A hatalom előbb felülírta a debreceniek akaratát, most pedig megszégyeníti az akkugyár ellen tüntetőket

Semmi nem igaz az aggályokból. Globalista érdekek vezérlik az akkumulátorgyár elleni megmozdulást, hogy a gazdaságilag jelentős beruházások inkább más országokban épüljenek meg. A baloldal amerikai pénzből buszoztatja a tiltakozókat. A magyar zöldek hazaárulók.

Ha valaki a kormányközeli valóság buborékjában él, és meg akarja tudni, mi történik a Debrecenbe tervezett kínai akkumulátorgyárral kapcsolatban, ezzel találja szembe magát.

A piacvezető CATL gigaberuházása megkerülhetetlen téma lett az elmúlt hetek hazai híreiben: bár a történet két évre nyúlik vissza, a gyárral kapcsolatos közmeghallgatások, tüntetések és a belengetett népszavazási kezdeményezések országos szintre emelték az akkumulátorgyárak ügyét – többek között azért is, mert a kormány korántsem csak ezt az egy akkuüzemet tervezi az országba hozni, hanem tucatnyit. Közülük egy már meg is épült a Pest megyei Gödön, az ottani üzemmel kapcsolatos tapasztalatok pedig pontosan alátámasztani látszanak mindazt, amitől a debreceniek egyelőre csak tartanak.

Az aggályok sora hosszú, de röviden nagyjából a következők:

• A gyárak helyi, társadalmi vita nélkül, az önkormányzatok fölött átnyúlva épülnek. A gödi akkumulátorgyár ráadásul „különleges gazdasági övezet” titulust is kapott, ami azt jelenti, hogy az üzem adóiból gyakorlatilag nem részesül a település, amelynek mindennapi életére közvetlen hatással van.
• Az akkumulátorgyárak veszélyes anyagokkal dolgoznak, ami nem csupán egy esetleges baleset, de a folyamatos szállítás miatt is aggályos.
• Az akkumulátorgyáraknak hatalmas a vízigényük, ami súlyos csapás lehet olyan aszályos években, mint a tavalyi. Az üzemek emellett rendkívül energiaigényesek is, így fokozott importra kényszerítik a magyar energetikai szektort.
• Az üzemek működése jelentős szén-dioxid-kibocsátással jár, az ott gyártott, zöld közlekedéshez elengedhetetlen akkumulátorok pedig nem kizárólag a Magyarországon forgalmazott elektromos járművekbe kerülnek, vagyis ami egy külföldi utakon futó zéró emissziós jármű, annak legyártása itthon terheli a környezetet.
• A gyárak működése, a dolgozók szállítása, a teherautók áthaladása egyaránt komoly zajterhelést jelent a helyieknek.
• A gyárakhoz szükséges földterület, Debrecenből például, a város legjobb termőföldjeiről volt lecsípve.
• A fenti okok miatt a gyárak közelében élő helyiek ingatlanjai elértéktelenednek és lehetetlenné válik eladni őket, közvetlen anyagi kárt okozva ezzel a lakosságnak.
• Az akkumulátorgyárak ugyan egyenként több ezer munkahelyet teremtenek, de mivel lényegében már így is teljes foglalkoztatottság van itthon, a munkaerő jelentős részét külföldről kell pótolni. Az új betelepülők elhelyezéséhez nem kapnak kellő segítséget a városok, a kisebb helyi közösségeket pedig aggasztják a hirtelen, nagy számban megjelenő idegenek. Ráadásul több jel is arra mutat, hogy a külföldi munkavállalókat nevetségesen alacsony bérekért foglalkoztatják, és van, hogy embertelen munkásszállókon kénytelenek lakni.
• A Magyarországra érkező akkumulátorgyártó vállalatok nemzetközi multinacionális cégek, amelyek a profitjukat nem, vagy csak részben hagyják és forgatják vissza Magyarországon, a nagy cégek térhódítása pedig megnehezíti a helyi startupok felfutását is.

Azt is fontos hangsúlyozni, hogy önmagában nem az akkumulátorgyártó üzemekkel van baj, és az sem rossz befektetés, ha a kormány olyan gazdasági szektorokat helyez előtérbe, amelyek a következő évtizedekben meghatározók lesznek. A mostani demonstrációkhoz vezető problémák esszenciája viszont az, hogy a kormány hosszú távú, de elő nem készített stratégiai céljaival a lakosság érdekei sérülnek.

S míg az ellenzéki Budapest anyagi kivéreztetése és propagandacélokra használata nem jár az arcvesztés kockázatával, addig

Debrecenben, Gödön és bármely tervezett üzem városában joggal érezhetik úgy még a fideszesek is, hogy a rendszert az ő véleményük és jóllétük nem érdekli, csak a saját hatalmi céljai.

Beismerő vallomás

A kormány nagyon kényes arra, amikor az emberek nem a kormánypropaganda által keretezett valóság alapján próbálnak a saját dolgaikról dönteni, pláne ha valaki kimondja a népszavazás szót egy olyan ügyben, amelyben a népnek ténylegesen érdeke fűződne a szavazáshoz. Így volt ez akkor, amikor a Fidesz évtizedes álmáról, a budapesti olimpia szervezéséről derült ki, hogy a budapestiek szeretnének inkább egy népszavazást róla, mielőtt az ükunokáinkat is adósságba vernék miatta – így még az előtt lefújták az egészet, a Momentum összehozta volna a NOlimpia-népszavazást. Vagy amikor 2018-ban az ellenzéki pártok azért fogtak össze, hogy Tarlós István terveivel ellentétben, teljesen akadálymentesítve újítsák fel az M3-as metrót, és az akkori fideszes városvezetés inkább egyeztetésbe kezdett, mintsem bevállalta volna a (helyi) népszavazással járó arcvesztést.

