Több mint két hónapja lépett életbe annak a végrehajtási rendeletnek a módosítása, mely előírja, hogy terhességmegszakítás előtt minden nőnek be kell mutatnia egy szülész-nőgyógyász szakorvos által kiállított leletet, amely rögzíti, hogy számára „az egészségügyi szolgáltató a magzati életfunkciók működésére utaló tényezőt egyértelműen azonosítható módon bemutatta”.
A gyakorlatban ez körülbelül azt jelenti, hogy a terhességet megállapító ultrahangvizsgálaton az orvosnak kötelező megmutatnia a nőnek a magzat szívhangját. (Azért csak körülbelül, mert a magzati életfunkciókat nem csak a szívhanggal lehet bemutatni, de a rendeletnek nem ez az egyetlen zavaros pontja – erre később majd visszatérünk.)
A „szívhang rendeletről” a hvg.hu-nak korábban nyilatkozó orvosok azt mondták, nehezen megvalósítható a gyakorlatban, és úgy látják, az „felesleges büntetés” lenne a nőknek. Annak életbe lépése óta azonban szinte alig esett szó a tapasztalatokról akár a nők, akár az orvosok részéről. Ezt, valamint a társadalmi vita hiányát is próbálta pótolni a Magyar Orvosi Kamara szombat délelőtti nyilvános rendezvénye, mely változtatni a rendeleten már nem tudott, de a szakmának és a nagyközönségnek is lehetőséget adott arra, hogy elmondja a véleményét a módosításról.
Ezzel nagyon sokan éltek is: orvosokon, védőnőkön, civil szervezeteken kívül ugyanúgy ott volt a közönség soraiban Novák Előd, a Mi Hazánk országgyűlési képviselője, Budaházy Edda, a Hozz Világra Még Egy Magyart Mozgalom alapítója, de a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ), vagy a Patent Egyesület képviselői is.
© Wikipedia
A Patent a rendezvény ideje alatt közleményt is kiadott, melyben nehezményezték, hogy a rendezvényre nem hívták meg felszólalóként az abortusszal évek óta foglalkozó nőjogi szervezeteket. Ezért az aHang aktivistáival közösen köztéri installációval várták a Semmelweis Egyetemen tartott konzultációra érkezőket. Ezen a nők jogairól, az abortuszhoz való biztonságos hozzáférés fontosságáról szóló transzparenseket állítottak ki, valamint kötőtűket és vállfákat.
Eskü az élet védelmére
Azt már a rendelet elfogadásakor sokan kiemelték, hogy Magyarországon az abortusz szabályozása meglehetősen kétélű. Miközben az Alaptörvény kimondja, hogy a magzat életét a fogantatástól védelem illeti meg, az erről szóló 1992-es törvény a 12. hétig válsághelyzetre hivatkozva engedélyezi a terhességmegszakítást.
A terhes nőnek a beavatkozás előtt ugyanakkor két beszélgetésen kell részt vennie a családvédelmi szolgálatnál, majd
fizetnie kell a műtétért, jelenleg 41 666 forintot.
A rendezvényen felszólaló egyik védőnő megjegyezte azt is: ez az összeg válsághelyzetre való hivatkozással 30 százalékkal csökkenthető, de rendkívül ritkán és „nagyon speciális helyzetben” a teljes összeget el lehet engedni. Vagyis lényegében még állami támogatás is van az abortuszon, miközben a fogamzásgátló módszereken – óvszeren, fogamzásgátló tablettákon – nincs.
A Magyar Orvosi Kamara elnöksége korábbi közleményében úgy fogalmazott, hogy művi terhességmegszakítással kapcsolatos új szabályozás nem ellentétes a MOK érvényes etikai kódexével és annak alapelvével, mert „orvosként céljuk minden emberi élet védelme”. Azt ugyanakkor sajnálják, hogy az új szabály megjelenését társadalmi vita, szakmai egyeztetés ezúttal sem előzte meg.
A szombati rendezvényen ezt megismételte Böszörményi-Nagy Géza, a MOK Országos Etikai Bizottságának elnöke is, aki szerint az emberéletet a fogantatástól a halálig kell védeniük. Éppen azért
az orvos kötelessége, hogy a terhesség megtartása mellett érveljen,
valamint minden orvos jogában áll az is, hogy lelkiismereti okból elzárkózzon az abortusz elvégzésétől.
