Egy eddig kevésbé kutatott sejtpopuláció, az agykéreg felső rétegében elhelyezkedő speciális gátló- és serkentő neuronok sérülése állhat a skizofrénia egyes tüneteinek hátterében – állapította meg az a kutatás, amelyet Adorján István, a Semmelweis Egyetem Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézetének kutatóorvosa vezet a Harvard Egyetemmel, a Zágrábi Egyetemmel és a Koppenhágai Egyetemmel együttműködésben. A kutatók eredménye áttörést hozhat a betegség hátterének megismerésében.
A 2017 óta tartó vizsgálatkor, amelynek első eredményeiről a Science Advances című tudományos szaklap is beszámolt, az Anatómiai Intézet mintegy 10 fős kutatóstábja a külföldi egyetemekkel kollaborációban kutatja a skizofrénia idegsejtszintű magyarázatát. A 110 éve leírt betegségről ugyan eddig is számos tanulmány született, a pontos neuropatológiai háttér azonban feltáratlan maradt.
„Az volt a célunk, hogy pontosan megtaláljuk azokat a neuronpopulációkat és receptorokat, amelyek legalább részben magyarázhatják a betegség tüneteit” – magyarázta Adorján István, az Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet tudományos munkatársa, hozzátéve, hogy vizsgálódásaik egyik különlegessége az volt, hogy ugyanazon donorokból származó post mortem mintákat elemeztek különböző biológiai szinteken.
„Összesen 220 ezer neuron egy sejtmag szintű RNS szekvenálását végeztük el 120 ezer neuron morfológiai és topográfiai analízisével, a dorzolaterális prefrontális kéreg területén a sejtek alaktani változását és elhelyezkedését detektáltuk” – fejtette ki.
A kísérletben 10 skizofrén és 10 kontroll agy mintáit vizsgálták, az elemzéshez különböző európai agybankokból igényelték a mintákat, amelyeknek a beszerzése legnagyobbrészt a magyar csapatra hárult.
„A kutatás szerint leginkább az agykéreg felső rétegében elhelyezkedő gátlóneuronok - calretitin pozitív neuronok és parbaalbumin neuronok - az érintettek, de több mint egy tucat gátlóneuront tudtunk osztályozni. Ez az eljárás arra is jó, hogy új neuronpopulációkat fedezzünk föl és olyan receptorkészleteket írjunk le, amelyek segítségével ezek a neuronpopulációk később befolyásolhatók, és egy gyógyszerfejlesztésnél terápiás támadáspontként szerepelhetnek” – tette hozzá a kutatásvezető.
Becslések szerint világszerte mintegy 70-80 millió ember él skizofréniával, az autizmusban szenvedők száma 40-50 millió lehet.
A betegség nagyarányú, konstans előfordulása arra utal, hogy valószínűleg mindkét tünetegyüttes mögött evolúciós hajtóerő áll – hívta fel a figyelmet a kutató.
„Egyelőre nem ismert, hogy a jelenlegi gyógyszeres terápiák milyen sejtekre hatnak, illetve milyen neuronpopulációk népesítik be az egyes kéreg alatti területeket. Amíg ez nincs pontosan feltérképezve, addig minimális az esélye, hogy a kórképekben megváltozott sejtpopulációt felfedezzük. Mi azon dolgozunk, hogy feltárjuk a különböző agyterületeknek az összetételét, a kontroll agyat összehasonlítsuk skizofréniás és autista donoroktól származó mintákkal (a kutatásunk ugyanis az autizmus neuropatológiai hátterére is kiterjed), a kettő különbségéből pedig levonjuk a konzekvenciát, hogy mely sejtpopulációk lehetnek megváltozottak” – idézte Adorján Istvánt az MTI.
