Guitar hero: mesterhármas az első kezdő meccsén
Először 2009. február 11-én, Izraelben léphetett pályára a válogatottban, akkor hat perc jutott neki, bő egy évvel később az oroszok ellen 11, az év szeptemberében Moldova ellen pedig egy félidő.
A kezdőcsapatban a San Marino elleni Európa-bajnoki selejtezőn jutott először szóhoz, és a 18. percben Dzsudzsák Balázs bal oldali szöglete után parádésan fejelt a hosszú felsőbe – jöhetett a gitáros ünneplés. A 27. percben egy felpörgetett labdát jó 30 méterről lőtt ugyancsak a bal felsőbe, a fordulást követően pedig Dzsudzsák újabb gólpasszát továbbította a hálóba – mesterhármas.
A vége 8–0 lett, Finnországban újra betalált, majd Bulgária kapuját is bevette, így hét meccs után öt gólnál járt a címeres mezben.
Első kezdőmeccs, mesterhármas
„A szurkolók és a futballszeretők, 20 éve át vannak verve”
A mára már legendássá vált kifakadás a 2014-es világbajnokságot megelőző selejtezősorozat végén. A magyar csapat sokáig jól állt (Szalai két gólt szerzett), de a bukaresti 3–0-s vereség gyakorlatilag megpecsételte a sorsunkat, Hollandiában nem hogy a győzelem nem jött össze, hanem a válogatott történetének holtversenyben a legnagyobb különbségű vereségével zártunk (1–8).
A csoportban a 28 pontos hollandok mellett végül a 19-ig jutó románok is megelőztek minket, így ők mehettek a pótselejtezőre, mi 17-tel végeztünk, megelőzve a törököket (16), Észtországot (7) és Andorrát (0).
Szalai Ádám viszont azzal kapcsolatban szólalt fel, hogy itthon a futballszeretők 20 éve át vannak verve, mivel irreális célokat fogalmazunk meg.
Mondjatok két olyan játékost, de elég egy is, aki évek óta topcsapatokban, topligák BL-ben szereplő csapataiban hétről hétre teljesít. Mondjatok egy olyan toptehetséget, akit a magyar labdarúgás az elmúlt 10 vagy 20 évben kinevelt. Mondjatok egy olyan csapatot, amely az elmúlt 10 vagy 20 évben vagy a Bajnokok Ligájában vagy az Európa-ligában folyamatosan ott lenne. És most jön a legfontosabb, mondjatok nekem egy olyan edzőt az elmúlt 20 évben, aki valamit is letett a topligákban
– sorolta anno a kétségtelenül jogos érveket Szalai Ádám.
Érdekesség, hogy a kilenc évvel ezelőtti állapotokhoz képest azért egészen jól alakultak a dolgok, hiszen az RB Leipzig színeiben Gulácsi Péter, Willi Orbán és a nyugodtan toptehetségnek nevezhető Szoboszlai Dominik azért a BL-ben is rendre érdekelt, a Bundesligában jól szerepel Sallai Roland és Schäfer András is, ugyanitt Dárdai Pál egész sikeres edzői munkát is végzett, a Ferencváros pedig negyedik éve folyamatosan csoportkörös, vagyis ha minden nem is szép és jó, azért az akkor még egyszer mondjuk, jogosan kritizált dolgokat tekintve sok előrelépést lehetett tapasztalni. Szerencsére.
Szalai Ádám kifakadása
Egy régóta várt kijutás emlékezetes ünneplése – igyon mindenki egy pálinkát!
Nehéz lenne elfelejteni azt a napot. 2015. november 15-ét írtuk, egy csodálatos vasárnap este volt. Az én korosztályomnak különösen fontos meccs, hiszen 1986 őszén született gyerekként sosem élhettem át milyen érzés a válogatottnak szurkolni egy jelentős futballtornán (épp az 1986-os világbajnokság volt sokáig az utolsó ugyebár).
A norvégok elleni pótselejtező idegenbeli 1–0-s megnyerése után bizakodóan vártuk a hazai összecsapást, Dzsudzsák Balázsék felszántották a pályát, Priskin Tamás (úristen!) szenzációs gólt szerzett, Böde Dániel ébredő erőként játszott zsíroskenyeret a norvég védővel, végül pedig 2–1-es siker, és kijutás lett a jutalmunk.
A szurkolók sokat böjtöltek (Eb-n még régebben, 1972 óta nem jártunk), de csak ünnepelhettek, ennek pedig Szalai Ádám is hangot adott.
„44 év után jutottunk ki. Ti ...tátok a legtöbbet mint szurkolók. Azért, amiért most itt álltok, mindenki igyon még egy pálinkát, és reggel hét előtt senki se menjen ágyba” – mondta örömittasan a selejtezősorozatban Feröeren győztes gólt szerző válogatott csatár.
Az biztos, hogy sokan tettek eleget a kérésének...
A fordulópont: be lehet azt piszkálni, pöckölni, tuszkolni!
Hogy lehetne elfelejteni Hajdú B. István szavait a 2016-os Eb nyitómeccse kapcsán. A magyar válogatott visszatérése szenzációsan, Ausztria legyőzésével jött össze, a 44 év óta várt újabb Eb-gólt pedig épp az a Szalai szerezte, aki 550 nap után talált be ismét tétmeccsen.
Főszereplőnk megítélése finoman szólva sem volt fényes ezt megelőzően, gyakorlatilag kevesebben tartották volna a csapatban, mint akik kikiabálták volna onnan...
