Amire a kritikai attitűd képtelen volt, azt elvégezte a technológiai evolúció: az elmúlt években a lineáris televíziók nézőszámai bezuhantak, a nemrég még meghatározó jelentőségű kereskedelmi tévék műsorai az audiovizuális tartalomfogyasztásnak ma már csak a sokadik lehetőségét képezik. A kultúra üdvére és a nyilvánosság megkönnyebbülésére a mai fiataloknak a televízió meg az annak szórakoztató célú műsoraival összeszervült bulvársajtó ma már nem több, mint az öregedő szüleikkel és nagyszüleikkel együtt kopó, korosztályi jelenségnek tűnő, egyre távolodó boomer-médium, melynek celebmutatványosaival, kommersz bohócaival és lelki torzszülötteivel az újabb nemzedékek tagjai már csak alig-alig találkoznak. Bárhogy erőlködik az RTL, a TV2 meg a Viasat, egykori hálás célközönségüket, a fiatal felnőtteket többé nem érik el – maradnak nekik a középkorúak és az idősek meg persze a televíziók örök közönsége: azok az alacsonyan edukált tömegek, akiknek egy streaming-oldalra regisztrálni is megugorhatatlan akadályt jelent, és akik életük során csak színes sztármagazinokat meg áruházak által reklámhulladékként kiszórt heti termékismertetőket olvasnak, s akiknek az internet csakis a Facebookot jelenti névnapi köszöntőkkel és használtruha-börzével. Ebben a közegben még egy régi, mára elsüllyedt világ normái uralkodnak, a műsorkészítők pedig az ezekből épült, és mára meghaladott morált próbálják szolgálni – egyre hatástalanabbul.
A Nagy Ő című, Árpa Attila főszereplésével sugárzott műsor is ezt a csoportot veszi célba, főhőse és castingja pedig meghökkentő módon a kereskedelmi tévéket sújtó generációs válság aligha szándékos metaforája: az RTL egykori kreatív igazgatója, a legendás playboy és sikerember, aki a Mónika Show, a Való Világ meg a Heti Hetes magyarokra szabadításáért felelős,
a tápláléklánc alsó régiójában tér vissza a kereskedelmi tévézés haláltáncába: szereplőként, megfáradt, legatyásodott, hatalmát és jelentőségét elveszített, öregedő pozőrként bukkan fel újra,
hogy egy csapatnyi kutyakozmetikust, sminkest, szépségterapeutát, lélekgyógyászt és fitneszmodellt, akiknek az apja lehetne, meggyőzzön arról, hogy pont rájuk vágyik, és hogy ő, a Rossmann drogérialánc reklámarca számukra igenis elérhető. Aligha csoda, hogy a műsor permanans morális önalulmúlás: a magát nárcisztikus szociopataként diagnosztizáló cinikus alfának ezúttal azt kell egy férfi-escort szerepében előadnia, hogy a műsor valamennyi szereplőjében ott rejlik a Nagy Szerelem lehetősége, a lányoknak pedig bazsalyogva kell végignézniük, amint rajongásuk tárgya szemük láttára cicázik a riválisaikkal.
A november 29-ei adásban aztán olyan megdöbbentő és gyalázatos dráma zajlott, amely valahogy mégsem váltotta ki a nemzet kifordított Ady Endréjének, Bayer Zsoltnak a haragját, pedig a Pedrito-ügy óta köztudott, hogy lelkes nézője és ítésze a kereskedelmi televíziók műsorainak, és hogy szívén viseli az elnyomottak megtiport méltóságát, feltéve hogy az épp az RTL sugárzásában sérül, de ezúttal a feminista Mérő Vera sem fejezte ki megrendültségét – s ez összefügghet azzal, hogy míg az RTL komolyan veszi az észrevételeit, és rendszeresen magyarázkodik a vádjai nyomán, mert látványosan meg akar felelni a hiperszenzitivitást diktáló progresszív kurzus tudatipari elvárásainak, addig Mészáros Lőrinc kereskedelmi tévéjének vegzálásával a genderpapnő legfeljebb annyit érhetne el, hogy a Tények „kiderítse”: megölte volna az anyját, mint maga Soros György.
A nevezetes incidens úgy kezdődött, hogy A Nagy Ő egyik versenyzője, Bea a tizenegyedik adásban bármilyen előzmény nélkül közölte Árpa Attilával, hogy korábban pornózott. Elmondta, hogy tizenhét éves kora óta egyedül élt, majd összejött egy férfival, aki mellett biztonságra talált, nagy összegű hitelt vettek fel, ő teherbe esett, ekkor azonban kiderült, hogy a férfinak egy másik barátnője is van. Lebukása után dobta Beát, aki elvetélt, egyedül maradt a törlesztőrészletek terhével, úgyhogy jobb lehetőség híján „erotikus munkába” kezdett – állítása szerint erről eddig csak a családja tudott, de most „félszerelmesen” bevallja Árpának, mert tart a véleményétől.
