Görnyedhet az író az asztala fölött, a sötét szobában, vagy mint régen, a kávézóban, nem lesz olvasója. Kinek ír hát? Legfeljebb magának. Vagy a párjának, az még elolvassa, de ő is kötelességből, korrektorként, rossz zsaruként. Ha nem is ilyen hangnemben, de nagyjából halomra születnek a cikkek és a kutatások, amelyek kíméletlen kinyilatkoztatással azt hirdetik,
itt már nem olvas senki. Nincs igény a könyvre.
S még hajlamosok is vagyunk elhinni ezt, vagy azt mondani, bizony így van. Egészen addig, amíg ki nem látogatunk egy budapesti könyvfesztiválra, ahol rendszerint szembejön a valóság, a megnyugtató cáfolat. Kellemes csalódásnak is nevezhetjük. Mert ez történt a 28. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon, ahol kiderült: felmérések ide, könyvfólia oda, vannak magyar olvasók, nem is akármennyien: rengetegen.
Hosszú, tömött sorok
Az idei könyvfesztivál helyszínét a Millenáris Park adta, a Nemzeti Táncszínházban programhegyek, a D-épületben és a szabadban a kiadók standjai sorakoznak egymás mellett. Hozták a portékát, bízva az olvasókban. Meg hozták az írókat, akik jöttek, hogy találkozhassak az olvasókkal, Dedikálnak szorgosan, könyvbemutatókon beszélnek aktuális kötetükről. És az emberek kíváncsiak, vásárolnak, csenget a kassza.
Az olvasó meg... Akár hosszú órákat is képesek várni, hogy a kedvenc szerzőjük összefirkálja a frissen beszerzett vagy rég kiolvasott kötetek(et).
És nem csak az idős vagy középkorosztály olvas, ugyan... Szombat délután például több száz tini vár arra, hogy Leiner Laura aláírása díszítse a szerző kötetét. Még a kígyózó sor sem elég kifejező, mennyien állnak sorba. Az egyik tinilány azt mondja, hogy azért szereti Leiner-könyveket, mert úgy érzi, minden történet róla szól. Úgy érzi, hogy megértik. Más meg arról számol be, hogy könnyedén olvasható, és inkább ez, mint a kötelező irodalom. S bár ez amúgy vitára érett gondolat, a kötelezőkkel vitatkozni nem szabad.
Egy anyuka a lányával már 2,5 órája áll a végtelennek tűnő sorban, amikor szóba elegyedünk. Azt mondja, hogy rendszerint legalább 20 ezer forintot hagy a könyvesboltban, de ez nem zavarja. Igazából annak örül, hogy a lánya kezéből nem a telefont, hanem a könyvet veszi ki késő este.
És itt, a könyvfesztiválon számos kiváló író műve található, és kijönnek az írók is, magyarok és külföldi sikerszerzők, együtt várják a közönséget. Az idei fesztivál díszvendége a népszerű amerikai sci-fi-író, John Scalzi, aki a Budapest Nagydíjat is átvehette. Díszvendégként idén Hollandia mutatkozott be.
Sztárdömping a Millenárison
A látogatók tucatnyi neves holland íróval, költővel, illusztrátorral találkozhattak – köztük van Arnon Grunberg író és újságíró, A betegség nélküli ember szerzője; Abram de Swaan esszéíró, szociológus; Martin Michael Driessen író, színházi és operarendező; valamint Annamarie Bon népszerű ifjúsági szerző.
A magyar írók közül – a teljesség igénye nélkül – Parti Nagy Lajos, Spiró György, Rakovszky Zsuzsa, Oravecz Imre, Vámos Miklós, Krusovszky Dénes, Háy János és Csányi Vilmos. Egy nő épp most szerezte be Rakovszky Zsuzsa Az idők jelei című kötetét, mert a legközelebbi olvasókörben ez lesz a téma. Megjegyzi, a szerzőtől még nem olvasott semmit, de épp itt az ideje, és ha már itt van, dedikáltatja is. A férje képben van a költészetével, kedveli.
Hosszú sor várakozik Vámos Miklósra és Krusovszky Dénesre is a D-épületben. Ahogy egymás mellett ülnek, és jár a kezük, kicsit olyan érzésem támad, mintha versenyre dedikálnának.
Csányi Vilmos etológus szintén népszerű az olvasók körében, a korábbi kötetei mellett a nemrég megjelent Jövőpánik Beszélgetések a lehetséges határairól című, Barát Józseffel közösen írt könyvet ajánlja baráti tisztelettel az olvasóinak.
Hogyan fogják megoldani?
Csányi Vilmos az Indexnek adott miniinterjúban először az új kötetéről beszél. A címéről kérdezzük, tényleg van-e okunk pánikra a jövő miatt, és azt mondja, hogy hosszú távon igen, rövid távon viszont stabil a bolygónk, sok mindent kibír. Várhatunk katasztrófát, de az emberiség megmarad.
A világhírű etológus amúgy szeret könyvfesztiválra járni, mert rengeteg olvasó embert lát, és szépek a könyvek. Arra a felvetésre, hogy sokan temetik a könyveket, a fesztiválon mégis sokan vannak, így felel: „Ez olyan, mint amikor a színházat temették a film miatt. A film nagyon megszerkesztett alkotás, színházba meg nem azért megyünk, mert kíváncsiak vagyunk a végére, hanem azért, hogy most, ma éppen mi fog történni. Hogyan fogják megoldani? Vagyis a mai, pillanati teljesítmény az, ami izgat bennünket.
