A Bloomberg újságírója egy amerikai think tank nyílt levele nyomán összefoglalta, miként reagálhat az Egyesült Államok elnöke, ha Vlagyimir Putyin tényleg ledob egy atombombát.
A Bloomberg európai politikáról író kolumnistája, Andreas Kluth nemrég összeszedte – az Atlantic Council nevű amerikai think tank hasonló témájú nyílt levele nyomán –, milyen lehetséges válaszlépések közül válogathat az Egyesült Államok elnöke, ha Vlagyimir Putyin úgy döntene, hogy atomfegyvert vet be az ukrajnai háborúban.
Kluth azzal kezdi az érvelését, hogy az orosz elnök számára a nukleáris eszkaláció nem a győzelem kiharcolásáról, hanem a saját – politikai, sőt, fizikai – túléléséről szól. Tudja, hogy a demokratikus vezetőkkel ellentétben neki nem adatik meg, hogy békében visszavonuljon azután, hogy ilyen pusztítást vitt véghez. Kluth felemlegeti azt a nyugati katonai elemzők által Oroszországnak tulajdonított doktrínát, amelyet röviden úgy lehetne összefoglalni: „eszkalálj, hogy deeszkalálj”. Azaz tereld a nukleáris síkra a konfrontációt, hogy elkerüld a vereséget egy hagyományos háborúban. (Akit bővebben is érdekel ez az orosz katonai doktrína, ami itt most csak nagyon leegyszerűsítve szerepel, annak ajánljuk a CNA nevű szervezet két katonai elemzőjének tudományos értékű munkáját a témában, ezen a linken.) Az „eszkalál, hogy deeszkalálj” elv értelmében Putyin felrobbanthatna egy vagy több úgynevezett taktikai (azaz nem stratégiai) nukleáris töltetet, amelyek képesek mondjuk ukrán katonai pozíciókat megsemmisíteni, de ahhoz nem elég nagyok, hogy egész városokat töröljenek el a Föld színéről.
Mint Kluth írja, egy ilyen detonációval Putyin azt üzenné, hogy hajlandó nukleáris fegyverhez nyúlni és tovább eszkalálni a háborút, ha a Nyugat nem lép ki a konfliktusból és az ukránok nem teszik le a fegyvert. Egy ilyen kétségbeesett húzás ártatlan emberek tömegeit pusztítaná el, vagy csonkítaná meg – bár a cikk írója rámutat arra, hogy Putyin jelenleg is ezt teszi –, maradandó rettegést váltana ki az egész világból, és ledöntené azt a hidegháború óta érvényben lévő tabut, amely szerint atomfegyvereket az elrettentésen kívül más célokra tilos használni. Ha más, nukleáris fegyverarzenállal bíró autoritárius államok azt látnák, hogy Putyin meg tudja ezt úszni, annak beláthatatlan következményei lennének. Azok az államok pedig – mint például Ukrajna a 90-es években –, amelyek az atomfegyverek elterjedésének megakadályozása, vagy a leszerelés nevében lemondtak a nukleáris fegyverekről, arra lennének kényszerítve, hogy kiépítsék a saját arzenáljukat. Egy véletlen vagy szándékos nukleáris háborúnak az esélye hihetetlenül megnőne – írja a Kluth.
Mit tegyen mindez ellen Joe Biden elnök? Meg kell kísérelnie elrettenteni Putyint, közben pedig ki kell dolgoznia egy cselekvési tervet arra az esetre, ha Putyin mégis tovább eszkalálná a helyzetet. Három potenciális út rajzolódik ki.
Az egyik lehetséges válasz egy korlátozott orosz atomcsapásra az, hogy a Nyugat megduplázza, megháromszorozza vagy megnégyszerezi mindazokat az intézkedéseket, amelyeket már bevezetett a Putyin-rezsim ellen, teljesen elvágva Oroszországot a nyugati világtól – írja a Bloomberg kolumnistája. Ahelyett, hogy beadná a derekát, a Nyugat küldhetne még több fegyvert Ukrajnába, megerősíthetné még jobban a NATO keleti szárnyát (akár nukleáris fegyverekkel is).
