Horváth Aladár roma származású magyar tanító, népművelő, közíró, politikus emlékezett meg az egy éve elhunyt Setét Jenő polgárjogi aktivistáról az újpesti Rácz Gyöngyi Roma Közösségi Házban tartott megemlékezésen.
Az ötven évet élt Setét Jenőt (nyitóképünkön) számos díjjal kitüntették, 1997-ben Roma Polgárjogi Díjat, 2007-ben Solt Ottilia-díjat, 2008-ban Emberi Jogi Emlékplakettet, 2012-ben Fekete Párduc-díjat, 2020-ban pedig Raoul Wallenberg-díjat kapott. Ő szervezte meg a Roma Büszkeség Napját, és vezette az Idetartozunk Egyesületet is. Setét Jenő többször bírálta a kormányt; 2018-ban pedig élesen kritizálta Lázár Jánost is, amiért az egy utcafórumán arról beszélt, hogy a cigányokat a mai napig nem sikerült integrálni.
Róla emlékeztek meg szombaton Újpesten. Horváth Aladár ott tartott beszédét változtatás nélkül közöljük:
Setét Jenő életútja
Jenő Sárospatakon jött a világra, 1972. január 23-án.
Nagyszülei bodrogközi falusi zenészek, akik kevés bevételüket vessző- és sármunkából származó jövedelemmel egészítik ki. Szülei, ipari munkások, akik a nyolcvanas években vásározó-kiskereskedőire váltanak. Ahogy Jenő mondta egy interjúban: „alibiből vettek egy pulóverkészítő gépet” – hogy a szocialista országokból behozott ruhaneműt árulhassák a városi piacokon és a falvakban. A nagy munkabírású, eszes szülők gondtalan gyermekkort biztosítanak Jenő, valamint az egy szem lány-, és a négy fiútestvér számára.
Jenő jó eredménnyel végzi el az általános iskolát. A ballagás után az összes fiútestvérével jelentkezik a visegrádi cigánytáborba, amiről később úgy nyilatkozik: gyökeresen megváltoztatja személyiségét és életét. Itt találkozik az ősök nyelvével, dalaival, a jelenkor roma irodalmával és értelmiségi elitjével. Belül már tudja: ehhez a szellemi körhöz kíván tartozni, és a cigányügyben találja meg hivatását.
Mivel nevelőapja ragaszkodik ahhoz, hogy szobafestő legyen, nem a gimnáziumot, hanem a szakmunkásképzőt végzi el. Szakmájában azonban nem dolgozik, kivéve, amikor család házépítésbe vág a pataki kertvárosban: ő festi ki az összes helyiséget, ahogy később a saját családja bérlakását is Pesten.
Már tizenhét évesen részt vesz a rendszerváltó roma politikai önszerveződésben: 1989-ben a Phralipe Független Cigány Szervezet alapítói között látjuk, a sárospataki szervezet építésével, a helyi érdekképviselet megteremtésével törődik; együtt járjuk a vidéket, elsősorban a borsodi települések Phralipe tagszerezeteit hozzuk létre, és mozgósítjuk a cigányságot, az 1990. évi első szabad választásokon való magas arányú részvételre, a választói joguk szabad gyakorlására.
1991. január 18-án, Patak küldötteként részt vesz a Roma Parlament I. Kongresszusán, ahol Göncz Árpád köszönti és biztatja bátor politizálásra a romaság képviselőit.
Ekkor Jenő már a Tündérhegyi szociális asszisztens – szociális munkás képzés hallgatója.
1992-ben befejezi az iskolát, és jelentkezik a Szőke Judit által vezetett Józsefvárosi Segítő Szolgálatnál, ahol nemcsak szociális ügyekben nyújt segítséget a kerületi cigányoknak, de kitűnik a gyerekek nevelésével is: derűs és kreatív klubfoglalkozásokat tart, és ugyanilyen táborokat szervez: a józsefvárosi gyerekek és családok rajonganak érte.
1994 nyarán a Roma Parlamentben létrejön a konfliktusmegelőző és jogvédő iroda, ahová dolgozni hívom. A következő évben mintegy húsz vezető értelmiségivel létrehozzuk a Roma Polgárjogi Alapítványt, az RPA-t. A döntéseket olyan kuratórium hozza, amelynek tagja a halhatatlan Bogdán János, vagy Jancsó Miklós. A munkatársak között pedig ott találjuk Ila Gyula, Szikinger István, Horváth István, Jónás Nándor, Tuza Péter ügyvédeket, Baranyi Laura, szociális munkást, és a Jenő munkáját közvetlenül segítő asszisztenseket, Bakró Rozit, Horváth Arankát, Hosszú Andreát.
Büszkék lehetünk arra, hogy a kutatók szerint is az ezredforduló legjelentősebb magyar polgárjogi szervezete az RPA volt - jelentősen Setét Jenő munkája révén!
Doktori disszertáció témája lesz, hány nagy válságkezelési ügy, hány száz család lakhatásának rendezése kapcsolódik Setét Jenő nevéhez. Az első válságkezelési sikere 1996-ban a ferencvárosi városrehabilitáció leple alatt lefolytatott kilakoltatási dömping leállítása volt, amelyet az önkormányzattal kiküzdött korrekt megállapodás követett. A másik az 1996-98 között tomboló székesfehérvári gettóügy rendezésében vállalt polgárjogi politikusi szerep volt, s amikért 1997-ben, az alapítvány által alapított Polgárjogi Díj kitüntetést, elsőként Setét Jenőnek ítéltük oda!
