A cikk elején felidézték, hogy egy évvel ezelőtt még az amerikai közvélemény nem tartotta fontosnak Ukrajna támogatását, hiszen „a legtöbb amerikai tíz próbálkozás után sem találta volna meg az országot a térképen”. Ezzel szemben most a közvélemény szinte egyosztatúan azt vallja, hogy Ukrajnát támogatni kell, még úgy is, hogy emiatt fennáll az Oroszországgal való közvetlen konfliktus veszélye.
A The New York Times újságírója szerint e jelenség egyik magyarázata az lehet, hogy az Egyesült Államok egyelőre csak fegyvereket és pénz kockázat, miközben az életüket az ukránok áldozzák. A másik magyarázat pedig az lehet, hogy a közvélemény ráébredt, hogy az Egyesült Államok nem engedheti meg magának azt, hogy ne játsszon szerepet a világ politikájának alakításában, ha biztonságban akarja tudni magát (ahhoz hasonlóan ahogy ez megtörtént nyolc évtizeddel ezelőtt is, amikor az éveken át tartó izolacionizmus után is elérte a II. világháború az amerikaiakat).
A szerző azzal érvel, hogy az utóbbi nyolc évtizedben azért sikerült elkerülni egy nagy, a világot destabilizáló háborút, mert az Egyesült Államok és a NATO által fenntartott liberális világrend megakadályozta azt, hogy a tekintélyelvű nagyhatalmak lerohanják gyengébb szomszédaikat. Mint írta a Nyugat ennek a világrendnek a védelmében, vagyis a saját érdekeit is szem előtt tartva állt ki ennyire egyértelműen Ukrajna mellett. Rossz hír azonban, hogy
MÍG (AZ ÚJSÁGÍRÓ SZERINT) A HÁBORÚ ELSŐ ÉVE A NYUGATI SZÖVETSÉGESEK SZÁMÁRA „VISZONYLAG KÖNNYŰNEK” BIZONYULT, AZZAL SZEMBEN A MÁSODIK ÉV AZ EDDIGINÉL NAGYOBB ÁLDOZATOKAT KÖVETELHET TŐLÜK IS – ÉS EZ AKÁR EL IS BIZONYTALANÍTHATJA ŐKET ABBAN, HOGY A VÉGSŐKIG KELL-E TÁMOGATNI UKRAJNÁT.
Mint írta, mostanra egyértelművé vált, hogy Vlagyimir Putyin nem hátrál meg, és még nagyobb erőket fog megmozgatni azért, hogy megtörje Ukrajnát. Ennek jele a tavaly ősszel elrendelt orosz mozgósítás is, amelynek részeként az orosz elnök akár 500 ezer, frissen besorozott és kiképzett katonát is a frontra küldhet (a hivatalos orosz jelentések csak 300 ezer ember behívásáról szóltak, de vannak olyan értesülések, miszerint ennél több embert sorozhattak be valójában – a szerk.).
Jobb lenne-e lepaktálni Putyinnal?
A The New York Times szerzője szerint a mozgósítással Putyin gyakorlatilag megüzente az Egyesült Államoknak és Joe Bidennek, hogy nem veszítheti el a háborút, és bármilyen árat megfizet azért, hogy legalább egy szeletet kihasítson magának Ukrajnából. Mindezzel ugyanis – szimbolikus értelemben – azt a kérdést teszi fel az amerikai elnöknek:
Na és mi van veled, Joe? És az európai barátaiddal? Készek vagytok bármilyen árat megfizetni, bármilyen terhet elviselni a »liberális világrendetek« védelmében?
Az újságíró szerint mostanra már nemcsak az ellenzékben lévő amerikai republikánusok, hanem a demokraták is egyre gyakrabban felteszik maguknak a kérdést: „Megéri-e kockáztatni a harmadik világháborút azért, hogy Oroszországot kiűzzék Kelet-Ukrajnából? Nem volt-e elég az eddigi támogatás ahhoz, hogy elvegyék Putyin kedvét egy hasonló próbálkozástól?”.
A szerző megkérdezte Robert Kagan amerikai történészt – több külpolitikai témájú szakkönyv íróját – arról, hogy valóban az Egyesült Államok reálpolitikai érdeke-e az, hogy kitartson Ukrajna mellett, és nem járnának-e jobban akkor, ha megegyeznének Putyinnal, feláldozva ezért akár az ukrán érdekeket is. Kagan erre azt mondta:
Bármilyen megegyezés, amelynek értelmében orosz erőket hagynak Ukrajna területén, csak egy ideiglenes fegyverszünet lesz Putyin következő próbálkozása előtt.
„Putyin jelenleg az orosz társadalom militarizálásának folyamatát hajtja végre, ahhoz hasonlóan, ahogy Sztálin csinálta a II. világháború idején. Ő hosszútávon tervez, és azzal számol, hogy az elhúzódó konfliktustól tartva az Egyesült Államok és a Nyugat kimerül majd” – vélekedett Robert Kagan, aki szerint a Nyugatnak ki kell tartania Ukrajna mellett, nemcsak morális okokból kifolyólag, hanem a saját érdekeit szem előtt tartva is.
„Az nem kérdés, hogy az Egyesült Államok sem tökéletes, és időnként rosszul használja fel a hatalmát. De aki nem tudja felmérni azt, hogy mi történne akkor, ha az Egyesült Államok csak magával foglalkozna, az nem gondolta át komolyan ezt a kérdést” – zárta gondolatait az amerikai történész.
Az orosz–ukrán háború eseményeit hétfőn is percről percre közvetítjük.
(Borítókép: Ukrán katonák páncélozott katonai járműveikkel 2023. január 26-án. Fotó: Mustafa Ciftci / Anadolu Agency / Getty Images)