, hogy ne egye meg az infláció, de semmi kedvük napi szinten figyelni az árfolyamokat, mibe tegyék át, nagyot rizikózni pedig pláne nem. A kriptovaluták már eddig sem számítottak ilyennek, és most úgy tűnik, esély sem marad arra, hogy valamilyen biztos menedékké váljanak az óvatosabb befektetők számára.

Hogy pontosan miként jutottak el ide, azt még sok vizsgálatban próbálják majd kideríteni. Amíg ezek tartanak, addig nem lehet teljes bizonyossággal állítani semmit sem, meddig működött az FTX rendesen, mikortól tudták már a vezetői, hogy csőd felé tartanak, és elkövettek-e szabálysértést. Bankman-Fried lemondott, majd november 23-án egy magyarázkodó levelet írt arról, hogy „amikor szar dolgok történnek velünk, mindannyian hajlamosak vagyunk irracionális döntéseket hozni”. Annyit talán már ki lehet jelenteni:

a kripto létezése önmagában nem baj, de a rendszer, amelyben működik, még sok krízist okozhat.

Az FTX az egész üzleti modelljét arra építette fel, hogy olyan szolgáltatásokat kínált, amelyek egy szigorúbb szabályozási környezetben nem biztos, hogy megtörténhettek volna, és a szabályozás hiánya vezethetett el addig, hogy az összefonódások túl későn derültek ki. Az egész kriptoüzlet nagy ígérete az, hogy szabadabb és olcsóbb is, mint az olyan befektetések, amelyeknek a szabályrendszerét egy tőzsdefelügyelet vagy egy nemzeti bank pénzügyi felügyelete határozza meg, csakhogy ennek megvan az ára: nehezebb kiszúrni azt, ha valami nincs rendben.

Bankman-Fried lemondása után az FTX élére került új vezérigazgató, John Ray is arról beszélt, hogy az átláthatóság minimális igénye sem volt meg, az ő megfogalmazása szerint „a megbízható pénzügyi információk teljes mértékben hiányoztak”, és mint mondta, egész pályafutása alatt nem látott még olyat, hogy egy cég belső ellenőrzési rendszere ekkora totális összeomlást produkáljon.

És persze ott van az a részlet is, amit nagyon sokan elmondanak olyankor, amikor épp jól megy a kriptopénzek piacán: hogy nem szabad ész nélkül csinálni. A kripto most nagyon divatos, és látványosak a hirtelen meggazdagodások történetei, ilyenkor könnyen elszalad a ló azokkal, akik szeretnének valamit kezdeni a megtakarított pénzükkel. Nem véletlen, hogy a jó időkben újra és újra jön a figyelmeztetés, mindenki csakis olyan pénzeket tegyen be kockázatos, gyorsan változó árfolyamú befektetési formákba, aminél nem okozna katasztrófát számára az, ha elbukná.