Hollywooddal kapcsolatban sűrűn felhozzák kritikaként, hogy az álomgyárból kiveszett mostanra a spiritusz, és a merész, új ötletek helyett inkább bevált formulákat élesztenek újjá a nagy stúdiók rebootok és remake-ek formájában. A modernizálás a legtöbbször rosszul szokott elsülni, épp ezért ültünk neki kissé félve az Interjú a vámpírral című sorozatnak, amelyet az AMC október 2-án mutatott be az első két részével.
Lehet, hogy van még, aki emlékszik az eredeti Interjú a vámpírral-filmre is, Anne Rice első regényének adaptációját 1994-ben mutatták be a mozik, és nagy közönségsikernek bizonyult a maga 223 millió dolláros bevételével. Ebben Malloy (Christian Slater) készített mélyinterjút egy magát vérszívónak valló ürgével, bizonyos Louis de Pointe du Lac-val (Brad Pitt), aki az újságíró és a nézők elé tárta, hogy Lestat (Tom Cruise), az ősöreg vámpír miképp vonta őt bűvkörébe, és változtatta át hétköznapi ültetvényesből cinikus szörnyeteggé.
Az AMC sorozata legfőképp azért állja meg a helyét, mert a készítő, a színdarab és sorozatíróként is tevékenykedő, amúgy Pulitzer-díjas Rolin Jones bátran hozzányúlt az alapanyaghoz és változtatott rajta. Mindez leginkább az elbeszélőn, Louison érződik legjobban, akiről megtudjuk, hogy 1910-ben, mielőtt találkozott volna Lestattal, a vámpírral, striciként dolgozott és lányokat futtatott New Orleansban. Az új, 2022-es változatban tehát se gyereke, se neje nincsen a Trónok harca sztárja, Jacob Anderson által alakított karakternek. Helyette lassú felfogású fivérével, konok és maradi anyjával és mindenáron házasodni kívánó lánytestvérével kénytelen egy fedél alatt lakni.
Persze csak addig, míg fel nem tűnik a színen a francia akcentussal beszélő sápadt európai, magával hozva egy titokzatos járványt, ami sorra szedi az áldozatait a városban. Nekünk külső szemlélőként gyorsabban leesik, mint Louisnak, hogy Lestat (Sam Reid) minden baj hozója, maga az ördög, akinek annyira nem szent semmi, hogy a narrátort is egy templomban alakítja vérszívóvá, miután megölt két papot.
Az Interjú a vámpírral-sorozat azért is hiánypótló, mert véget vet egy több évtizedes találgatásnak: vajon az emberségéhez a végsőkig ragaszkodó Louis és mestere, a kegyelmet nem ismerő Lestat között volt-e több, holmi plátói vonzalomnál. Az AMC adaptációja elég durva és explicit vetkőzős jelenetekkel megy bele a részletekbe, és Jacob Anderson karakterét egyenesen rejtőzködő homoszexuálisként ábrázolja, míg a Sam Red által játszott Lestat inkább csak az a fajta hedonista, akinek mindegy, hogy kivel fekszik össze. Mondjuk azt hozzá kell tenni, hogy a Louis iránti érzelmei valódinak tűnnek, de tényleg egy mesteri manipulátorról van szó, így nem teljesen biztos ez sem vele kapcsolatban.
A vámpíros sorozatok eddig is nagyon nyíltan kezelték a 18+-os témákat. Ebből a szempontból az Interjú a vámpírral beáll a sorba, esnek nőkről-férfiakról a ruhadarabok, és a vér is fröcsög rendesen.
Rolin Jones azért odafigyel arra, hogy az új Interjú a vámpírral ne essen áldozatául a hatásvadászatnak. Itt inkább egy emberi tragédiát látunk, Louisét, aki durva veszteségeket él meg, mielőtt éjszakai ragadozóvá válik. New Orleans, ahol a valóságban is forgatott a stáb amellett, hogy a képernyőn hangulatosan fest, a tökéletes hely a vámpíroknak: egy olyan város, amely nappal alszik és éjszaka pezseg. Azt sajnáljuk csak, hogy az első két rész nem jut el egy másik kulcsfigura, Claudia bemutatásáig, akit annak idején Kirsten Dunst alakított a filmben, és a fiatal színészt fel is rakta hirtelen ez a szerep a szórakoztatóipar térképére. A sorozatban a leányzó bőrébe a későbbiekben bújó Bailey Bassnak nem lesz könnyű dolga, az tuti.
A 2000-es évek kiszipolyozott minden lehetőséget, ami a vámpíros műfajban volt: gondoljunk csak a tiniket megcélzó Alkonyatra és a Vámpírnaplókra, a vér és szexgőzös HBO-sorozatra, a True Bloodra, vagy a Marvel-féle Penge 2-re. Álmunkban nem gondoltuk volna, hogy ennyi idő elteltével épp az új Interjú a vámpírral hozza felszínre bennünk a témakör iránti érdeklődést. A produkció iránt nem csak mi lelkesedünk, az AMC is nagyon bízik benne, a második évadot már berendelték és egy teljes horror univerzumot kíván felépíteni a kábelcsatorna a tavaly elhunyt Rice életművéből a következő években.
Az Interjú a vámpírral legnagyobb húzása, ami miatt minket a folytatás is érdekel, hogy Louis hús-vér embernek érződik – azután is, hogy technikailag meghal –, míg Lestat mindenben a főszereplő ellentéte. Az ellentétek azonban jól tudjuk, hogy vonzzák egymást, a kezdő és az öreg vámpír közötti vonzalom pedig nagyon szépen átjön a dupla részes évadkezdésben. Kíváncsian várjuk, ez a verzió hova futtatja ki a románcot – az eddig látottak alapján könnyen előfordulhat, hogy Rolin Jones hozzáteszi a magáét, és úgy megcsavarja a történetet, hogy még a tősgyökeres rajongók is meglepődnek rajta. Az Interjú a vámpírral már így is egy méltó folytatás/reboot, de ha a lezáráson is újítanának, pláne tapsolnánk neki.