Itt a király, hol a király: szobrot állít-e Zámbó Jimmynek az RTL+ sorozata?

Nagy divatja van mostanában a pophősökről szóló életrajzi filmeknek, gondoljunk csak mondjuk, a Bohém Rapszódiára, a Rocketmanre, vagy a még most is a mozikban futó Elvisre. Mondhatni várható (volt), hogy megszületik ezek magyar megfelelője is.

Szerencsére A Király nem az lett, vagy legalábbis eddig úgy tűnik, nem az.

Elindult az RTL új streaming-platformja, az RTL+, és egy ilyen starthoz mindig kellenek zászlóshajó-produkciók. (Pláne, ha a konkurens HBO Max csatorna épp nemrég kaszálta el fura módon az ottanit, a Besúgót.) Ez lenne – többek közt – a Zámbó Jimmy életét-pályáját végig követő tízrészes széria.

Amikor először hallottam, hogy készül egy ilyen, akkor az csak az egyik félelmem volt, hogy Nagy Ervin hogyan fogja eljátszani a címszereplőt (ezt továbbra sem tudom, hiszen az első részben ő még szinte fel sem tűnik), a másik az, hogy az a kereskedelmi csatorna, aminek egy műsorának annak idején Jimmy is elég sokáig sikeresnek mondható gazdája volt, most majd hamisan csillogó szobrot állít az énekesnek. (Saját műsora az RTL Klubon 1999. december 24-én debütált, Karácsony Zámbó Jimmyvel címmel, majd ennek a műsornak lett a folytatása a Dalban mondom el.)

A fentebb emlegetett pophősökkel ellentétben ugyanis Jimmy egyáltalán nem volt művészi értelemben meghatározó szereplője a popzenének. Nagyon sokan szerették, rajongásig tisztelték, komolyan elhitték a (pop)királyságát, ezt nem lehet elvitatni, mint ahogy az elképesztő hangját sem. Ismertségét csak növelte, hogy ő volt a bulvármédia egyik első számú felfedezettje, ő maga szívesen meg is felelt ennek a szerepnek.

De azért azt hozzá kell tenni, hogy Jimmy inkább a giccskultúra lovagja volt, a táncdalénekesek neonvilágát és a mulatós kultúrát maxolta ki és öntötte le egy még inkább szirupos szósszal. Ezzel milliók szívéhez talált utat.

Annyira, hogy a legnagyobb arénákat töltötte meg többször is, mindenféle elismeréseket nyert (az év énekese, az év albuma és így tovább), a halála után a hanglemezgyártó vállalat 15-ös eladási toplistáján 13 (!) albuma szerepelt. Ezzel párhuzamosan állandó élcelődés céltáblája volt a kinézete miatt, a leegyszerűsített, hatásvadász romantikus dalai miatt, a tősgyökeres hetedik kerületi, aztán csepeli anti-értelmiségi életmódja miatt.

Egy biztos, a 90-es évek jellegzetes figurája volt, üstökösszerű felemelkedéssel és tragikus véggel.

Ha nem azt állítjuk a fókuszba, hogy ő poptörténeti jelentőségű zenész volt, hanem ezt az erősen árnyalt figurát, kora hősét, akkor nagyon is filmre (sorozatra) kívánkozik a története. Az első rész után – amely az RTL+-on már egy hete hozzáférhető, és amelyet vasárnap este az RTL televízió is lead, mintegy beetetésképpen a streaming-előfizetéshez – nagyon úgy tűnik, hogy ezt az utat választották a készítők, Zomborácz Virág, Akar Péter és Bárány Márton írók, és Kovács Dániel Richárd rendező.

Hogy ne vegyünk mindent nagyon komolyan, azt már az első képek előtt tisztába teszi az a felirat, hogy „igaz történetek és hazugságok alapján”, de ezt sugallja az igencsak ironikusra sikerült intró is a neonos-templombelső környezettel, a szentként, giccsesen, ikonszerűen ábrázolt szereplőkkel.

És ezt jó tisztázni, mielőtt kitör A Korona, vagy a Besúgó sorozatok után kialakult „mennyire lehet igaz egy fikció” vita. Amit látunk vagy igaz, vagy nem, az biztos, hogy Zámbó Imre, későbbi Jimmy és „Király” valós személy volt, akinek viszont a történetére sokan sokféleképp emlékeznek, és ezeken még az írói fantázia is valószínűleg csavart egyet-kettőt. És ez így van jól. Ezért lehet szeretni ezt a sorozatot. (Eddig.)