Úgy gondolom, hogy a képek leszoktatnak a gondolkodásról, a könyveknél viszont gondolkodni kell. Ez egy olyan dolog, ami az embernek egyik legfontosabb tulajdonsága. Még ősidőkben, amikor a beszélt nyelv kialakult, a történet roppant fontos mesélni való volt. A kis csoportok saját történeteiket mesélték, mert abban volt az a információ, hogy ebben a környezetben hogyan lehet megélni. Szóval genetikailag rögzült az emberben, hogy a történetre figyeljen, meghallgassa, továbbmondja, elmondja. Enélkül nincs ember.
– fogalmaz Csányi Vilmos.
Nincs olyan, hogy ártalmas könyv
Csányi Vilmos a könyvfóliázásról is kifejti a véleményét, amely hónapok óta beszédtémát ad a magyar kulturális életben.
Ostobaságnak tartom, ez egy hülyeség. Én 12-16 éves korom között elolvastam az általam ismert világirodalom felét. Abból egy csomót le lehetett volna fóliázni. A gyerekeket inkább biztatni kell arra, hogy olvassanak. Értsék meg a világot. És nem lehet valamit túl korán olvasni. Ha a gyerek valamit nem ért, elteszi magában, és később, évek múlva jön esetleg rájön, hogy az érdekes volt, és arra is, miért. Nincs olyan, hogy ártalmas könyv. Jó, pornográfiát, meg ehhez hasonlót nem számítva, de ha valaki egy tisztességesen, jól megírt könyvet olvas, akkor éppen olyan veszélyeknek van kitéve, amelynek éppen a társadalomban is ki van téve. Be fogjuk fóliázni az embereket is? Ez egy nagyon buta dolog...
Rakovszky Zsuzsa is várta az olvasóit, egyrészt a Vita élő időben című kötetének bemutatójára, másrészt dedikálásra. Az Indexnek azt mondja, örül, hogy milyen sokan kilátogatnak a fesztiválra. „Úgy látszik, mégis olvasnak. És nem feltétlenül csak az interneten.”
Könyveket régebben is fóliáztak, de nem azért, mint most. Most vettem egyet karácsonyra, az is le volt fóliázva. Szerintem ez egy hajánál előrángatott probléma.
Babiczky Tiborral és András Lászlóval a D-épület előterében beszélgetünk. Babiczky nem jön túl jó szívvel, de ezzel nem a fesztivált kritizálja, véletlenül sem, egyszerűen a tömeget nem bírja. A magányosabb műfajokat jobban szereti. András László szerint a írónak ez az egyetlen visszajelzés, itt a valóságos olvasó beszélget a valóságos íróval.
A könyvfóliázásról ők is kifejtik a véleményüket. Babiczky Tibor úgy véli, amikor gyakorlatilag naponta arról beszélünk, hogy belefulladunk a műanyagba az ökológiai és klímaválság közepette, eleve kapufa egy olyan törvényt hozni, amely miatt műanyagba csomagolunk dolgokat.
Elégtétellel, vegyes derültséggel olvastam, hogy a törvényszövegből egy vesszőt kihagytak, ezért pont az ellenkezőjét jelenti. A Líra most megtámadta a bírságot. Szurkolok nekik.
Hozzáteszi ezt is: „a XXI. század húszas éveiben nem tudom, mekkora méretű álszentség azt gondolni, hogy a könyvek veszélyesek a gyerekek szexuális fejlődésére. Inkább örüljünk, hogy bemennek a könyvesboltba.″
Mert mit adtak nekünk az írók?
Érdekes tapasztalat a sorban állókat, a fűben heverőket figyelni. Legtöbbjük ugyanis nem a könyvét szorongatja, hovatovább, olvassa, hanem a mobilozik. De nem ez az egyetlen furcsaság. Még az ünnepélyes megnyitón történt, amikor John Scalzit Szabados Ágnes televíziós újságíró és Nagy Ervin színművész laudálta. Szeretem ezt a műfajt, mert ilyenkor többet meg lehet tudni az ünnepeltről egy szubjektív szemüvegen keresztül.
Miért örülhetünk, hogy Scalzi itt van, velünk van, miért érdemes olvasni a könyveit?
Szabados esetében vártam, vártam, de szinte végig csak azt hallottam, amit a vele készült interjúkban mindig elmond: mit ad számára az irodalom, és miért csinálja az NIOK-ot. Jó, pár mondat Scalziról szólt, de nem vitte túlzásba. Nagy Ervin előadása ennél sokkal élvezhetőbb volt, többet beszélt az amerikai szerzőről, és azt is megtudtuk, miért lehet kedvelni a sci-fit.
Összességében viszont nincs ok panaszra, a 28. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál szervezői ugyanis éppen azt bizonyítják, hogy a könyvek továbbra is az életünk részét alkotják, a valóságunk.
(Borítókép: Csányi Vilmos a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon 2023. szeptember 30-án. Fotó: Szollár Zsófi / Index)