Később a vitán a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) azzal érvelt, hogy mindez etikai aggályokat vet fel, hiszen, ha mindennek az élet megtartása érdekében kell történnie, akkor egy orvos nem se nem semleges, se nem objektív. Éppen ezért úgy látják, hogy szükség lenne módosítani az etikai kódexet. Böszörményi-Nagy szerint azonban amíg ő lesz az etikai bizottság elnöke, addig biztosan nem fogják kivenni az etikai kódexből, hogy az orvosnak érvelnie kell a magzat megtartása mellett.
Hegedűs Zsolt, a MOK Etikai Kollégiumának elnöke a rendeletet véleményező szakmai kollégiumok felelősségét firtatta. Hangsúlyozta, hogy a szívhang meghallgatásáról szóló mondatot szakmai evidencia, szakirodalmi hivatkozás nélkül írták bele az irányelvekbe.
„A politikai megerőszakolta a szakmát, a szakmai kollégiumok elnökei pedig aktívan asszisztáltak ehhez” – mondta az etikai kollégium elnöke, aki korábban levélben is feltette nekik a kérdéseit.
„Hazugságra épülő, és hazugságra alapuló törvényekkel nem lehet életeket menteni” – mondta Hegedűs, aki kiemelte, hogy a MOK is csak a sajtóból értesült a változásokról.
Semmit nem ér
Arról, hogy mennyit érhet egy ilyen rendelet, később Hartman Gábor szülész-nőgyógyász közölt adatokat. Ezek szerint az elmúlt öt évben a kötelező első családvédelmi tanácsadáson megjelent nők 95 százaléka a másodikra is elment, az ő 90 százalékuk pedig elvégeztette a terhességmegszakítást. Ebben a maradék 5-10 százalékban benne vannak azok is, akik végül inkább külföldön végzik el az abortuszt, vagy időközben elvetélnek.
Hartman szerint a döntéshozók úgy gondolták, érzelmi zsarolással minél több nőt le tudnak majd beszélni a terhességmegszakításról,
a nemzetközi szakmai evidenciák szerint azonban ez semmilyen módon nem csökkenti a terhességmegszakítások számát.
Arról nem is beszélve, hogy Magyarországon az országban a nőgyógyászati szakrendeléseken nem tartozik a minimumfeltételek közé az ultrahangvizsgálat.
Kereszty Éva jogász-orvos szerint a rendelettel az is probléma, hogy azt sem tudni, egyáltalán mi volt vele a szándéka a jogalkotónak, az indoklást ugyanis nem volt kötelező hozzácsatolni. Rendezetlen az is, hogyan kell alkalmazni a rendeletet kiskorúak esetében, vagy vissza lehete-e utasítani, ha a nő nem kéri.
Laki Beáta a PTE Magatartástudományi Intézet bioetikusa pedig úgy vélte: az abortuszt mindig válsághelyzet generálja, a szeptember 15-ei rendelet pedig tovább fokozza a nehéz helyzetet. Ő úgy látja, azt kellene megkérdezni, valóban ez-e a legmegfelelőbb eszköz az abortuszok számának csökkentésére, amikor az edukáció, a tabusítás felszámolása, vagy a prevenció sokkal többet tehetne.
A nehezítéssel senkit nem védünk, sem az anyát, sem pedig a gyermeket”.
Hol vannak a férjek?
Bár a rendelet bevezetése óta még csak két hónap telt el, a terepen dolgozók közül már többen látják a következményeit. Kárpáti Hajnalka körzeti és iskolai védőnő az ismeretségi köréből olyan visszajelzéseket kapott, hogy az új szabályozással „megnövekedett a magzati élethetek száma”, vagyis
egyre később kerül sor az abortuszra azoknál a nőknél is, akik kiállnak döntésük mellett.
