Nemsokára mozikban nézhetjük az Avatar második részét, a filmet, amire 13 éve várunk. Viszont mielőtt a boltokból elkapkodják a kék arcfestéket, és sokan újra felfedezik a 3D-s moziélmény varázsát,
érdemes a figyelmünket egy magyar filmre fordítani,
amire itthoni viszonylatban szintén vártunk egy keveset (a filmet a Covid-járvány kitörése előtt kezdték forgatni), és pechére pont közvetlenül az Avatar elé esett a premierje.
A Kultúra rovat képviseletében azonban arra biztatok mindenkit, hogy támogassuk a hazai filmgyártást, ugyanis nem mindenki kap 4,7 milliárd forintot élete első rendezésére. Bár Madarász Istinek az Átjáróház már a második nagyjátékfilmje, nem első próbálkozás, mindenképp megéri a pénzét.
Nagyon izgatott lettem, amikor először olvastam az Átjáróházról, lelkesedésem azután sem hagyott alább, miután kijöttem a moziteremből, ami magyar filmeknél egészen ritka tapasztalat. Madarász Isti annyira különleges világot teremtett, hogy valódi élményt jelentett nézni a filmet, ami betölti feladatát: elmesél egy érdekes történetet, és úgy tud kiszakítani a valóságból, hogy az egy percre sem szippant vissza.
Halálosan gyönyörű
Muszáj a történet helyett a látvánnyal kezdenem, ugyanis a film kinézete, a helyszínek, a díszlet (Horgas Péter), a berendezés (Dorogi László, Szakáts Tibor), az operatőri munka (Garai Gábor), a technikai megoldások, trükkök (lehetetlen lenne mindenkit megemlíteni, nevekért irány az IMDB), a jelmez (Bárdosi Ibolya), a fények, a vágás (Duszka Péter), a képi humor az Átjáróház esetében nagyon rendben van. Valószínűleg akárhol állítanánk meg a lejátszást, olyan kimerevített pillanatot kapnánk el, amit önmagában, kontextus nélkül is kitehetnénk a falra.
Az operatőri munka az első percekben lefekteti, hogy a történetmesélés inkább tükrözi a hollywoodi felfogást. A kameramozgás, a szögek, az ötletes vágás azonnal egyértelművé teszi, hogy amit látunk, az egy mese.
Mivel fantasy-elemekkel tűzdelt romantikus vígjátékról van szó, így minden alkotó eleresztette a fantáziáját, elrugaszkodva a realitás talajáról pedig olyan helyekre repítik el a nézőt, ahová eddig más produkcióval nem tudtunk jegyet váltani. Ezzel azt akarom mondani, hogy egyedi megoldásokat, nem pedig túlhasznált, klisés csavarokat szereltek a film vázába.
Szerelem a hullaházban
A film férfi főszereplője Krisztián (Bárnai Péter), aki nagyon izgatott, mert végre munkát kapott. Éjjeliőrként. Egy hullaházban. Munkába igyekezve biciklijével összeütközik a szintén bringán száguldó Ágival (Rujder Vivien), aki a fiúhoz hasonlóan egy szerethető különc karakter. Beszélgetésbe elegyednek, az összhang pedig azonnal kialakul köztük. Egy randit is lebeszélnek, amire azonban nem kerül sor, ám mégis újra találkoznak...
Krisztián éjjeliőrként már az első este szembesül vele, hogy munkahelyén nem fog unatkozni, és bár egyedül vigyáz az épületre, bőven akad társasága, méghozzá olyan, ami a nappalainak is ambíciót szolgáltat. Bár Ági az elmaradt randi miatti csalódottságban megfogadta, hogy többé nem találkozik Krisztiánnal, a film nagyjából hatodik percében meghal, így mégis a fiú elé sodorja az élet.
Ugyanis a hullaházban a halottak éjjel életre kelnek. A történetről ennyit merek leírni, hiszen mindez a trailerből is kiderül, de ha az egész sztorit elmesélnénk, akkor is tudna adni a film, ami a csodálatosan megteremtett világának és a szerethető karaktereknek köszönhető.
Mert Bárnai Pétert és Rujder Viviennt is jólesik nézni. Kedvesek, cukik, és kellően furák. A mellékszereplők közül kilométerekkel kiemelkedik Kútvölgyi Erzsébet, akinek a karaktere eszméletlenül szórakoztató. Kulka Jánosnak 2016-os stroke-ja után ez a második filmes szerepe, mert a Covid-csúszások miatt végül A játszma debütált előbb a mozikban. Talán ezért is lehet az, hogy ebben a szerepben igazából csak jelenléte van, az arcát majdnem végig takaró maszkja, és szöveg nélküli villanásai miatt igazából bárki más is játszhatta volna a démoni boncmestert.
Árpa Attila nem nyújtott többet, mint A Nagy Ő című műsorban, de nem is vártunk mást, Dobó Kata hozta a Csak szex és más semmi című filmben megismert karakterének kisugárzását. Még Galla Miklós is feltűnik egy szerepben, és megnyugtatásul közlöm, hogy szerencsére ruhában látható.
Olyan cameók vannak a filmben, amelyek megérnének egy misét
– akár szó szerint –, a moziközönség néha egy emberként nevetett fel egy-egy cameónál, pont ezért nem spoilerezzük el, kiket tudtak Madarász Istiék meggyőzni villanásnyi szerepekre.
Egy jó film ismérve, hogy a főcím nem hat úgy a nézőre, mint a Men in Black című alkotásban megismert neutralizáló ceruza. Bár bőven akad olyan magyar vígjáték, ahol még fizetnék is, hogy elfelejtsük a látottakat, az Átjáróháznál nem ez a helyzet. A moziterem elhagyása után is eszünkbe jutnak a karakterek.
Kútvölgyi Erzsébettel szeretnék egy spin-off sorozatot, érdekel, hogy mi lesz a kecske sorsa, és azt is el tudnám képzelni hetisorozat-szinten, hogy Bárnai Péter karaktere visszatér a munkahelyére, és külön epizódokban nézzük, hogyan próbál segíteni a nehéz szívű lelkeknek.
Ez pedig mind annak a bizonyítéka, hogy valami el lett találva. Bár a fent említett példák valószínűleg nem fognak megvalósulni, és lehet, hogy csak gondolati szinten érdemes eljátszani ezekkel az ötletekkel, de az, hogy az Átjáróház olyan film legyen, amit akár családok egy esős vasárnap közösen újranéznek, mindenképp benne van a pakliban.
Tehát december 8-tól irány a mozi, és ha már tudtunk várni 13 évet az Avatar folytatására, még pár hét meg sem kottyan, tehát nem baj, ha a mozis prioritáslistán a magyar filmet tesszük az első helyre.
8/10
