Az úgynevezett „svájci Stonehenge” a Boden-tóban található, melynek különlegessége, hogy három országgal is határos: Németországot, Svájcot és Ausztriát köti össze Közép-Európa szívében. 2015-ben különböző régészeti csapatok már vizsgálták a tavat, minek következtében akkor több mint 170 kőhalmot fedeztek fel, melyek a parttól mintegy 300 méterre, a tó egy kifejezetten sekély, öt méternél is alacsonyabb vízszinttel rendelkező részén helyezkedtek el.
A több tucatnyi kőkupac egy tíz kilométer hosszú, víz alatti elemet alkot, mely végigfut a tó fenekén.
A kutatók akkor még nem tudták, hogy ember (vagy más élőlény), esetleg a természet által alkotott jelenségről van szó, egy 2021-es tanulmány azonban megállapította, kizárt, hogy az építmények természetes folyamatok során jöttek volna létre. Mint kiderült, a furcsa kőfalat minden bizonnyal a neolitikumban, azaz az újkőkorszakban készítettek, több mint 5500 évvel ezelőtt.
Eredetileg a szárazföldön voltak
A kutatás azt is megállapította, hogy a kőtornyok eredetileg a szárazföldön helyezkedtek el, a különböző környezeti hatásoknak köszönhetően az évek alatt azonban három-öt méterrel megemelkedhetett a Boden-tó vízszintje, így a kövek is víz alá kerültek – hogy pontosan mikor, azt azonban nem tudni.
Urs Leuzinger, a Thurgau kanton régészeti múzeumának kutatója az IFLScience-nek elmondta, az elmúlt hetekben újabb expedíciót indítottak az elsüllyedt lelőhelyre, amelynek következtében számos új elemet tártak fel. Ezek közé tartozott többek között a korábban említett csaknem 200 kőtorony újravizsgálásakor az alattuk lapuló fapallók fellelése is, amelyeket egyes esetekben kőbalták vágásai jegyeztek. Ez egyébként egybecseng a korábbi felfedezésekkel, a Boden-tó mélyén ugyanis korábban számos olyan neolitikumból származó tárgy és ház maradványát találták, melyeket ugyanazon közösség építhetett és használhatott, amely a most fellelt tárgyakat.
A házak cölöpös felépítésűek voltak, minden bizonnyal ezzel a megoldással emelték őket a vízfelszín fölé, és bár építési idejük a régészek szerint szintén a Kr. e. 3500 körüli évekre tehető, a 2015-ben talált kőépítményekkel való összefüggésüknek bizonyítása rendkívül nehéz feladat lesz. Mindez annak köszönhető, hogy a kutatók szinte semmit sem tudnak arról, hogy kik lakták ezt a területet a neolitikum idején, és bár az épületekről, amelyekben éltek, tudunk egy keveset, kultúrájuk, étrendjük, hitük és életmódjuk továbbra is teljes rejtély.
Fogalmunk sincs, hogy a neolitikus cölöplakók miért építették ezt a tíz kilométer hosszú, mintegy 170 kőtoronyból álló építményt a Boden-tó déli partja mentén. Halászcsapdák, védelmi rendszer, kultikus építmény, sírhely, csillagászati naptár – ki tudja?! Bármi lehet
– fejezte be Urs Leuzinger.
Korábban az elsüllyedt hajókat is vizsgálták
A különböző víz alatti expedíciók napról napra érdekesebbnél érdekesebb információkat tárnak fel, melyek nemcsak múltunk megértésében, hanem jövőnk élhetőbbé tevésében is segítenek. Legutóbb a Genti egyetem csapatának munkájáról számoltunk be, akik egy a II. világháborúban, az Északi-tengerben elsüllyedt hajót vizsgáltak. Mint kiderült a 30 méterrel a tengerszint alatt, több ezer más hajó- és repülőgéproncs, valamint több millió tonna lőszer és káros harci anyag társaságában ücsörgő roncs rendkívüli módon mérgezi az óceánfenék mikrobiológiáját és geokémiáját is.
A hajó környezetéből vett minták elemzése után a kutatók különböző mértékű koncentrációban találtak mérgező szennyezőanyagokat, köztük nehézfémeket (például nikkelt és rezet), policiklusos aromás szénhidrogéneket, arzént és robbanásveszélyes vegyületeket – a legmagasabb koncentrációban a hajó szénbunkerében. Bár más roncsokat nem vizsgáltak meg, könnyen feltételezhető, hogy a többi elsüllyedt hajóroncs is hasonlóan káros hatással van környezetére, melyeket így azonnal ki kellene emelni – a legnagyobb probléma azonban az, hogy a többségüket egyáltalán nem látjuk, sőt a helyüket sem ismerjük.
(Borítókép: Látkép a Boden-tóról 2022. augusztus 18-án. Fotó: Felix Kästle / picture alliance / Getty Images)
