Az elmúlt kilenc hónap lehangoló volt az orosz IT-szektor számára, amely három évtizedes fejlődés után hirtelen védekező fázisba került. A szankciók és a multinacionális vállalatok tömeges kivonulása rontotta az iparág külföldi tőkéhez és technológiához való hozzáférését.
A konfliktus kezdete óta pedig orosz informatikusok tízezrei hagyták el az országot, Vlagyimir Putyin elnök pedig elismerte, hogy az orosz IT-szektor kolosszális nehézségekkel néz szembe, amikor megpróbálja megfékezni a nemzetközi szankciók következményeit.
Ugyanakkor egyes iparági bennfentesek azzal érvelnek, hogy a válság lehetőséget kínálhat az orosz technológiai vállalatoknak a hazai piac visszahódítására és a Nyugattól való technológiai függőségük enyhítésére.
Az orosz IT-szektor alkalmazkodási képessége valószínűleg kulcsfontosságú lesz annak meghatározásában, hogy Moszkva gazdaságilag és katonailag lépést tud-e tartani a világ többi részével hosszú távon.
Az eddigi nyugati nyomásgyakorlásnak megvannak a korlátai
Bár sokan várták azt a nyugati gazdasági szankcióktól, hogy térdre kényszerítik Oroszországot, ez eddig nem történt meg, és nagyon úgy tűnik, hogy egyhamar nem is lesz másként. A magas kamatlábak, valamint a tőke kontrollja miatt a rubel értéke visszatért a háború előtti szintre, és úgy látszik, hogy Oroszország tartja a lépést devizakötvényei kifizetésével – írtuk az Indexen még idén májusban.
Túlzás lenne ugyanakkor azt állítani, hogy Oroszország gazdaságával, és az emberek életszínvonalával minden rendben lenne. Az erős állami kontrollt tápláló új szabályozások, valamint a háború több nyugati céget is arra kényszerített, hogy kivonuljanak az országból.
Oroszország a Krím 2014-es annektálása, valamint az azt követő nyugati szankciók hatására önellátó gazdaság kiépítése felé indult el, amelynek alapját a fosszilis energiahordozók jelentik.
Ezekből a háború kitörése óta legalább 65 milliárd, de egyes becslések szerint akár 100 milliárd dollár értékű bevételre is szert tehetett.
Mindez értékes devizaforrásokat kínál az oroszoknak, amellyel különböző termékeket tudnak vásárolni a semleges és a baráti országokból.
Semmi nem utal arra, hogy Moszkvát rá lehetne venni a háború leállítására
A gazdasági erő és nyomásgyakorlás korlátai azonban ebben az esetben is láthatók. Mindazon károk ellenére, amelyeket a nyugati szankciók okoztak, semmi sem utal arra, hogy ezek rávehetnék Moszkvát az ukrajnai háború leállítására vagy akár stratégiai céljainak módosítására.
A gazdasági erőt általában a katonai alternatívájaként fogalmazzák meg. Az Oroszországgal szembeni fokozódó gazdasági szankciókat például az ukrán kormány azon kérésének teljesítése helyett, hogy a NATO repüléstilalmi zónát hozzon létre Ukrajna légterében. Ez a megfogalmazás annak magyarázatára szolgál, hogy a kormányok, amikor geopolitikai konfliktusokba keveredtek, miért fordultak az elmúlt évtizedekben egyre inkább a gazdasági intézkedések felé ahelyett, hogy közvetlen katonai konfliktusba keverednének.
Az azonban csupán illúzió, hogy a gazdasági szankciók kizárólag a célpontjaiknak okoznak fájdalmat.
Az a tény, hogy Oroszországban a GDP kilencszázalékos csökkenése várható, és a fogyasztói árak éves inflációja 20 százalék körüli, azt jelzi, hogy a Nyugat gazdasági szankciói nemcsak az orosz oligarchákat, hanem a hétköznapi háztartásokat is sújtják.
