Ugye milyen mogorva ember volt a nagypapa? Szerintem kifejezetten kedves volt és vicces. Ó, a nagypapa mindig nagyon ideges volt… Én így emlékszem, te úgy emlékszel, ezeknek látszólag közük sincs egymáshoz, pedig ugyanarról az emberről, helyszínről, eseményről beszélünk. De mi az igazság? Van egyáltalán olyan?
Egy történet vagy személy bemutatása különböző nézőpontokból filmben vagy szépirodalmi alkotásban hatásos és izgalmas művészi eszköz. Kapcsolatainkban azonban kifejezetten bántó lehet a nézőpontok különbözősége, vagy az, hogy bizonyos dolgokra másképp tekintünk vissza.
Csalóka emlékek
Rendelje meg online!
© HVG Extra Pszichológia
Mindenki átélte már azt a lehetetlen helyzetet, hogy mesél egy történetet, amire hajszálpontosan emlékszik, és egy másik jelenlévő ellentmond neki, netán egyenesen cáfolja azt. Minden sztorink annyiszor változik apróbb részleteiben, ahányszor felidézzük. Ugyanakkor bizonyos részletek megszilárdulnak, és a valóságtartalmuktól függetlenül sémává rögzülnek, amelyekhez később már emlékként ragaszkodunk.
Az emberi emlékezet már csak ilyen. Nem megbízható. Persze mi is változunk, és ugyanarra a dologra másképp nézünk néhány évvel később, mint korábban. És akkor még nem beszéltünk a hiedelmekről, amelyek a valóságészlelésünk torzításaiból állnak össze masszív rendszerré, meghatározva személyiségünket, működésmódunkat, emberi kapcsolatainkat. Időnként, amikor egy-egy váratlan esemény teljesen új megvilágításba helyezi korábban szilárdnak hitt meggyőződésünket, a felülvizsgálat elkerülhetetlen.
Hasonlóan eltérő lehet egy személy megítélése annak függvényében, milyen domináns tapasztalásunk, élményünk kapcsolódik hozzá, illetve milyen érzelmi viszonyban vagyunk vele.
A két apa
Julcsi és Vera felnőtt testvérek. Julcsi sokáig ambivalens viszonyban volt az apjával, de mára, hogy ő is anya és feleség lett, jóval megértőbben viszonyul hozzá. Meghallgatja véget nem érő panaszait, okoskodó válaszait az élet nagy kérdéseire, és aztán hatalmas sóhajjal leteszi a telefont. Nem dúlja fel különösebben, vagy ha igen, viszonylag hamar túljut rajta. Néha még együtt is érez vele, amikor meglátja apjában a figyelmet igénylő kisgyereket, vagy az elismerésre vágyakozó megkeseredett embert.
Amikor Verával együtt mennek haza látogatóba, ő az, aki elviszi apát kávézni, és leül vele elszívni egy cigit az erkélyen. Vera ilyenkor szinte forrong, és dühös lesz a testvérére. „Hát nem emlékszel arra, milyen volt, amikor félni kellett tőle, mert piásan tántorgott haza?”; „Hogy vagy képes ilyen kedves lenni vele, amikor te is tudod, milyen durván beszélt anyával?!”
Olvassa tovább Megyeri Zsuzsanna pszichológus cikkét a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban, amelyben a valósággal, realitással, történeteinkkel foglalkozunk.
Fizessen elő a magazinra, most sokféle kedvezmény várja.
