Idén ismét nekivág az Európai Unió a migrációs probléma megoldásának. A cél az, hogy még ebben a jogalkotási ciklusban, azaz 2024 közepéig lezáruljon ez a folyamat, ami az eddigi történéseket ismerve rendkívül ambíciózus célkitűzés. A tagállami vezetők jövő héten tárgyalnak erről, az Európai Parlament pedig már túl van egy irányadó vitán.
2016 óta nem sikerül új menekültügyi jogszabályt alkotnia az EU-nak, miközben a bevándorlás különböző hullámokban teszi próbára Európát. A jelenleg asztalon lévő javaslatot 2020 szeptemberében terjesztette elő az Európai Bizottság, ez a terv lényegesen szigorúbb volt elődjénél és például hiányzik belőle a kötelező letelepítés, azaz a kvótarendszer. Ami természetesen akkor sem valamennyi migráns szétosztására vonatkozott, hanem csak a menedékjogra jogosultakra. Az adatok szerint a bevándorlók körülbelül 10 százaléka jogosult nemzetközi védelemre, a többieket - már most is - ki kell toloncolni.
Az Európai Parlamentben a svéd soros elnökség nevében Jessika Roswall európaügyi miniszter azt mondta, hogy a tagállami vezetők megvizsgálják majd, hogyan tudja az EU a közös fellépést intenzívebbé tenni, hogyan tud jobb támogatást nyújtani a közös határ- és parti őrség, a Frontex és hogyan lehet hatékonyabb az együttműködés a származási, tehát a migránsokat kibocsátó országokkal. A miniszter hozzátette, a cél az, hogy a tagállamok megegyezzenek egy jogalkotási menetrendben.
Ugyanis azért vannak fejlemények - erről már Ursula von der Leyen bizottsági elnök beszélt. A jogszabálycsomag néhány elemét már elfogadták, másokról pedig elvi megállapodásra jutottak. Von der Leyen arról is beszélt, hogy vannak helyzetek, ahol közvetlen fellépésre van szükség. Ilyen például a bolgár-török határ, ahol az unió infrastruktúra telepítésével, például drónokkal tud segíteni. A Földközi-tenger térségében is nőtt a nyomás, az itt lévő tagállamokat, illetve az észak-afrikai partnereket is támogatni kell a mentésben, befogadásban és visszatérítésben.
A bizottság elnöke szerint a jogosulatlanul itt tartózkodók visszaküldése különösen nehéz probléma, hiszen minden évben 300 ezer kitoloncolási határozat születik, amelyből azonban csak 70 ezret tudnak végrehajtani a tagállami hatóságok. Ezért márciustól lehetőség lesz arra, hogy az EU-s országok kölcsönösen elismerjék egymás kiutasítási határozatait.
Ugyancsak elégedetlen volt Von der Leyen az önkéntes szolidaritással: tavaly nyár óta a tagállamok 8000 felajánlás tettek, ami azt jelenti, hogy ennyi migráns átvételét vállalták más tagállamtól. Ebből azonban mindössze csak 400 áthelyezés valósult meg.
A legnagyobb vitát Manfred Weber néppárti frakcióvezető hozzászólása okozta. Ő ugyanis azt mondta, hogy
szükség esetén kerítést kell építeni a különösen nagy nyomás alatt álló határokra és ehhez uniós támogatást kell biztosítani.
Mindez azért érdekes, mert a magyar kormány évek óta kéri a déli határkerítés árának megtérítését az Európai Bizottságtól, ahonnan rendre az a válasz érkezik, hogy ilyet az EU nem finanszíroz.
A parlamenti politikai baloldalról Weber kijelentése nagyon komoly kritikákat kapott, a liberális Sophie in’t Veld például azt mondta, hogy
sok falat építettek már, de egyik sem volt sikeres, nem ez a megoldás.
Arról is vita folyt, hogy kell-e kötelező szolidaritás, ami menekültek átvételét is jelenti. A déli országok képviselői - pártállásra tekintet nélkül - ezt szorgalmazzák, mert elegük van abból, hogy magukra hagyatva küzdenek a bevándorlókkal frontországként. Laura Ferrara például azt mondta, hogy
nem tekinthetünk el a kötelező áthelyezésektől, az EU-nak nincs több ideje a várakozásra, el kell kezdeni megfelelően kezelni ezt a témát.
Amellett is hangoztak el érvek, hogy legális migrációs útvonalakat kell biztosítani elsősorban azért, hogy a munkavállalási céllal érkező bevándorlók jogszerűen, szabályozott keretek között léphessenek az EU területre.
A vitában felszólalt a fideszes Gál Kinga, aki szerint a megoldást a külső határok védelme és az illegális bevándorlás megállítása jelenti. A kötelező elosztás szerinte továbbra is csak ösztönzést jelent a migránsok és az embercsempészek számára.
Magyarországot a közös külső határok védelme érdekében tett áldozatvállalásai ellenére csak bírósági eljárás, hátbatámadás érte Brüsszel részéről
- mondta Gál Kinga. És nem meglepő módon azt is megemlítette, hogy az Európai Bizottságnak meg kell térítenie végre Magyarország határrendészeti intézkedésekre fordított költségeit.
Az Európai Néppártban politizáló Hölvényi György, KDNP-s EP-képviselő írásbeli hozzászólásában azt mondta, hogy a határvédelem mellett a migráció megfékezéséhez annak kiváltó okait is kezelni kell.
Ilyen okok a biztonság, az oktatás és a munkalehetőségek hiánya. Látnunk kell, az elvándorlás nem jelent igazi megoldást sem az európai elöregedésére, sem pedig az afrikai országok társadalmi, gazdasági kihívásaira
- jelentette ki. Hölvényi azt is állította, hogy csak tavaly a nyugat-balkáni útvonalon 270 ezer illegális határátlépést akadályozott meg Magyarország. Az EU-ban a Frontex adatai szerint 330 ezer illegális határátlépés történt 2022-ben, ebből az előbb említett nyugat-balkáni útvonalon 145 ezer. Vagyis a magyar hatóságok közel kétszerannyi jogtalan határátlépéssel találkoztak, mint amennyi a régióban egyébként előfordult. A jelenséget némiképpen árnyalja, de nem magyarázza meg, hogy Szerbiának több olyan országgal van vízummentességi megállapodása - az EU kifejezett ellenkezése dacára -, ahonnan sokan repülőgéppel akadálytalanul eljutnak Belgrádig, majd onnan már embercsempészek segítségével érkeznek a magyar zöldhatárra.
Az EP-vitában elhangzott egy olyan érvelés is az ír Clair Dalytől, amely arról szólt, hogy az EU-ban a menekültek aránya a lakosság 0,6 százaléka.
Kínos, hogy ennyi időt fordít feleslegesen erre az EU
- összegezte a képviselő.