A gazdasági szankciók további korlátja, ha egy fontos és összekapcsolt gazdasággal szemben sújtják őket, hogy olyan károkat okoznak, amelyek jóval a célpont országon túl is lecsapódnak. Az EU például kezdetben vonakodott szankcionálni az orosz bankokat az ukrajnai háború korai szakaszában, mert attól tartott, hogy kárt okoz a saját bankjainak, amelyeknek követeléseik vannak Oroszországgal szemben. Németország szintén vonakodott az orosz földgáz behozatalának tiltásától, mert attól tartott, hogy az recessziót idéz elő a hazai gazdaságban.
Deák András György, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa korábban az Indexnek elmondta:
12-13 százalékos kiesés is lehet a szankciók miatt a globális kereskedelemben, ezt kell keresleti, majd kínálati oldalon megoldania a piacnak.
A legújabb, nyolcadik uniós szankciós csomag a korlátozó intézkedések között az unió megtiltaná a repülőgépgyártáshoz használható termékek, bizonyos elektronikus eszközök, valamint egyes vegyi anyagok kivitelét Oroszországba. Számos orosz termék importját is érinti a csomag, és megtiltja az uniós állampolgároknak, hogy szerepet vállaljanak orosz állami vállalatok vezető testületében.
A technológiai szankciókkal lehet a legnagyobb károkat okozni az oroszoknak
Téves lenne azonban az a feltételezés, hogy a szankciók egy az egyben értelmetlenek, már csak azért is, mert ezekről sem egységesen, hanem külön-külön kell beszélnünk. Vannak többek között pénzügyi, energia- és technológiai szankciók Oroszország ellen, és az olajra, valamint gázra kivetett korlátozó intézkedésekkel szemben az IT-szektort sújtó szankciók rövid távon is eredményesek.
Az Egyesült Államok és 37 másik ország exportellenőrzést vezetett be, amely korlátozta Oroszország hozzáférését olyan stratégiai technológiákhoz, mint a félvezetők, mikroelektronika, távközlési berendezések, érzékelők, lézerek és repülőgép-alkatrészek – írja az Al Jazeera.
Joe Biden amerikai elnök kormánya több mint egy tucat orosz technológiai vállalatot és intézményt is feketelistára helyezett. Még a nem közvetlenül az IT-szektort célzó intézkedések is hatással voltak az iparág munkájára, ugyanis a pénzügyi szankciók megnehezítették az informatikai cégek számára, hogy külföldről küldjenek vagy fogadjanak kifizetéseket. A logisztikai szankciók drágábbá és bonyolultabbá tették a külföldi technológiai szállítók számára hardverük Oroszországba szállítását.
Az elmúlt hónapokban Oroszországból kivonuló vállalatok között volt
- a Microsoft,
- az IBM,
- az Oracle,
- az Intel,
- az SAP,
- a Cisco Systems,
- az Adobe
- és a Nokia is.
Nem a nyugati szankciók leküzdése az egyetlen kihívás, amellyel az orosz IT-szektornak szembe kell néznie. Az Orosz Elektronikus Kereskedelmi Szövetség becslései szerint a háború első néhány hetében 50-70 ezer informatikus hagyta el az országot.
A Russoft szoftverfejlesztői szövetség alacsonyabb adattal jelentkezett, amely szerint 2022 első felében körülbelül 40 ezer informatikai munkás költözött külföldre. Ez a migrációs hullám aggodalmakat váltott ki az esetleges agyelszívás veszélyével kapcsolatban.
A Digitális Fejlesztési Minisztérium adatai szerint az orosz IT-szektorból már a háború előtt is 500 ezer és 1 millió fő közötti szakember hiányzott.
A Kreml az informatikai személyzet kiáramlásának megállítására törekedett új juttatások felajánlásával, ideértve a katonai szolgálat elhalasztását, a jövedelemadó fizetése alóli mentességet, a kedvezményes jelzáloghitel-kamatlábakat és a támogatások további finanszírozását.
(Borítókép: Andrey Rudakov / Bloomberg / Getty Images)