Irina Szampan haditudósító, akivel a háború első napjaiban már készítettünk egy interjút a frontvonalakon tapasztalható helyzetről. Jelenleg Kijevben tartózkodik, a kisfia vidéken, a nagyszülőknél van. Irinával eredetileg kedden ebédidőben terveztünk beszélgetni az ukrán energiaellátásról és a nagyvárosokban tapasztalható helyzetről, az interjú előtt azonban megszólalt a légiriadó: közel száz orosz rakéta szállt fel ukrán célpontok felé. Irina ezért menedékbe ment, és már a támadás után, de még hétfő este válaszolt az Index kérdéseire.
Honnan tudja meg, hogy légiriadó van?
Az elsődleges forrás számomra, és barátaim, ismerőseim számára, a helyi kormányzati Telegram-csatornák. Ha légiriadó van, akkor abban a pillanatban jelez. Van telefonos alkalmazás is – „digitális Kijev” névvel. Ezzel sok mindent lehet intézni, például fizetni a parkolást a városban, és az alkalmazás is értesít légiriadó esetén. Természetesen vannak hagyományos médiumok is, de mire ők lehozzák a hírt, több perc is eltelhet.
Kijevi metró hétfőn, a légiriadó meghirdetése után
Előfordul, hogy még a támadások előtt nincs áram és nincs internet. Főleg a felszabadított városokban van ez, ahol még nem állították helyre a kommunikációs csatornákat és az infrastruktúrát. Ekkor a hatóságok fizikailag próbálnak tájékoztatni, főleg a rendvédelmi szerveken keresztül. Körbemennek az autókkal és szirénáznak. A rendkívüli ügyek minisztériuma is tesztelt korábban egy tájékoztatási rendszert, szintén a mobiltelefonokon keresztül. Ez utóbbiból rengeteg ukrán mém is született: a tájékoztatás szörnyen hangos és nagyon kellemetlen volt, és szerintem infarktus veszélyes.
Mit tesz, ha jön az értesítés?
Fogjuk az iratainkat, a gyerekeket, a holminkat, és megyünk a menedékbe. Sajnos mára sokkal kevesebben vonulnak biztonságos helyre, ha légiriadó van, mert a sok hónap alatt az emberek egyszerűen belefáradtak. Van úgy, hogy naponta többször is légiriadó van. Én is belefáradtam már ebbe az állandó futkosásba, ez az egész lelkileg is kikészíti az embert. Ritkán megyek menedékbe, a legtöbbször akkor, ha látom, hogy felszálltak az ukrán légvédelem rakétái. Ekkor látom, hogy jobban teszem, ha elbújok.
Melyek a fő menedéket nyújtó helyek?
Minden egyes lakóházban kell lennie egy ilyen menedéknek. Én egy új építésű társasházban lakom, amely négy éve épült. Itt hagyományos pincék vannak, amelyekben az emberek előtte a holmijaikat, bicikliket tároltak. Most embereknek nyújt menedéket. Erre nem túl alkalmas, mert nincs két kijárata: ha egy rakétatalálat miatt beomlik a ház, bent ragadunk. De ez még mindig jobb, biztonságosabb, mintha valahol a nyolcadik emeleten várnánk az orosz rakétákat.
Ilyen óvóhelynek kötelezően kell lennie az óvodákban és minden oktatási intézményben is. A fiam is ilyen óvodába jár.
Amikor légiriadó van, akkor a gyerekeket felöltöztetik, elmagyarázzák nekik, hogy miért ébresztették fel őket, menni kell, és levonulnak a pincébe.
Számomra a gyerekek helyzete a legfájdalmasabb ebben az egészben, ezt még mindig nem bírom megszokni.
Mi a helyzet az áram- és vízellátással most?
Soha nem gondoltam volna, hogy az áramellátás hiánya ekkora depressziót okozhat nálam. Kijev külvárosában lakom, itt október végétől állandó áramkimaradások vannak: öt, kilenc, tizenkét órákra. Voltak napok, amikor egyáltalán nem volt áram. Ezt túl lehet élni, túl fogjuk, de pszichológiailag szörnyű. Nem tudod megtervezni a napodat. Nem tudsz mosni vagy szimplán mosakodni. A lakás nem melegszik fel. A gyerekek állandóan betegeskednek. Van, aki még főzni sem tud. Ezért a fiamat vidékre, Ukrajna középső részébe vittem a szüleimhez, akik egy faluban élnek. Nekik van kandallójuk, és tüzelőfával tudnak fűteni. Áram ott sem mindig van – kétszer kettes rendszerben működnek, két órát van áram, két órát nincs. Egész nap. De ezt meg lehet szokni. Ha nincs fix menetrend, az a legrosszabb. Múltkor tizenkét óráig volt áram a házunkban, és már nem tudtuk kitalálni, hogy mire használjuk fel gyorsan ezt a váratlan lehetőséget.