Az RPA Jenő vezetésével szembeszállt a Budapest belső kerületeiből a legszegényebb romákat kisöprő kilakoltatási politikákkal, a szimpla kérelmek írásától, a bíróságokon való képviseleten át a családok testünkkel történő megvédéséig. Mint például 2001 nyarán, az erzsébetvárosi Király utca 25. alatt, amikor rendőrök vezették ki Jenőt a házból, de ahonnan később minden oda illegálisan beköltöző munkás cigány család bérlakáshoz jutott – ezek mindegyike fontos és bátor tett, amiben Jenőnek oroszlánrésze volt.
A napi szociális ügyek vitele mellett jutott ideje a Roma Cafék – az RPA interaktív vitafórumának a – szervezésére is: hosszan hallgatott, figyelt, s amikor megszólalt, annak világos-elemző tartalma és perspektivikus üzenete volt.
Hatalmas lelkesedéssel és következetességgel vett részt a magas nívójú augusztus 2-ai roma holokauszt-megemlékezések tervezésében és lebonyolításában is.
A kétezres évek közepére a széles körű tereptapasztalatok és az írott jog összevetésének képessége, a tudós környezetben zajló, napi szintű szakmai tevékenység és folyamatos tanulás Jenőt az egyik legképzettebb magyar szociális szakemberré emelte. 2003 augusztusában már ő vezette a szociális munkacsoport ülését az RPA által szervezett Ónodi Roma Országgyűlésen. Ez idő tájt roma szakértőként tanácsokat adott a baloldali-liberális oktatási és szociális minisztériumoknak is.
A Roma Polgárjogi Alapítvány 2004. decemberében kezdte el a kilakoltatással fenyegetett családok vizsgálatát elsőként Budapesten. Jenőé volt az ötlet, ő vezette a kutatást, ő írta a leveleket az érintett önkormányzatoknak, és értékelte ki az eredményeket. A Fővárosban a 23 kerületi önkormányzat közül 19 válaszolt. Éves szinten 249 esetben került sor kilakoltatás végrehajtására, amely szerény becslések szerint is legalább 1000 fő számára a hajlék elvesztését jelentette. Összesen 2 750 kilakoltatással fenyegetett háztartást talált, 10 000 lehetséges érintettet jelölt meg a vizsgálat során.
A következő évben a vizsgálat második lépcsőjeként valamennyi, azaz 22 Megyei Jogú Várost kerestünk meg kérdéssorunkkal, amelyekkel a kilakoltatással érintett háztartások számáról és összetételéről igyekeztünk információkat gyűjteni. Ugyanez év nyarán aláírásgyűjtésbe kezdtünk, hogy a Parlament foglalkozzon a lakhatás alapjogának alkotmányos kérdéseivel: elsőként követeltük Magyarországon a mindenkit megillető fedél alapjoggá nyilvánítását.
„Egyetért-e Ön azzal, hogy egyetlen gyermekes családot sem lehet kilakoltatni mindaddig, amíg az érintett önkormányzat, vagy az állam nem gondoskodik annak emberhez méltó lakhatási feltételeiről?” Nem mértük föl reálisan szervezeti és pénzügyi kapacitásainkat. A nyári vakáció melegében önkénteseink néhány ezer aláírást gyűjtöttek, ezt bukásként éltük meg.
Jenő szakmai beszámolójából azonban kiviláglik, hogy a kutató munka rendkívül sikeres volt: a Megyei Jogú Városok (MJV) vizsgálata során 5 412 kilakoltatással fenyegetett háztartást regisztráltunk, amely ekkor - az előző vizsgálat során alkalmazott számítást használva, azaz 4fő/háztartást kalkulálva – 21 648 fő lehetséges érintetett jelentett.
Az 5 412 érintett háztartás a MJV-ok által jelzett 44 534 db szociális bérlakás 12%-át jelenti. A kilakoltatási vizsgálatok harmadik lépcsőjeként 2006. évben az összes városi rangú települést adatközlésre kértük.
Jenő 2006-ban önálló alkotmánybírósági keresettel élt a lakásfoglalók érdekében. Őket a jogszabályok kizárták a pályázás állampolgári jogából. A kizáró szankciót alkotmányellenesnek tartotta, hiszen éppen ők a leginkább rászorultak: az állami szociális ellátási kötelezettségét elsősorban a hajléktalanság elől menekülők részére kellene biztosítani. Az Alkotmánybíróság helyt adott Jenő keresetének, és kötelezte a büntető önkormányzatokat, hogy módosítsák lakásrendeleteiket! A jogászaink, élén Szikinger István alkotmányjogásszal, fejet hajtottak Jenő előtt.
A polgárjogi alapítvány 15 éve alatt Jenő közreműködésével mintegy 100 vidéki településen folytattunk válságkezelést, elsősorban a romák erőszakos ki-, vagy áttelepítése, illetőleg a rendőrbrutalitások ellen. A sajtó ezek közül Székesfehérvár után a sátoraljaújhelyi, a kecskeméti, a miskolci, a monori, a Paks-bedőtanyai lakhatási válságkezelésünkről tudósított. Ezeken a településeken tüntetésekkel adtunk nyomatékot követeléseinknek! Rendőri brutalitásokkal szemben Hajdúhadházon, Gyürén, Aranyosapátiban, Kecskeméten szerveztünk Jenővel tüntetéseket, illetve folytattunk jogvédő és helyi válságkezelő munkát.
Az első iskolai szegregációs per, s annak megnyerése is az RPA-hoz kötődik, a hírhedt tiszavasvári különballagtatás ügyében.
Olyan puskaporos helyszíneken kezeltünk válságokat, ahová politikus betenni nem merte a lábát, de sehol egy pofon sem csattant el – mert eszközeink és természetünk szelíd, békés, okos és szellemes volt: Jenői.
