Vibutj faluban nagy tömeg gyűlt össze egy templom előtt. Az emberek sorban állnak, hogy megcsókolhassák egy szent ikonját.
Egy ortodox pap aranyhímzéses miseruhában Oroszországért mond imát: „Áldott országunkért, vezetőinkért és hadseregéért”.
A gyülekezetben orosz katonák is vannak. Az ortodox hagyomány szerint három ujjal vetnek keresztet – jelentkezett a helyszínről a BBC tudósítója, aki szerint Ukrajnát ugyan nem említik a szertartáson, de az embereknek lépten-nyomon az eszébe jut.
„A családunkból sok fiatalember szolgál ott” – mondja az egyik hívő. Ljudmila szerint „Isten nem hagyja cserben őket, biztosan hazatérnek”.
Sok orosz katonának nem volt ilyen szerencséje.
Néhány méterrel odébb, a falu temetőjében orosz ejtőernyősök két tucat, frissen ásott sírja található.
Koszorúkkal borították be, miközben a férfiak ezredének zászlói lobognak a szélben. A fakeresztekre táblákat erősítettek az áldozatok neveivel és elhalálozásuk dátumával.
Mindannyian február 24., az a nap után haltak meg, amikor Oroszország lerohanta Ukrajnát.
Könyörtelenül emlékeztetnek a Kreml által elismert „jelentős veszteségeknek”, amelyeket Oroszország Ukrajnában szenvedett el.
Az inváziót Putyin elnök rendelte el „különleges katonai műveletként”.
A Kreml vezetője a megbánás legkisebb jelét sem mutatta egy szuverén, független ország megtámadásáról szóló döntése miatt.
Oroszország, az ostromlott erőd
A nagyvárosokban – Moszkvában és Szentpéterváron – nem ritka, hogy az emberek bírálják a Kreml „különleges műveletét”.
A fővárostól kilenc órányi autózásra északnyugatra, egy Pszkov melletti katonai bázis mellett egy plakát hirdeti, hogy
Oroszország határai végtelenek.
Az észt határ közelében fekvő Pszkov egy középkori erődváros, amely ezer év alatt sok csatának volt tanúja.
Magas falaival és őrtornyaival az ősi fellegvár különös módon aktuális és szimbolikus. A Kreml ábrázolja így a modern Oroszországot: ostromlott erődként, amelyet a Nyugat fenyeget.
A városban, egy lepukkant, szovjet időszakból származó sportstadionban egy második világháborús csatát játszanak.
Orosz ellenállóknak öltözött emberek lövöldöznek német náciknak álcázott csoporttal. Egy orosz falu makettje lángokban áll.
A Kreml a második világháborúhoz hasonlítja azt, ami most Ukrajnában történik, és váltig állítja, hogy az oroszok ma ismét áldozatok, hősök, felszabadítók: a nácik és fasiszták ellen harcoló jófiúk.
A hamis képben, a párhuzamos valóságban sokan hisznek.
„A legkisebb gyermekem azt mondja, hogy az oroszok mindig nyernek. Hogy Oroszország mindig győzni fog. Remélem, hogy ez igaz” – vallja az egyik néző, Tatjána. „A múlt arra tanít minket: az emberek az életüket adták azért, hogy mi élhessünk. Ezért kell most is támogatnunk a katonáinkat”.
A rendezvény szervezői ellenzik, hogy kérdéseket tegyenek fel Ukrajnával kapcsolatban. Amikor egy másik nézőt akar megszólítani a tudósító, félbeszakítják.
„Köszönöm, hogy eljöttek” – mondja. „Tisztelem önöket. De meg kell kérnem, hogy távozzanak. Ez az országnak egy bonyolult része.”
És az egyik legszegényebb is.
„Szeretem Putyint, és azt, amit csinál”
Oroszország ugyan energetikai nagyhatalom, de a Pszkov megyei Novorzsevnek nincs gázellátása. Még mindig építik a vezetéket.
Jobbára tűzifával fűtenek, ráadásul az egyik lakótömbben folyóvíz sincs. A lakók vödrökben hozzák egy kútból.
Putyin több mint két évtizedes hatalma nem biztosított kényelmes nyugdíjas éveket Natalija Szergejevnának, aki a piacon egészíti ki járandóságát, és mindent elad, amit otthon termeszt: most épp szedret és cserepes növényeket.
A 84 éves néni még mindig a kertben dolgozik, burgonyát ültet és szüretel, hogy pluszpénzhez jusson. Elnökét azonban nem hibáztatja.
„Szeretem Putyint és azt, amit csinál” – vallja, ugyanakkor sajnálja is az elnököt, mert nem jut elég ideje pihenésre.
Amerika és a többi bajkeverő csak szét akarja szakítani Oroszországot. Nem értik: nem szabad megpróbálkozniuk azzal, hogy megalázzanak bennünket.
Natalija szinte szóról szóra azt szajkózza, amit az orosz tévé.
Oroszországban a Kreml által irányított televízió továbbra is a közvélemény formálásának legbefolyásosabb eszköze. Kivált azóta, hogy elhallgattatták a független médiát.
Következésképpen az orosz közvélemény egy erősen szűrt, torz képet kap arról, hogy mi történik Ukrajnában. Az állami propaganda azonban nem működik elszigetelten.
Oroszországban termékeny talaja van annak a hiedelemnek, hogy Oroszország birodalom, szuperhatalom, amely diktál a szomszédainak, és szembeszáll a Nyugattal.
A Kreml ennek ellenére nehezen tudja meggyőzni az oroszokat arról, hogy csatlakozzanak az ukrajnai harchoz.
„Támogatom a különleges katonai műveletet. Olyan sok fiút öltek meg” – mondja például egy 18 éves novorzsevi diák. „Ha behívnak, elmegyek és harcolok. De önként nem akarok jelentkezni.”
„Kötelességünk harcolni, ha besoroznak” – mondja egy másik diák. „Különben nem megyek a közelébe se, még pénzért sem. A család fontosabb” – állítja Konsztantin.
(Borítókép: Temetés 2022. április 8-án Moszkvában, Oroszországban. Fotó: Konstantin Zavrazhin/Getty Images)