A november 22-én elfogadott szociálistörvény-módosítást az egészségpolitikai szakértő úgy értékelte, hogy a szociális és egészségügyi ellátórendszer kettéválasztása elviekben elfogadható, de nyugat-európai mintára célszerű lenne a két rendszert szakmailag szoros összefogásban egymást kiegészítve működtetni.
Kérdés, hogy ha egyre inkább kivonul az állam a szociális ellátásból, mi lesz azokkal az emberekkel, akiket nem tudnak otthon gondozni, vagy nem tudják intézményi elhelyezésüket biztosítani
– kezdte Rékassy Balázs. Az egészségpolitikai szakértő kiemelte: Magyarországon nincs olyan erős szociális háló, amely ezt elbírná, kevés ehhez az intézményi férőhely, és egyébként is többéves várólistával kell számolni. „A humánerőforrás-hiány ebben a szektorban még nagyobb, mint az egészségügyben, ahol nagyjából minden ötödik szakdolgozó hiányzik a rendszerből” – húzta alá.
A szakközgazdász úgy véli, nem jelent erre megoldást a rendelkezés azon passzusa, amely szerint a szociális ellátást nyújtó intézményeknek át kell venniük a korábban a kórházak krónikus belgyógyászati osztályán szakápolást végző nővéreket legutóbbi hathavi bérük átlagát biztosítva, ugyanis mivel az egészségügyi dolgozók bérének nagymértékű emelésére készül a kormány, nem valószínű, hogy sokan átmennének az alulfinanszírozott szociális szférába. „Valószínűleg inkább a kórházon belül átkérik majd magukat egy másik osztályra” – hangsúlyozta.
Jobb teljesítményre ösztönző bérezés
A tervezett törvénymódosítás szerint az alap- és középfokú végzettséggel rendelkező egészségügyi szakdolgozók átlagosan 32 százalékos, a diplomások 55 százalékos béremelést kapnának, a bérpótlék egy része beépülne az alapbérbe. Rékassy Balázs elmondta, hogy ezzel remélhetőleg megállítható a szakmából való már kritikus méreteket öltött elvándorlás, és növelhető megbecsültségük, amivel a fiatalok számára is vonzóbb lehet ez a pálya.
„A koronavírusig méltánytalanul alul voltak becsülve az ápolók, nővérek, asszisztensek, ahhoz képest, hogy milyen komoly, társadalmilag kiemelten fontos munkát végeznek.
A járvány elején ugyan megtapsolták őket, de később az elismerés helyébe a düh és a frusztráltság lépett, mikor nem tudták szeretteiket meglátogatni az emberek, vagy egyéb nehézségekbe ütköztek, és ők voltak az elsők, akikkel beszélni tudtak” – emlékeztetett a járványhullámok idején koronavírus-osztályon önkénteskedő orvos. A teljesítményalapú bérezésre vonatkozó célkitűzés előírja, hogy 40 százalékkal nőhet, de 20 százalékkal csökkenhet is az ápolók, orvosok fizetése.
„Ha ez átlátható, objektív értékelési rendszer alapján történik, akkor ezt el kell fogadni, hiszen a minőségi és teljesítményalapú bérezés jobb teljesítményre serkent, és ezzel javulhat a hazai egészségügyi ellátás minősége. Abban a Magyar Orvosi Kamara is egyetért, hogy ne kizárólag az eltöltött évek legyenek a meghatározóak a fizetések tekintetében, de számukra a miniszterelnökkel történt személyes megegyezést a fizetések csökkentése tekintetében felrúgni nem tisztességes, és nem elfogadható. Rékassy szerint is egy differenciált komplex, több elemből álló fizetés, és érdekeltségi rendszer határozza meg a béremelések mértékét. Itt az szolgálati időn felül, a szakterületi és beosztási pótlékok, a minősítés, és teljesítmény, illetve egy negyedik változó elem is érvényesüljön, amely az ügyeleti, helyettesítést, kirendeléseket, és esetleges jutalmakat hivatott fedezni” – értékelte.
Centralizáció a munkaerőhiány feloldására
A kórházak megyei központosítását illetően úgy fogalmazott, hogy az 1970-es években kialakított, kórházcentrikus ellátórendszert egyértelműen át kell alakítani, azon felül, hogy financiális és humánerőforrás indoka van annak, hogy a nagyobb költségű, több szakembert igénylő beavatkozásokat a megyei központokban végeznék. Az adott megyében dolgozó szakemberek is a szerint lennének átirányítva, hogy hol van rájuk a legnagyobb szükség.
A városi kórházak telephelyként fogadhatnának betegeket többek között egynapos műtétekre, belgyógyászati, szülészeti vagy sürgősségi ellátásra.
„Ez a belső munkaerőhiány feloldását és a hatékonyabb munkavégzést elősegítő intézkedés, ami elméletben érthető változtatás annak érdekében, hogy valóban megfelelő centralizációval lehet csak kis forrásokból működtetni a kórházakat – fejtette ki Rékassy Balázs. Példaként hozta fel, hogy a rendelkezés szerint más, az adott megyében található kórházakból szakrendelőkből vonhatnak majd el szakembereket, a megyei centrumkórházba. Véleménye szerint ez egy nagyon érzékeny kérdés, mivel az ellenszolgáltatás nélküli átvezényléssel könnyen megnőhet a közfinanszírozott egészségügyben való állásukat felmondók száma, akik inkább a flexibilisebb munkakörülményeket kínáló magánegészségügyben fognak tovább dolgozni. „Ez ronthatja a betegek hozzáférését és kiszolgáltatottságát”.
