„Unatkoztunk, úgyhogy megittunk negyvennyolc sört, és ez lett belőle” – Az Őrség söre igazi sikertörténet

Az első főzetnél arra sem emlékeztem, egyáltalán beletettük-e az élesztőt, másnap csak a nyomokból derült ki, hogy igen

– emlékszik vissza a homályba vesző kezdetekre Bódai Péter, az Őribird sörfőzde egyik alapítója és sörfőzőmestere. Ez az a sör, amelynek nemcsak csodaszép, madaras címkéi egyediek, de minden egyes sör az Őrségben fészkelő madárfajokról van elnevezve, valamilyen hasonlóság alapján, a helyi nemzeti parkkal egyeztetve pedig még rövid leírás is szerepel a madarakról az üvegeken.

Fedőtevékenység az iváshoz

A jól hangzó eredettörténet persze az lenne, hogy Bódai és barátja, Mácsek Attila azért döntött egy kézművessör-főzde alapítása mellett, mert bár az Őrség sok mindenről – tökmagolajról, gombákról és főként a természetről – ismert tájegység, de a lokációnak saját söre még nem volt, noha például Belgiumban teljesen természetes, hogy egy adott földrajzi egységnek saját főzdéje is van, ahogy így van ez például Skóciában a lepárlóüzemekkel is. A valóság azonban ennél egy nagy lépéssel emberibb.

„A Covid-járvány alatt, 2021 januárjában otthon unatkoztunk, úgyhogy egyik este úgy döntöttünk, ha már úgyis szeretjük a sört, gyűljünk össze a garázsunkban, és főzzünk mi is egy adagot” – emlékszik vissza Mácsek Attila. „Vettünk egy lekvárfőző edényt, rendeltünk egy kezdő sörfőző-csomagot a netről, szereztünk egy húszliteres műanyagkannát az erjesztéshez, kinyomtattunk egy receptet egy amerikai oldalról, és nekiültünk. Ez egy nyolcórás folyamat, aminek a végére tényleg nem igazán emlékszünk már, ugyanis felmerült a kérdés, mibe fogjuk palackozni a kész főzetet?

Emiatt vettünk két kartonnyi, 48 kisüveges sört, és ezt muszáj volt meginnunk négyünknek, hogy üresek legyenek az üvegek. Ennek ellenére jól sikerült a sör.

Ráadásul, mivel azt az újratöltött negyvennyolc üveget egy hónappal később, amikor a végére ért a főzési folyamat, már nem egyedül itták meg, minden ismerősük, barátjuk is dicsérte az első adag IPA-t. Persze a siker azért nem csak a szemet találó vak tyúknak volt köszönhető: Bódai pár éve már a Laposa pincészetben dolgozik borászként, azaz az alkoholos italkészítés alapjait nagyon is pontosan ismerte. „Ha bort tud főzni, akkor sört is” – jelentette ki magabiztosan Mácsek. Az ő felesége, Zsóka mondta aztán a sokadik sikeres kísérlet, úgy fél év után, hogy ha már ilyen jól belelendültek, miért is nem alapítanak egy vállalkozást, hogy némi kézzelfogható profitja is legyen az ügynek a megihatón túl.

„Úgy voltam vele, már összeszedtem annyi ismeretet, hogy tényleg alapíthatunk egy főzdét, ha másért nem, hát fedőtevékenységként: hiszen ha főzünk, ihatunk is. Összekötjük a kellemest a hasznossal” – nevet Bódai. Ő sokáig Mácsek Attilával együtt dolgozott a kereskedelemben, de mint mondja, öt éve ráunt, hogy az élete annyiról szól, az x forintért beszerzett terméket el lehet-e adni y forintért, ezért keresett egy olyan szakmát, amivel szinte a semmiből valós értéket lehet létrehozni: ez lett a borászat a megfelelő egyetem elvégzése után. A sörfőzésben pedig az vonzotta, hogy egyrészt arra nem csak évi egyszer, szüret után van rá lehetőség, mint a boroknál, másrészt a viszonylag gyors folyamat miatt sokat lehet kísérletezni.