A kormány azonban 2023-ban más utat választott, és ahelyett, hogy a helyi aggodalmakat - köztük akár saját szavazóiét - észlelve lassított volna, érvelt volna, vagy észszerűsítette volna a terveit, inkább támadásba lendült. Az attitűd nem meglepő: a hvg360-on hosszan foglalkoztunk azzal, hogy a gazdasági válság és a külpolitikai hontalanság miatt sarokba szorult kormány úgy fest, kritikusai teljes megsemmisítését tűzte ki célul erre az évre, egyúttal pedig a 2024-es választásokra.

A rendszer és hozzá hű médiája szinte pontosan ugyanúgy reagált a debreceni és gödi akkumulátorüggyel kapcsolatos megmozdulásokra, ahogy tette a tanár-diák tüntetések esetén:

a tiltakozás elbagatellizálásával és politikai besározásával.

Az elbagatellizálás most abból áll, hogy tudomást sem vesznek a létező aggályokról, vagy pongyolán alátámasztott érvelésekkel próbálják cáfolni őket. Ilyen volt a mandineres Szilvay Gergely cikke, amely arra jutott, hogy az aggodalmakból "szinte semmi" nem igaz, miközben azok nagyobbik részére meg sem próbált választ adni, amire pedig igen, ott nem támasztotta alá forrásokkal. A kormányközeli figurák azt hangsúlyozzák, hogy a beruházások hatalmas gazdasági hasznot hajtanak és rengeteg munkahelyet teremtenek (ezek mérlegre helyezéséhez továbbra is ajánljuk a cikk elején olvasható felsorolást), és különböző nemzetközi példákat hoznak fel azzal kapcsolatban, hogy máshol tárt karokkal várták a CATL gyárait akár olyan politikusok is, akik a magyarországi ellenzékhez hasonló elveket vallanak.

Emellett azonban a beszélő fejek, a Magyar Nemzet hasábjaitól a Megafon-pokémonokig egytől egyig azt magyarázzák, hogy nemzeti érdek fűződik a távol-keleti multik magyarországi beruházásaihoz, aki pedig ezzel szembemegy, az minimum sorosista.

Ebből következik a másik narratíva, ami jelenleg dominálja a szélsőjobboldali közbeszédet.

Bármilyen, a kormány számára kellemetlen társadalmi megmozdulás szerveződik Magyarországon, a Rogán-művek igyekszik mihamarabb bekötni az évtizedes propaganda-kánonba.

Az alternatív valóság gráfján épeszű ember már követni sem tudja az éleket, de a csúcsok között megkerülhetetlen Soros György, az NGO-k, a globalisták, és legfőképp a hazai, mára „dollárbaloldal”. Az akkumulátorgyárakkal kapcsolatban is ők bukkannak fel, az okfejtés pedig valahogy így fest:

• A megmozdulások mögött a baloldali pártok állnak, ezt abból vezették le, hogy az LMP és a Momentum is beszélt akkugyárügyi népszavazásról.
• Szerintük a baloldal buszoztatja a tüntetőket, mert találtak köztük olyat, aki nemcsak a gyárak ellen, de a tanárokért, a katásokért és a gazdákért is tüntetett. A buszozáshoz buszokat nem mutatnak, ez csak egy bélyeg. (Ha kíváncsi arra, milyen egy felvonulás, ahová busszal hozzák az embereket, ajánljuk videóriportunkat a 2021-es Békemenetről)
• A baloldalnak, aki a zöld ügyekben hisz, nem lehetne baja az akkumulátorgyárakkal, hiszen az a fenntarthatóság szempontjából fontos termékeket gyárt. Szerintük a magyar baloldal csak azért fúrja a projekteket, mert a magyar kormány áll azok mögött, ezt pedig azzal szemlélteti, hogy a németországi CATL-gyárat a helyi zöldek és szocialisták is támogatták. (A valós környezeti aggályok nem hangzanak el.)
• Miután a kormánypártiak számtalanszor levezették, hogy az ellenzéket a nyugati globalisták pénzelik, szerintük világos az üzenet: a magyarországi baloldal azért küzd, hogy ezek az üzemek ne Magyarországon, hanem például Németországban épüljenek fel, mert így a nyugati elitek kisemmizhetik Magyarországot. Emiatt mindenki, aki ellenzi az akkumulátorgyárakat, a kormány szemében hazaáruló.

Itt tartunk tehát: miután a helyi közösségek felfogták, hogy a kormány akkunagyhatalmi törekvései káros hatással lehetnek az életükre, az állampárt válaszként rohamtempóban elhelyezte őket is a propagandában.

Szóval, ha nem lenne világos: a mikepércsi anyukák, akiknek az otthonai mellé Európa legnagyobb akkumulátorgyártó üzeme épülhet fel, valójában Soros György emberei.