December 5-én életbe lép az Európai Unió (EU) Oroszországból érkező tengeri nyersolajra vonatkozó embargója – ismertette a közösségi oldalán Hortay Olivér. A Századvég klíma- és energiapolitikai üzletágának vezetője jelezte: korábban az EU olajigényének körülbelül negyedét az orosz szállítmányok biztosították. Bár az embargó júniusi elfogadása óta a piaci szereplők egy része elkezdte leépíteni orosz szerződéseit és az Unió teljes orosz olajimportja csökkent, több tagállam növelte a beszerzéseit, hogy tartalékokat képezzen.
A Századvég klíma- és energiapolitikai üzletágának vezetője a Facebbokon arról ír, hogy
Oroszország eddig az előzetes elemzői várakozásokat meghaladó mértékben képes volt új (elsősorban kínai és indiai) vevőkkel helyettesíteni a kieső – és exportbevételei szempontjából korábban meghatározó – európai eladásait.
A szakértő szerint az új helyzet több kérdést is felvet. Meddig lesznek elegendőek az unió készletei, illetve azok kimerülése után honnan lesz képes pótolni az orosz szállítmányokat? Képes lesz-e Oroszország elegendő új vevőt találni ahhoz, hogy ne kelljen csökkenteni a kitermelését?
Az Európai Unió szempontjából valamennyi forgatókönyv kockázatosnak tűnik. Ha Európa nem lesz képes pótolni a kieső orosz olajat, az ellátási problémákhoz vezethet. Ha a közösség képes lesz új beszállítókkal ellensúlyozni az embargó hatásait, az új beszerzések várhatóan akkor is jóval drágábbak lesznek, ami tovább növeli majd az inflációs nyomást és mélyebb gazdasági válságot eredményezhet. Ha Oroszország továbbra is képes lesz új piacokat találni az olajának, akkor az embargó értelmét veszíti, hiszen Oroszország bevételei nem csökkennek majd jelentős mértékben. Ha viszont Oroszország nem talál új vevőket és csökkentenie kell a kitermelését, az tovább szűkíti majd a globális nyersolaj-kínálatot, ami Európa terheinek növekedéséhez vezet majd
– magyarázta az üzletágvezető. Ehhez hozzátette:
bár Magyarország ellátása szempontjából megnyugtató, hogy a vezetékes szállítások mentességet kaptak az embargó alól, az unió egészében tapasztalható gazdasági következmények hazánkba is be fognak gyűrűzni.
Hortay Olivér felhívta a figyelmet arra is, hogy
a héten az Európai Uniónak dönteni kell az olajárplafonról.
Az Egyesült Államok eredetileg globális árplafonnal maximálta volna az orosz nyersolaj árát, de azt mindössze a G7 országok támogatták, a nagy alternatív vásárlók (Kína, India) nem. A korábbi elképzelés tehát értelmét veszítette.
A nyugati világ ezért most azzal próbálna nyomást gyakorolni, hogy saját szállítmányozó vállalatainak írja elő az árplafont, amelyek legfeljebb az ársapka alatti szinten szállíthatnának, vagy biztosíthatnának más országokba irányított orosz olajat. Mivel Oroszország jelezte, hogy nem működik együtt olyan országokkal, amelyek támogatják az olajárplafont, az intézkedés következményeképpen az európai vállalatok vélhetően sehova sem szállíthatnának
– hangsúlyozta. A szakértő emlékeztetett: úgy volt, hogy az EU vezetői múlt héten döntenek az intézkedésről, de az álláspontok olyan messze voltak egymástól, hogy ez nem sikerült. A szankciópárti országok a javasoltnál (65-70 dollár/hordó) alacsonyabb ármaximumért lobbiznak, a szállításokban érdekeltek és a szankciókritikusok pedig az intézkedés ellen. Az idő szorítja a képviselőket, mert az olajembargó jövő hétfői hatálybalépése előtt meg kellene állapodni. Hortay Olivér szerint mindezek kapcsán a következő kérdések merülnek fel: ha Oroszország tényleg megszakítja a kapcsolatot az ársapkát támogató országokkal, mi értelme van az árszint körüli vitának? Milyen mértékben szűkítené a globális ellátási láncokat az európai vállalatok korlátozása?
Európa ebből csak rosszul jöhet ki. Ha olyan árplafont fogad el, ami meghaladja a jelenlegi árszinteket, azzal mindössze hivatkozási alapot teremt Oroszországnak, hogy felmondja a szerződéseit azokkal a vállalatokkal, amelyekkel szeretné. Ha effektív árplafont fogad el, akkor felmerül a kérdés, hogy más régiók vállalatai képesek-e helyettesíteni az európai vállalatokat. Ha igen, azzal az EU csak annyit ér el, hogy az európai vállalatok globális jelentősége csökkenni fog. Ha nem, akkor a globális olajkínálat tovább szűkül, ami súlyosbítja Európa gazdasági problémáit
– ismertette az üzletágvezető. A szakértő megjegyezte: Magyarország ígéretet kapott az árplafon alóli mentességre, azonban – a gazdasági hatások begyűrűzése mellett – kérdéses, hogy megbízhatunk-e az ígéretben, vagy újra az asztalra kerül-e majd a vezetékes olaj kérdése. Nagy eséllyel válaszintézkedésekkel is számolni kell majd.
Amerika folyamatosan szabadítja fel a tartalékait
Vasárnap – egy nappal az olajembargó hatálybalépése és az ársapka tervezett bevezetése előtt – Alexander Novak orosz miniszterelnök-helyettes Abdulaziz bin Szalmán szaúdi energiaügyi miniszterrel találkozik majd. A tárgyalás témája – az EU-döntések ismeretében – a lehetséges válaszlépés lesz. Úgy tűnik tehát, hogy az OPEC+ megint összezár, és a nagy olajkitermelők – a korábbi döntésükhöz hasonlóan – Oroszországgal egyeztetve hozzák meg stratégiai döntésüket, ami Európa szempontjából kevéssé biztató – jelezte Hortay Olivér. Az üzletágvezető szerint kérdés az is, hogy mit lép majd az Egyesült Államok. Az, hogy az elmúlt hónapokban a nyersolaj árát sikerült 100 dollár/hordó alatt tartani (ami még mindig nagyon magas), részben annak köszönhető, hogy Amerika folyamatosan szabadítja fel tartalékait. Ezek a készletek azonban nem tartanak a végtelenségig: a következő hónapokban az Egyesült Államoknak a felszabadítás helyett várhatóan el kell kezdenie pótolni a tartalékait.
A félidős választásokat követően ráadásul az amerikai üzemanyagárak mesterséges leszorítására vonatkozó politikai motiváció is csökken. Nem véletlen, hogy egyre több elemző veti fel egy lehetséges amerikai exportkorlátozás lehetőségét
– tette hozzá Hortay Olivér.