Mindenről az Őrség tehet

Innentől aztán a magyar viszonyokat ismerve szinte már mesésnek mondható, milyen könnyen jutottak el a következő lépésig: mind a Nébih, mind a NAV gyorsan és minden kekeckedés nélkül felmérte a terepet – azaz a garázst és mellette a pincét, amit „feláldoztak” főzdének – és megadta a kellő engedélyeket; 2022 májusában hivatalosan is elindulhatott a főzde. Igaz, ehhez hozzájárult, hogy Bódainak munkájából kifolyólag már volt tapasztalata az engedélyköteles, szabvány szerinti üzem megnyitásában. Egyébként is teljesen véletlenül úgy állt össze az akkor még legfeljebb idézőjeles „cég”, mintha direkt így verbuválták volna össze a résztvevőket: Bódai borászként felelt a főzésért, Mácsek Attila egy elektronikusáruház-láncban dolgozott üzletvezetőként huszonegy éve, így rengeteg tapasztalata van csapatvezetésben és egy nagy bevételű egység üzemeltetésben, fia, Mácsek Áron nemzetközi gazdaságot végzett az egyetemen és egy marketingcégnél dolgozik, Péter felesége, Bódai-Lóránt Nárcisz egy bisztró-hotelben értékesítési vezető, de még a sörök címkéjét is Áron egy egyetemi barátja tervezte meg. Az összes felmerülő tevékenységtől főzéstől tárgyalásokon és a weblapkészítésen át a csapolásig a két család öt tagja végzi, kizárólag a könyveléssel kellett külső szakembert megbízni.

Így aztán ott jártunkkor az Őribird egyik fő eladási bázisán, az őriszentpéteri termelői piacon is gyakran szakítják meg olyan bekiabálások az interjúkat, hogy „Attila, gyere már, annyian vannak, hogy nem bírja az asszony!” Mi épp az őrségi tökfesztiválon látogattuk meg a főzdét, nem kis részben azért, mert ekkor jöttek ki a limitált szériás, mindössze egyetlen viszkishordóban érlelt sütőtökös főzetükkel, a Sárgarigóval. (A hordó egy szintén egyedi vállalkozástól, Magyarország egyetlen kisüzemi viszkilepárlójától, a Gemenc Distillerytől származik.) Ezen a két napon is folyamatos a sorban állás az Őribird pultjánál; csak ezen a hétvégén elfogyott 300 liter csapolt sör, és eladtak 500 üveget.

Ami nagyon jól hangzik, de valójában ez a gyorsan jött siker legnagyobb kihívása is: egy garázsból nem lehet egy országot ellátni sörrel; igaz, ez nem is cél, az Őribird meg akar maradni lokális márkának. „Ami mindenhol ott van, úgyis hamar unalmassá válik” – mondja Mácsek Attila. Az első sikerek gyorsan jöttek, például harmadik helyezettek lettek egy házi sörversenyen, azt az ezerötszáz litert pedig, amit nyár végéig terveztek eladni, már június végére megitták a lelkes vevők. Így gyorsan feltúrták a netet, melyik kisüzemi főzde vállal úgynevezett bérfőzést, ahol még kapacitás is van szezon kellős közepén; azóta sokat segít nekik ez az egyébként elég költséges megoldás. „Biztonsággal jelenleg évi 800-1000 litert tudunk lefőzni” – mondja Mácsek Attila.

Úgyhogy a következő lépés a főzdeindításhoz szükséges 70-80 ezer forintos befektetéshez képest finoman szólva is jelentős ugrást jelentő, 30-40 millió forintos befektetést igénylő főzdenyitás, amivel már elérhető lenne a 4 ezer literes kapacitás. Ehhez az ingatlan, egy nagyrákosi egykori gazdasági épület már megvan, már „csak” a gépparkot kell beszerezni, illetve ugyanitt nyitnának saját taproomot (főzdekocsmát) is, hiszen jelenleg csak webshopból, az őriszentpéteri piacon és a partnerként bejelentkezett helyeken lehet beszerezni a söreiket. A nagyrákosi főzdenyitás ráadásul a rosszmájú hangoknak is választ adna: „Néha felvetik, ugyan miért is nevezzük magunkat őrségi sörnek, ha egyszer nem minden sör helyben készül, de a családi kötődés és a céljaink miatt is az Őrség mindennek az alfája és ómegája” – mondja Bódai.

Madárlátta sörök

Márpedig a lokálpatriotizmus fontos elem volt a főzdealapítás minden lépésében. Ez már a névben is látszik. Őriszentpétert a környéken Őriként rövidítik, a madaras koncepció pedig hozta magával a szóviccet: az „early bird catches the worm” (magyar verzióban: aki korán kel, aranyat lel) early birdjének módosításával alakult ki az Őribird.

