Magunk mögött hagytuk a januhairyt, ami már jó pár éve hódít Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban, a lényege, hogy a nők legalább januárban nem szőrtelenítenek. Ha valaki kipróbálta, gratulálunk neki, ha nem merte, megmondjuk, miért nem.
A szőr ábrázolása mindig is kvázi tabunak számított a művészetekben is, alig találunk pelyhes férfiakat és nőket az ókorban, vagy későbbi művészeti ábrázolásokon. Talán az egyetlen kivétel Gustave Courbet A világ eredete című, női szeméremtestet ábrázoló, nagy botrányt kiváltó festménye. Emmanuel Pierrat műgyűjtő szerint
a szőrszálak problémásak, mert arra utalnak, hogy állati lények vagyunk. Festményen ábrázolni őket annyit tesz, mint megmutatni, hogy az ember is csak egy állat.
Szőrhisztori
Az első termék, aminek mellőzése kiközösítéssel fenyegetett, a dezodor volt: ha rossz a szagod, nem élhetsz a társadalomban. És ez ellen ugyan fellázadhatunk ma már, ahogy a súly protokoll vagy a fiatalságkultusz ellen is, de a szőrösségnél nincs alternatíva.
A lábak és a hónalj szőrtelenítése 1915 után kezdődött, amikor divatba jöttek az ujjatlan és rövidebb ruhák, és a Gillette piacra dobta első női borotváját, a Milady Décolletét, ami kicsi és ívelt volt, hogy jobban illeszkedjen a hónaljhoz.
Az amerikai feminista, Naomi Wolf azt mondja, a nők fő fogyasztók, és könnyű marketing célcsoportot jelentenek, hiszen állandóan törekednek a szépségre, tökéletességre, kompenzálni akarják bizonytalanságukat, korukat, meg akarnak felelni. Ez így volt a múltban, ma pedig még inkább, amikor olyan szlogenek repkednek, mint az 50 az új 40, vagy a 40 az új 30.
Az ausztrál feminista, Germaine Greer már a hetvenes években leírta, hogy miközben a férfiaknál szinte elvárás volt a testszőr, ami a maszkulinitást, és a még imponáló agressziót jelentette, addig
A nőknél a szőrtelenítés az elvárt szexuális passzivitást, gyengeséget jelképezte.
Nincs helye sehol
A reklámok, hirdetések folyamatosan egy természetellenesen csupasz női test képét közvetítik, amin a legkisebb „gusztustalan″ kis pihe sem látszik. A legkomikusabb, hogy a szőrtelenítő termékek reklámjában sem mernek testszőrzetet megjeleníteni.
Az Egyesült Államokban a nők több mint 99 százaléka gyantáz vagy borotválkozik. Naomi Wolf a munka és a háztartás mellett a nők harmadik műszakjának a szépségápolást tartja, ami ugyanolyan kötelezettség, mint a másik kettő, mert
nem akarják, hogy „higiéniai okokból″ elutasítsák őket.
A természetellenes szőrtelenségnek ma már természetesnek kell tűnnie, a nők késztetést éreznek, hogy szőrtelenítő eszközeiket elrejtsék, így is elhitetve és fenntartva a sima test természetes illúzióját. Ez a szégyenérzet interiorizálódásához vezet.
Egy szőrkísérlet keretében Breanne Fahs, az Arizonai Egyetem gender-kutató professzora arra kérte női és férfi hallgatóit, hogy tíz hétig ne borotválkozzanak és ne gyantázzanak. A vizsgálat szomorú közvetkeztetése az volt, hogy a nőket sokkal jobban foglalkoztatja és nyomasztja, mit gondol partnerük, családjuk, környezetük. A férfiakat csak az érdekelte felszínesen, a többi férfi mit gondol róluk. Fahs azt mondja,
az emberek szőrhöz való viszonyulásának szerepe lehet az aktivizmusban, a társadalmi változások elérésében.
Az elvárás és norma azt diktálja hogy minden nő egyforma legyen (sorolhajtuk is a kritériumokat: hosszú haj, karcsú test, ránctalan bőr), a természetes, ettől eltérő nő csak kiközösítéssel, gúnyolódással szembesülhet. Szerencsére megjelentek a „testpozitív″ mozgalmak is, amik azt sugallják, vállald magad, ahogy vagy. De ehhez olyan nagy bátorság kell, ami kevés nőben lakozik.
Amerikában még mindig a lézeres szőrtelenítés az egyik legnépszerűbb esztétikai beavatkozás, a trend pedig a tartós szőrtelenítés irányába mutat. Sajnos, vagy szerencsére a szőrös nők divatja még soha nem köszöntött be a történelem során és talán nem is fog.
(Borítókép: Getty Images)