A Nagy Ő válaszul elhidegült és elhatárolódott Beától, nem is akármilyen gesztussal: ajtót mutatott az egykori szexmunkásnak – előbb azonban, mintha nem értette volna a vallomásával küszködő nő szavait, a még jobb médiaélmény kedvéért könyörtelenül és ellentmondást nem tűrően kérdezett rá arra, ami ekkor már nyilvánvaló volt. „Létezik-e olyan felvétel rólad, amikor látszik, hogy egy férfival közösülsz, és az hozzáférhető a nyilvánosság által? Igen vagy nem?” Árpa Attila véletlenül sem sietett a vallomásával küszködő, szerencsétlen nő segítségére, hanem tíz napnyi tettetett érdeklődés, randizgatás és ígérgetés után megbotránkozva hazazavarta. Kihajítása után Bea interjút adott, és még az események hatása alatt, teljes révületben úgy fogalmazott: titkon reménykedett abban, hogy Árpa Attila meg fogja érteni őt, és nem ítélkezik majd a múltja miatt, majd hozzáfűzte, hogy „ő Árpa Attila, én meg csak egy lány vagyok az életből, túl szép lett volna ahhoz, hogy igaz legyen, ez csak a mesékben van”.
A felnőttfilmeket persze Árpa Attila sem veti meg – mindössze a szereplőit. Elképesztő, hogy 2022-ben még mindig működőképes botrányelem a pornós múlt, s még elképesztőbb, hogy egy civil szereplőt, aki eddig csak a családjával beszélt az életének erről a részletéről, a főszereplő és a tévéstáb így megszégyenítsen.
Aki a televíziózás közegében picit is avatottan mozog, nem lehet annyira naiv, hogy elhiggye: Bea beválogatásakor sem a műsor kreatív producerei, sem a főhős Árpa Attila nem tudott annak felnőttfilmes múltjáról.
Nyilvánvalóan ismerték és a megfelelő alkalomra tartogatták ezt a terhelőnek szánt tényt, mint szórakoztatóipari patront – amikor aztán a szerencsétlen Bea érzelmileg kellően bevonódott, és elhitte, hogy talán tényleg összejöhet a nagy Árpa Attilával, a műsorkészítők ügyesen rávették a vallomástételre. A hatás természetesen nem maradt el: a kereskedelmi tévék csatlósaiként üzemelő bulvárlapok már másnap harsogva hozták a „nagy leleplezést”, hogy azok is értesüljenek Bea szégyenéről, akik Árpa Attila háremének mindennapjait amúgy nem követik nyomon.
Érdemes feltenni a kérdést: akár Árpa Attila, akár a TV2 áll-e azon az erkölcsi nívón, hogy egy egykori szexmunkás felett ítélkezzen? Árpa Attila speciel nárcisztikus szociopatának vallja magát, ami nyilván nem akkora jellemhiba, mintha mondjuk kamera előtt közösült volna, a TV2 „hírműsora”, a Tények pedig csak az után a hazugsága után nem veszít becsületsértési pert, amit a stáb az adásból kifelejt. Íme a morális piedesztál, amelyről a fölényes ítélkezés zajlik – az expornós Bea erkölcsi megsemmisítése nagyjából olyan szemfényvesztés eredménye, mint amikor szektorokat eltulajdonító „vállalkozók” a nemzet hőseiként pózolnak a vörös szőnyegen, a szalámitolvaj Bakács Tibor meg a magyarok megvetésétől sújtva munkásszállásokon takarít.
A TV2 nemtelen eljárásával nemcsak a szerencsétlen Beába rúgott csattanósat, de mindenki másnak is jelezte, mennyi könyörületre számíthat a nyilvánosságban az, aki mélyről jön, és hibázik – értsd: nyilvánosan szexel, nem kiszervezi Magyarországot a nyugati szövetségből, vagy visszautasítja az ügynökakták nyilvánosságra hozatalát. Bea és minden más egykori vagy jelenlegi szexmunkás sorsa a keresztény erkölcs felett álságosan őrködő bulvártévé képernyőjén továbbra is az, ami volt: erősebb és hatalmasabb férfiak pénzt keresnek belőle, aztán ha elhasználták, elhajítják.
A szerző kritikus, publicista.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.
(Borítókép: Árpa Attila. Fotó: TV2 Sajtószoba)