A portugálok elleni csoportzárást megelőző sajtótájékoztatón azt is megtudhattuk a támadóról, hogy képes kifejezetten jól lereagálni olyan egyáltalán nem könnyű helyzetet, mint amikor a szinkrontolmács nem annyira járatos a futball világában.
Szalai Ádám, Cristiano Ronaldo és a ketchupos köcsög
Kinyílt a ketchupos üveg, betalált a vb-döntős ellen, ő szerezte a Puskás Aréna első magyar gólját is
Ezzel a találattal átszakadt a gát, a világbajnoki selejtezősorozatban Svájc ellen duplázott, Lettország és Andorra ellen is betalált, majd a lettek kapuját újra bevette, így hét kör után öt találattal kifejezetten jól állt a mesterlövészek rangsorában. Végső soron a csoportban csak két portugál, Cristiano Ronaldo (15) és André Silva (9) előzte meg, a magyar csapat viszont sajnos elmaradt a remélt teljesíménytől – bár a harmadik hely azért szerencsére meglett.
A Nemzetek Ligája első kiírásában Észtországban duplázott, majd itthon is betalált, aztán a finnek hazai legyőzéséből is góllal vette ki a részét – a mieink pedig azóta a C ligából az A-ig jutottak, de hát ezt ki ne tudná...
Időközben Marco Rossi lett a szövetségi kapitány, vele pedig szépen lassan megindult felfelé a csapat. Az Európa-bajnoki selejtezősorozatban a vb-döntős horvátok elleni 2–1-es siker során szerzett egyenlítő gólt idehaza, majd a Puskás Aréna nyitómeccsén ő jegyezte az első magyar találatot az stadion történetében.
Az Eb-selejtezőkön végül Walesben nem tudtuk kiharcolni az egyenes ági kijutást, viszont a Nemzetek Ligájának köszönhetően a pótselejtezőn elindulhattunk, és ha már ott voltunk, Bulgáriában, valamint Izland ellen is diadalmaskodtunk, így egymásután második alkalommal jutottunk ki a kontinensviadalra. A járványhelyzet miatt tömött lelátók helyett zárt kapu előtt.
Szalai Ádám pedig az izlandiak elleni öltözői beszédével került be ismét sokak szívébe
Nyolc óra után mindenki otthon ül. Emberek veszítik el a munkájukat. Az emberek kevesebb fizetést kapnak. Ha valaki azt mondja 2020, mindenki erre gondol. Mi itt 90, vagy 120 perc alatt ezt az évet meg tudjuk változtatni. Ez ne legyen nyomás! Ez ne legyen semmi, ez egy lehetőség és egy öröm, hogy olyan munkája van mindenkinek, hogy ezt az egész évet meg tudjuk változtatni! Ezt az egész évet. A 14 millió magyar, aki ott ül a tévék előtt, ezt a meccset várja, és ezt meg tudjuk csinálni. A harmadik fontos dolog pedig az, hogy hogyan fogjuk megcsinálni. Ma nincs olyan ember, aki elfárad, nincs olyan ember, aki párharcokat veszít, ma nincs olyan, aki a fejét leszegi a földre, ma azt akarom látni, hogy mi vagyunk a gladiátorok! Bármi történik, bármi történik, BÁRMI történik, nincs fáradtság! És aki a padról, aki beáll, eldönti a mérkőzést! Hajrá, Magyarország
– mondta egyre nagyobb vehemenciával Szalai.
A többi történelem, a padról beálló Loic Nego a 88. percben egyenlített, Szoboszlai Dominik a 92. percben megszerezte a győztes gólt.
Németországi gólok – bánat és öröm
A sorsolást már korábban megtartották, így tudtuk, hogy ha kijutunk, gyakorlatilag csodára lesz szükségünk, hiszen a legutóbbi két világbajnok (Németország, Franciaország) és az NL-győztes és Eb-címvédő (Portugália) kerülne az utunkba...
Az finom kifejezés, hogy a válogatott nem vallott szégyent, hiszen igencsak megizzasztotta az utolsó percekben belelendülő portugálokat (0–3), ikszeltünk az egy pillanatig sem vezető franciákkal (1–1), így az utolsó meccset reális továbbjutási esélyekkel vártuk.
Egy győzelem ugyanis fixen nyolcaddöntőt ért volna a mieink számára. Németország ellen pedig ismét előlépett Szalai, előbb remek fejessel szerzett vezetést, majd Schäfer Andrásnak adott gólpasszt – sajnálatos módon Leon Goretzka révén a hazaiak a végén másodszor is egyenlítettek, így ők jutottak a 16 közé.
Ami akkor nem jött össze, az múlt pénteken viszont igen, az angolokat oda-vissza legyőző, a németekkel itthon ikszelő, így az utolsó két meccset az élről váró együttes Lipcsében 1–0-ra nyert – Szoboszlai Dominik szöglete után a válogatottbeli búcsúját szerdán bejelentő Szalai Ádám káprázatos sarkazásával. Alighanem erre mondják, hogy az élet a legjobb forgatókönyvíró...
Az olaszok elleni zárás nem sikerült fényesre, a bravúr után a csoda már nem jött össze, a búcsú így is nagyon szép lett, zárásként még a publikumtól is elköszönt, és meg is énekeltette a népet.
Szalai Ádám 86 válogatott meccsig és 26 gólig jutott a magyar válogatottban.
Mi pedig úgy búcsúzunk, ahogyan a szövetség is tette: köszönjük, kapitány!
(Borítókép: MTI/Kovács Tamás)