Ha nincs áram, akkor a legtöbb esetben nincs semmi: se internet, se telefon. Kint az utcán lehet, hogy találsz nagyon gyenge jelet, de ez ritka. Ekkor nem tudsz elérni senkit, és azt sem tudod, mi történik. A másik dolog, ami szintén nehéz, hogy különböző megyékben máskor kapcsolják le az áramot. Van, hogy Kijevben nincs energia, de a szüleimnél van. Próbálnak hívni, de nem érnek el. Amikor én próbálom őket visszahívni, akkor már náluk nem lesz energiaellátás. Van, hogy egész nap hívjuk egymást, de hiába.
Hogyan vészeli át ezt az időszakot?
Van itt mellettem egy fitneszterem, amelynek van egy erős generátora. Ott mindig van fény, van áram, van meleg víz és internet. Egyébként az elmúlt hetekben sokan vásároltak maguknak kisebb vagy nagyobb generátorokat. A kávézók és éttermek is így tudnak működni. Amikor nem voltak még generátorok, akkor pedig vándoroltunk a különböző városnegyedekben, mert a város egy részében volt áram, egy részében nem. Kerestük azokat a helyeket, ahol be tudtunk ülni egy kávéra melegedni és internetezni. Kicsit olyan ez, mint néhány éve a pokémonos játék, amikor mindenki pokémonokat keresett a környezetében.
A támadások elején ez a boltokban is gond volt: a tejtermékek megromlottak, mert nem működtek a hűtők. Egy ideig nem lehetett hűtött élelmiszereket találni. Most már az üzletek is szereztek generátorokat, a boltban újra van minden.
Igazából mindenki alkalmazkodott. Ha visszakapcsolják az áramot, tudod, hogy mondjuk van négy órád, hogy megtedd mindazt, amit erre a napra beterveztél.
Elindítod a mosógépet, a mosogatógépet, főzöl magadnak egy kávét vagy teát, elmész fürdeni, megszárítod a hajad, főzöl magadnak ételt. Sok dolgot már észre sem veszek, talán az egyetlen, amit még nem tudtam megszokni ebben a helyzetben, az a hideg. Szerencsére a tűzhelyem nem villannyal megy, hanem gázzal. Ha nincs áram, akkor főzni is tudok, és melegedni is, ha nagyon hideg van. Az éttermek többsége egyébként már szerzett generátorokat, és házhoz lehet rendelni az ételt, csak hát nyilván ennek költsége van.
Hogyan élnek túl az emberek fűtés nélkül a hideg, sokemeletes tömbházakban?
Melegen öltöznek. Szerencsére nem vagyunk a nap 24 órájában áram nélkül. Amikor visszatér az energia, akkor befűtünk. Amikor nincs energia, akkor felvesszük a meleg ruhákat és betakarózunk a meleg plédekkel. Ez az egész helyzet nagyon közel hozta az embereket. Sokan átmennek az ismerőseikhez, akiknél van esetleg áram, mindenki segít a másiknak, ahogy tud.
Hogyan működnek a vállalkozások ebben a helyzetben?
Pont a minap voltam egy kijevi bevásárlóközpontban. Az üzletek fele sötét volt – be volt zárva. Nem tudom, mekkorák lehetnek a vállalatok veszteségei, de biztosan hatalmasak. A kisebb projektek, vállalkozások, amelyek nem tudják sokáig elviselni a veszteségeket, sorban zárnak be. Az idő egy részében nem tudnak kinyitni, nem működik a rendszer, megromlik az áru, kevesebb vásárló érkezik és így tovább. A gazdaság most rendkívül nehéz helyzetben van.
Mit gondol, meddig bírhatja ezt a gazdaság és az emberek?
Nincs másik opció. Az orosz médián keresztül állandóan terjesztik, mintha itt az emberek tiltakoznának, mintha elégedetlenek lennénk az áramkimaradások miatt. Olyan hírek is terjedtek, mintha az egyik ukrán város kritizálná a kormányt és a kijevi vezetést, amiért Kijevben állítólag van áram, náluk pedig nincs. Ezek mind Moszkva által terjesztett álhírek, nem igazak. Kibírjuk, ameddig kell, mert tudjuk, miért nincs áram, és kinek köszönhető mindez. Tudjuk, hogy milyen kitartóan dolgoznak most a villanyszerelők és az energetikai szakemberek. Nem beszélhetek mindenkiért, de a többség változatlanul fizeti a rezsit is, akkor is, ha éppen nincs se áram, se fűtés, se víz. Tudjuk, hogy ez a pénz az infrastruktúra helyreállításához szükséges.
Ebben a nehéz időszakban betáraztunk gyertyákból. Találkozunk a barátainkkal, történeteket mesélünk egymásnak és társasjátékokat játszunk. Hogy ez meddig tarthat még, nem tudom. Nagyon nehéz helyzetben vagyunk, de nincs másik opció, ezért kitartunk, ameddig kell.
(Borítókép: Jeff J Mitchell / Getty Images)