Versenyképesebb közellátás lenne a cél
A szakközgazdász ezzel kapcsolatban megemlítette, hogy az új tervezet nem tér ki a magánegészségügy és a közellátás egymáshoz való viszonyára. „Az állami ellátórendszer fenntartása, hatékonyságának, széles körű ellátási spektrumának javítása, és a hozzáférés esélyegyenlősége az egész társadalom érdeke. A közfinanszírozott állami, önkormányzati, egyházi tulajdonú intézményeknek is versenyképes, a lakosság igényére reagáló, extra szolgáltatásokat kell nyújtania. Például lehessen egy kevesebb ágyas, kényelmesebb kórtermi elhelyezést, vagy plusz szolgáltatásokat kérni bizonyos térítésért.
A kórházak pedig azért halmoznak fel adósságokat, mert a műszerek, eljárások, beszerzések költsége emelkedett, a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) térítése ezt nem követte le” – emelte ki megoldási javaslatként Rékassy Balázs, hogy a teljesítményfinanszírozás visszavezetése és megújítása mellett nagyon fontos a valós költségeken alapuló NEAK-finanszírozás. Az egészségügy alulfinanszírozott Magyarországon az uniós átlaghoz képest, míg nálunk a GDP 5-5,5 százalékát fordítjuk a közfinanszírozott egészségügyi szolgáltatások működtetésére, a fejlett társadalmak, az GDP-jük mintegy 8 százalékát szánják erre a célra.
A szakember szerint a versenyhelyzet mellett a magánszektornak nyugat-európai mintára célszerű lenne kisegítenie az állami ellátást. „A várólisták csökkentésének például az egyik eszköze lehet, hogy a NEAK szerződést kötve a magánszolgáltatókkal, a saját költségvetéséből vásárol bizonyos szolgáltatásokat, műtéteket, szűréseket” – részletezte az egészségügyi szakértő. Hozzátette: azt mindenképpen meg kell oldani, hogy manapság a közellátásban ne kelljen mondjuk egy csípőprotézis-műtétre 1,5-2 évet várni, vagy szűrésekre hónapokat.
A későn felfedezett betegségek kezelése pedig évente több milliárdos költséget jelent az állami kórházaknak. Az Egészségügyi Világszervezet, a WHO koronavírus utáni jelentése is azt javasolta, hogy költsenek az országok 1 százalékkal többet az egészségügyükre, és ezt a pénzt az alapellátásra, prevencióra fordítsák
– fejtette ki a szakközgazdász. Hozzáfűzte: egyértelműen összefüggést mutat az egészségügyre fordított kevés forrás azzal a szomorú adattal, hogy a magyarok 5 évvel rövidebb ideig élnek, társadalmi fejlettségünknél jóval rosszabb a lakosság állapota.
A háziorvosokat érintő intézkedések pozitívak lehetnek
A praxiskörzetek módosítása szerint 2028-tól az 1200 főnél kisebb háziorvosi körzeteket megszüntetnék. Mivel a betegszámokat arányosan próbálják elosztani, Rékassy Balázs úgy gondolja, hogy ez a lépés indokoltnak mondható, mivel a lakosság összetétele időnként változik, ezért a praxishatárokat a helyiek létszámához, összetételéhez mérten időnként valóban célszerű felülvizsgálni. „A kistelepülések esetében az jelenthet gondot, hogy a körzethatárok bővítése nagyobb földrajzi távolságokat jelenthet, így nehezebb olyan orvost találni, aki a területen a háziorvosi ellátás biztosítani tudja. A pályájuk elején lévő orvosok lakhatásának támogatásával, további ösztöndíjakkal lehetne az anomáliát feloldani” –emelte ki.
Az ügyeleti rendszer átalakításáról elmondta, hogy a jelenlegi rendszerben az önkormányzat feladata volt saját háziorvosaival ennek megszervezése, a gyakorlatban ez nem volt működőképes.
Rékassy Balázs szerint az, hogy a mentőszolgálat veszi át ennek az ellátását az egész országra, elvileg jó megoldás lehet. „Ugyanakkor a Hajdú-Bihar megyében tesztelt modell tapasztalatai nem ismertek, a szűk keresztmetszet itt is a munkaerő lehet majd, hogy például az idősödő háziorvosi korosztály bírni fogja-e az elképzelés szerinti havi két ügyeleti napot” – tette hozzá. A gyakorlatban ez úgy fog kinézni, hogy az ügyeletes járási egészségközpontban, vagy az alapellátási ponton a beosztott orvos 16-22 óra között fogadja majd a betegeket, ezután az Országos Mentőszolgálat diszpécserközpontját kell hívni, akik az eset súlyossága szerint pedig a mentőt vagy a ügyeletes orvost fogják irányítani a beteghez.
Úgy véli Rékassy Balázs, hogy a rendszer mindenképpen átalakításra szorult, mert mind financiálisan, mind humánerőforrásban tarthatatlanok voltak a korábbi eljárásrend szerinti állapotok.
(Borítókép: Rékassy Balázs 2022. november 22-én. Fotó. Papajcsik Péter / Index)