Nehéz elhinni, hogy Turai Barna zavarban volna attól, hogy nem tudja, miről is kellene beszélgetni. Hiszen ha valaki, ő biztosan képes bármiről, és annak az ellenkezőjéről is bármit mondani.
Alighanem ez a tulajdonsága, valamint az megfigyelőképessége az, amire a nézők és a hallgatók felkapják a fejüket:
Jé, itt egy srác, aki kimondja, hogy mi van!
Vagy minek kellene lennie. Barna – aki szombatonként az Indexen Linczényi Márkóval hozza ránk a frászt a Márkó és Barna Síkideg című műsorban – azt is elmondja, hogy sokan zavarba jönnek attól, hogy egyszer majd parodizálja őket is, miközben a célja ennél sokkal nemesebb.
Nem munkakör, személyiség
Szórakoztatni akar, okosan, figyelmesen, kellő iróniával, és a paródia mégis csak az a műfaj, amelyben a parodizált önmagára – pontosabban legjellemzőbb stílusjegyeire – ismer.
Arra persze mindig figyel, hogy olyat ne parodizáljon, amin nem lehet változtatni – beszédhiba, testalkat vagy bőrszínt –, és ezt nem azért teszi, mert Turai Barnabás egy nonprofit szervezetnél diplomáciai érdekérvényesítéssel is foglalkozik, vagyis lehet, megszólnák, hanem mert ez alap. A kollégái amúgy is szeretik, ha influenszerként is jelen van, a főnöke büszke rá.
Azt ugyan nem tudja, mire jut a sokféle és egyfajta szórakoztatással, amire az online világ szinte minden felülete jó terep, de ahogyan mondja:
Van egy vízióm arról, hogy mi szeretnék lenni 15-20 év múlva, de ebben nincsen egy állás. Nem munkakört, hanem személyiséget látok magam előtt
Turai Barna 2018-ban elutazott a CNN-hez Atlantába. Figyelt, látott, tanult, hónapokon keresztül CNN-szakemberekkel dolgozott. A tanulmányút legnagyobb tanulsága számára az, hogy mindennek van súlya. Azt mondja, ott mindenki 120 százalék erőbedobással dolgozik, ezt a munkát itthon kevés helyen látja a médiában.
Arra törekszem, hogy bármit csinálok is, mögötte legyen egy messzire nyúló gyökérzet, ami mindent megtart
– mondja, és felidézi, itthon Bánó András volt az első főnöke, hozzá gyomorgörccsel járt be dolgozni, Rónai Egontól pedig a rádiózást tanulta.
Bulvárt nem fogyaszt, csak mégis
Turai Barnabás arra is válaszol Puskás-Dallos Boginak, hogy egy magafajta influenszer honnan tájékozódik, de mint mondja,
az örök harc, hogyan vidd be a megfelelő mennyiségű infót, hogyan kalauzolj az elfogult hírek között. Arra törekszem, hogy az információt ne állítsam a saját meggyőződésem szolgálatába.
Az talán meglepő, hogy bulvárt nem fogyaszt, de a podcast miatt erre szükség van. Azt is elmondja, hogy tapasztalata szerint az emberek szeretik, ha úgy érzik, „birtoklásuk van egy közszereplő fölött″. Jelentsen ez bármit is, de leginkább azt, hogy minden bennfentes információval villogni lehet a haverok előtt.
Az elárulja, hogy ő is ilyen volt, de aztán megkóstolta saját gyógyszerét, és rájött, hogy az keserű. Aztán beléje költözött az alázat. Ma már óriási tisztelet van benne azok iránt, aki kiállnak a nyilvánosság elé.
A beszélgetésből sok dolog kiderül, de az ilyen tételmondatok bizonyára sokak figyelmét felkeltik:
- A kommenthuszárok mindenre beszólnak.
- Könnyű gonosznak lenni az interneten.
- A színészet dédelgetett álom.
- Ha ideges vagyok, azt ki kell beszélnem.
- A TED-előadásomra nagyon büszke vagyok.
- Nagyon boldog lennék, ha egy hétre leállna a social média.
- Romboljuk már azt le, hogy fiúként ciki ezt szeretni.
- Hagyjatok már békén, nem tudom, ez borzasztó.
Az őszi évadban, vasárnaponként a már két ismerős műsorvezető, Puskás-Dallos Bogi és Csiby Gergely köszönti a Sunday Brunch nézőit. A Zsiráf Buda asztalánál beszélgetnek vendégeikkel a hétvégéhez illő könnyed vagy éppen nagyon is komoly témákról és történetekről.
Ha valaki lemaradt volna az előző heti adásról, amelyben Csiby Gergely vendége Ókovács Szilveszter a Magyar Állami Operaház főigazgatója, az most ide kattintva megnézheti.
(Borítókép: Turai Barna. Fotó: Németh Kata / Index)