Ahogy a madaras koncepció is hamar megszületett. „A mikrofőzde hamar megvolt, de ki kellett találni, miben leszünk mi mások, mint a többiek? Ezért találtuk ki, hogy mi szeretnénk létrehozni az Őrség sörét. És mivel egy nemzeti park közepén élünk, az Őrség 45 százaléka erdőből áll, a fiam találta ki, hogy akkor nevezzük el a söreinket a helyi madarakról” – emlékszik vissza Mácsek Attila.

Úgyhogy minden sörtípushoz kiválasztottak egy olyan madárfajt, ami jellemző az Őrségre: ehhez áttúrták a nemzeti park honlapját, megnézték, a környéken melyik faj mennyire jellemző, és megalkották a koncepciókat is: a Süvöltő élénk narancsszínű mellrésze a NEIPA sör színét juttatja az ember eszébe, ahogy a sütőtökös Sárgarigóét is a madár tollazata, a Jégmadár a búzavirág kékje miatt társult a búzasörhöz, a málnás búzasör, a Búbos banka „olyan punk, feltűnő madár, mint a rózsaszín sör a pohárban”, a Keresztcsőrűtől, ettől a savanyú feketeribizlis sörtől az ember ízlelőbimbói úgy állnak keresztbe, mint a madár csőrre, a Darázsölyv épp olyan erőteljes, barna madár, mint ez a stout, a Királyka azért lett a pils alapsör állata, mert olyan apró, hogy az ember észre se veszi, mint az „átlagos”, megszokott sört, és így tovább. Az Ink Dip néven alkotó grafikus, Hegedűs Gergely pedig Mácsek Attila ötlete alapján rajzolta meg geometrikus formákkal az egyedi mintákat, „hogy ha egy polcon egymás mellett van öt-hat, de akár már két-három üveg, azonnal látni lehessen, ezek Őribird sörök” – fogalmaz Bódai. És hogy tényleg legyen valami természetközeli élmény is sörözés közben, az amúgy is nagy túrázó sörfőzők be is mutatják a madarakat a palackokon, a szövegeket meg a nemzeti park ellenőrzi, „hogy hülyeséget azért ne írjunk”.

És mivel a dolgok annyira beindultak, hogy már tényleg nem győzték kapacitással, Mácsek Attila fel is mondott az áruházban, így ő az első a két családban, aki már teljes állásban az Őribirdnek dolgozik. „Azért óvatos duhajok vagyunk: csak akkor mertem felállni, amikor már termelt akkora profitot a cég, hogy ki tudtuk gazdálkodni az addigi fizetésemet” – vallja be. Bódai azt mondja, neki egyelőre nincs szüksége arra, hogy teljes állásra váltson, hiszen saját érdeklődéséből kifolyólag amúgy is eltöltene mindennap pár órát azzal, hogy sörös szakoldalakat böngésszen vagy kísérletezzen („Én is abba a generációba tartozom, akiknek a Brewdog Punk IPA-ja volt az első letaglózó találkozása a kézműves sörökkel, és aki a sörforradalom felfutásával párhuzamosan túl sok pénzét költötte erre a hobbijára”), de ha beindul a saját főzde Nagyrákoson, szükség lesz még pár emberre.

Mácsek Attila egyébként nagyon praktikusan látja a kívülről eléggé amerikai álomnak tűnő sztorit. Amikor arról kérdezem, mi kavarog a fejében, amikor anélkül, hogy ők bárhogyan is lobbiztak volna érte, a környék négycsillagos hotelei vagy a Michelin-kalauzban is szereplő fine dining étterem, a Pajta magától bejelentkezett, hogy szeretnék forgalmazni a söreiket, úgy felel:

Az, hogy akkor pénteken szállítjuk.

De persze tök jó” – teszi hozzá mosolyogva. Bódaira se lehet azt mondani, hogy lubickol a megérdemelt sikerben: „Ha nyár elejére beindul a saját főzdénk, és minden úgy megy majd, ahogy szeretnénk, stabil árbevételünk lesz, a bérfőzésről átállunk a nagyobb profitot lehetővé tévő saját főzésre, és országosan ismertek, a régióban pedig meghatározóak leszünk, akkor lehet, hogy már elégedett leszek.” Nem, nem biztos. De legalább lehetséges.