Az első részben – bár van néhány időugrás 2001 tragikus napjaira és a 80-as évek végére –, lényegében egy bizonyos fiatal Zámbó Imit ismerünk meg a 70-es évek végéról, aki arról ábrándozik, hogy egyszer zenész lesz, de egyelőre egy lepukkant bárban szolgál ki. És magának zongorázgat, énekelget, ha hagyják. (Az mondjuk fura, hogy a korabeli, még kifejezetten progresszív, Slamovits Attila-féle Edda számait énekli, mert az a műfaj igencsak távol állt tőle, később már Pataky Attila kanyarodott ehhez a vonalhoz, az viszont apró, de kínos baki a sorozatban, hogy a Kölyköd voltamot veszi elő 1979-ben, noha az csak két évvel később jelenik meg.)

Állandó pénzzavarral küzd, pedig otthon várja a felesége és annak két gyereke (majd később érkezik a közös is, akit ma Zámbó Krisztiánként ismer a bulvárvilág). Anyja és a testvérei is inkább lesajnálják, egyedül a kiskocsma zenésze, Gabi bá’ ismeri el értékeit, és látja el olyan tanácsokkal, minthogy „nagyon rohadt és nagyon nehéz szakma a zenészeké”.

Imit nem tántorítja el azonban semmi, és elmegy a hírhedt sanzonbizottság elé, hogy megkapja az útlevelet a hivatásos zenészek kasztjába. Természetesen ez nem lesz egy sima vizsga, de nem spoilereznénk el, mi történik, csak megjegyezzük, hogy épp ez az egyik jelenet, ami kilóg a jól felépített, stílusos epizódból: ez a rész inkább egy vicceskedő popmusicalba illene, nem ide.

A sorozat első része nagyon szépen fényképezett képekkel ábrázolja a 70-es évek áporodott és dohányfüstös levegőjét, ahol a Casanova bár műbársonyos-neonos világa volt az elérhető luxus teteje, ahol még a zenei produkciókról is korrupt pártfunkcionáriusok döntöttek, ahol „a zemberek” a savanyú-langyos sörbe bámulva, állandóan és mindenütt cigizve próbáltak túlélni, ahol a kiskocsmákban is még élő zene szólt, és hogy mi, azt a helyi közönség rendelte meg (ha pedig kívánságuk nem teljesült, annak ököllel adtak nyomatékot). És ahol érvényesülni általában csak a megfelelő kapcsolatokkal vagy csalással lehetett.

Ebben a világban éldegél és álmodozik az Olasz Renátó által kiválóan alakított, kissé gyámoltalan, de időnként akár még verekedésbe is beálló Imi, aki az áhított zenei papírjáért mindent megpróbál megtenni, és aki imádja a családját, de úgy, hogy közben azért a nőket is imádja (a feleségén és a szeretőjén kívül is).

Nyilván, egy ilyen sorozatban nagyon fontos a zene, de sok rendező ezt túl is tolja, azt gondolva, hogy az adott sztár slágerei bármilyen bakit vagy a sztori esetleges beszürkülését úgyis továbblendítik. Itt szó nincs erről, a dalokat is jó mérleggel porciózták ki az alkotók.

Mellesleg a Jimmyre nem hasonlító Olasz Renátót látjuk a zongoránál-mikrofonnál, miközben Srámek Péter hangját halljuk, amely nem hasonlít Jimmy hangjához – és mégis működnek ezek a jelenetek.

A sorozat castingja előtt egyébként is le a kalappal. Nemcsak Olasz Renátó alakít emlékezeteset, hanem gyakorlatilag minden főbb szereplő. A dörzsölt főpincér bátyját, a család egyetlen pénzes tagját, Tihit Ötvös András, a mindig okoskodó Árpit Schruff Milán, a Mónika-show-szerű harsány, buta és közönséges karakterre formált nővérét, Mariettát Rainer-Micsinyei Nóra játssza, a tipikus, a sorsába sokáig beletörődő, dolgozó, gyereket nevelő, a férjét szerető, neki mindent megbocsátó első feleséget Sipos Vera. Egészen fantasztikusat, izzó, szexi, dominát alakít Staub Viktória Jimmy szeretőjeként (később ő lesz a második feleség). De sorolhatnánk tovább a karaktereket. Nem tesszük, mert már most előrevetítik, hogy a későbbi részekben még sorra jönnek nagynak ígérkező alakítások. És jön persze majd idősebb Jimmyként Nagy Ervin is. (Számomra még mindig talány, hogyan fogja eljátszani az ő termetével az alacsony Jimmyt, akit ráadásul a szintén nem túl magas Olasz Renátóval ismertünk most meg).

Az biztos, hogy a legjobb beetetés A Király első epizódja az új steaming-platformhoz, mert nem lesz olyan néző, aki ne szeretné azonnal látni, hogyan folytatódik a sztori. És valóban: mehet tovább krimi, családregény, romantikus vagy zenés film irányban.

Reméljük, nem fordul olyan irányba, hogy kiderüljön: Jimmy volt a magyar Freddie Mercury.