Egy ilyen szándékosan korlátozott válaszlépés célja az lenne, hogy megállítsa az eszkalációs spirált, mielőtt az elindulna. A probléma az, hogy ha Putyin saját uralmának vagy életének végétől retteg – és most ezzel a forgatókönyvel számolunk –, talán nem találja elég ijesztőnek ezt a választ, hiszen már így is páriává vált, az oroszok pedig már most is szenvednek a szankciók miatt. A másik probléma az, hogy egy visszafogott válaszlépés az ukránok és a világ többi része számára szánalmasan elégtelennek tűnne. Kijev barátai elveszítenék a bátorságukat, az olyan diktátorok mint az észak-koreai Kim Dzsongun pedig arra a következtetésre jutnának, hogy lehet az atommal játszani, és túlélni.
Biden válaszának tehát izmosabbnak kell lennie – írja Kluth. Két katonai lehetősége van. Az egyik az, hogy egy alacsony hatóerejű taktikai atombomba bevetésével válaszol, mondjuk a Jeges-tengeren vagy a távoli Szibériában. Ezzel megnyugtatná az ukránokat és a világot, hogy az USA érvényt szerez a nukleáris tabunak.
Ezzel az a probléma, hogy a konfliktust egy apokaliptikus gyávanyúl-játék szintjére hergelné, ami akár taktikai detonációk sorozatához is vezethet. Oroszország nagyjából egy szinten áll az Egyesült Államokkal stratégiai atomfegyverek tekintetében, azonban körülbelül tízszer annyi taktikai robbanófejjel rendelkezik, mint ellenfele. Mindez rendkívül kiszámíthatatlanná tenné a helyzetet, és ebben a műfajban a kiszámíthatatlanság – különösen, ha az emberi mulasztást is belevesszük –, nukleáris armageddonnal fenyeget.
A jobb válaszlépés tehát egy hagyományos katonai csapás az orosz erőkre. A célpont lehetne az a katonai bázis, amelyik az orosz atombombát fellőtte, vagy akár az Ukrajnában lévő orosz csapatok. Ez jelezné Ukrajnának és a világnak, hogy a nukleáris tabu megszegése súlyos következményeket von maga után. Putyinnak pedig azt üzenné, hogy nem eszkalálhat a deeszkaláció érdekében, mert a Nyugat közbelép és megbünteti.
A hátránya nyilvánvalóan az, hogy ez Oroszország és a NATO közvetlen összecsapását jelentené, és így a harmadik világháború veszélyét hordozza magában, amelynek még mindig az armageddon az egyik végkimenetele. Putyin akár arra a következtetésre is juthat, hogy az Egyesült Államok nem hajlandó egy atomcsapást egyenlő eszközökkel megtorolni, és felbátorodik.
Ez felvet egy másik kérdést, amelyet Bidennek meg kell válaszolnia: Miután eldöntötte, hogyan reagálna a nukleáris eszkaláció különböző szintjeire, hogyan kommunikálja ezt Putyinnak, a szövetségeseinek, az ellenségeinek és a nyilvánosságnak? – teszi fel a kérdést a Bloomberg újságírója.
Ha maximalizálni akarja a kommunikáció elrettentő erejét, akkor világosan, konkrétan és nyilvánosan megmondja: ha Putyin x dolgot tesz, akkor mi y dologgal válaszolunk. A probléma az, hogy ez a megközelítés nem elég rugalmas, mert ha Putyin x-től egy kicsit eltérő dolgot tesz, Biden a korábbi ígérete csapdájába kerül.
A jobb megoldás – amit Biden a jelek szerint választott –, hogy szándékosan nem fogalmaz egyértelműen a nyilvánosság előtt. Ennek az a hátránya, hogy így az ukránok is csak találgatnak, viszont az a nagy előnye, hogy Putyinnak a legrosszabbat kell feltételeznie – írja Andreas Kluth.