„Többször előfordul, hogy amikor megállapítják a terhességet, nem hallgatnak szívhangot, ezért a nőnek egy későbbi időpontban vissza kell mennie az orvoshoz. Előfordul az is, hogy még ezek után is elfelejtik ráírni a vizsgálat megtörténtét a leletükre, és úgy kellett utólag keresgélni a nőgyógyászt, hogy pótolja” – mondta.
Budavári Zita, az örökbefogadás közvetítésével foglalkozó Bölcső Alapítvány kuratóriumának elnöke szintén úgy látja, hogy a rendelet nem sokat tud változtatni azon, hogy egy nő akarjon, vagy ne akarjon gyereket.
„Az abortuszt végző orvosok szerint eddig egyetlen páciensük sem szállt le ezért a műtőasztalról, és jellemzően amúgy is olyan lelkiállapotban vannak, hogy még ha meg is mutatják nekik, meg sem hallják a szívhangot” – mondta.
Budavári kiemelte, hogy a fogantatáshoz két ember kell, ezért
a férjet is oda kellene ültetni az ultrahangkészülék mellé, vagy azt a barátot, aki a terhesség hírére elhagyta az anyát.
Szerinte sokkal inkább megfelelő prevencióra lenne szükség, és ingyen kellene hozzáférést biztosítani az óvszerhez, fogamzásgátló eszközökhöz.
Nagy Beáta klinikai szakpszichológus pedig azt hangsúlyozta, hogy az abortusz érzelmileg rendkívül megterhelő helyzet, mely általában az eredmények bűntudattal, önváddal jár. Ha ezt érzelmileg megnehezítjük, azt kockáztatjuk, hogy megnő a mentális egészségromlás kockázata, akár depressziós, szorongásos tünetek is jelentkezhetnek, amitől néhány nőnél a gyermekvállalási hajlandóság is csökkenni fog.
Ki védi a magzatot?
A vitán a közöség soraiból sokan azt rótták a szakma képviselőinek szemére, hogy miközben védik az anya jogait, a magzat jogainak nem szentelnek ekkora figyelmet.
„Ha valaki öngyilkos akar lenni és le akar ugrani egy hídról, rögtön ott vannak a tűzoltók, de ha valaki abortusz mellett dönt, inkább azok állnak mellette, akik a Dunába lökik” – vélelmezte az egyik felszólaló.
Egyházi vezetők és civilek közül is sokan említették a posztabortusz szindrómát (PAS), mely nem önálló betegségkategória, de a feldolgozatlan gyász így is egy életen keresztül kísérheti a nőket. Egy lelkész, aki segítő csoportokat is vezet, azt mesélte, hogy a legidősebb résztvevő egy 83 éves nő volt, aki több mint 60 éve nem tudta feldolgozni terhességmegszakítását.
Sokan felhozták a szexuális nevelés és a fogamzásgátlás elérhetőségének hiányát, valamint azt, hogy az iskolákban nincs lehetőség rendszeres szexuális felvilágosításra.
Egy 12 éves lánynak megengedik a törvények, hogy szexuális életet éljen, de azt nem, hogy rendszeres felvilágosítást kapjon az iskolában”
– említette egy családvédelemi dolgozó.
Mások abban látták a megoldást, hogy erősíteni kellene a család értékeit, és a fiataloknak tisztában kellene lennie azzal, hogy a szex alapvetően a gyermeknemzésről szól, amit házasságon belül kellene csak művelni, hiszen „egyik fogamzásgátló módszer sem 100 százalékos”.
A közönség soraiban helyet foglaló Budaházy Edda pedig egymillió forintot ajánlott fel olyan társadalmi reklám készítésére, mely felsorolná, hogy a krízishelyzetbe kerülő nő hol kaphat segítséget ahelyett, hogy rögtön az abortuszt választaná.
A rendelet támogatói közül sokan érveltek azzal, hogy nem szigorításról, csupán tájékoztatásról szól, a gyermeket pedig „örökbe is lehet adni, nem kötelező felnevelni”. A terhesség és a szülés fizikai változásairól, valamint az örökbeadás veszteségéről és traumájáról már nem esett szó.
És akadt olyan férfi is, aki szerint az anyák nem utasíthatják vissza a szívhang meghallgatását, mert bár lehet, hogy „törvény adta joguk van rá, de erkölcsi nincs”.