Az EP-képviselő azt írja: nem a mozgalomtól köszön el, hanem a mai MSZP mechanizmusaitól, szemellenzős jövőtlenségétől.
„A mai nappal kilépek a Magyar Szocialista Párt tagjai közül” – jelentette be hírlevél-sorozatának vasárnapi részében Ujhelyi István.
Az európai parlamenti képviselő nehéznek nevezte a búcsút, s levelének minden bekezdését azzal nyitotta:
Valami összeragaszthatatlanul eltört.”
A politikus bejelentése nem előzmény nélküli. Néhány napja már egyenesen arról beszélt, hogy ha az MSZP következő tisztújításán nem lesznek nagy változások, nehezen tudja elképzelni a pártban a jövőjét. A Spirit FM-nek nyilatkozva azt is elmondta, hogy az Esély Mozgalom építésére szeretne összpontosítani, amelynek nincs semmilyen viszonya az MSZP-vel.
Mostani levelében azt írta, hosszú tépelődés, belső vajúdás és gyászmunka után írta meg a levelét. „Próbáltam fakírként létezni a szilánkokon, de egyszerűen nem megy tovább” – indokolta a távozását a pártból, amelynek 10 623 napig volt a tagja.
„Tizennyolc évesen léptem az MSZP tagjai közé, az életem majd kétharmadában a második családom volt. Tagjainak és szavazóinak köszönhetem politikusi karrieremet, a mozgalomnak az örökké velünk maradó élményeimet. Mindezt soha nem fogom elfelejteni, hogyan is tehetném.
Nem is tőlük köszönök el, hanem a mai MSZP mechanizmusaitól, szemellenzős jövőtlenségétől”
– írta.
Tiszta a lelkiismerete, mert szerinte nem rajta múlt a változás. „Nem egy alkalommal próbáltam felrázni a pártközösségünket az elmúlt években, a legutóbbi sokkoló mértékű választási vereség után már kíméletlen őszinteséggel vázoltam saját állapotunkat és vállaltam fel a Horn Gyula cölöpjeire építkező újjászületés rizikós, de – ma is állítom – egyetlen esélyt jelentő munkáját. Hibáztam, amikor nyers őszinteséggel tartottam tükröt magunknak? Lehet. De nem a társadalmi munkás híveinket vagy a tagságot bántottam vele, hanem a hivatásos vezetőink érdekeit. A tőlem megszokott felfokozott érzelmek, az értékeinkhez való rendíthetetlen ragaszkodás és a maradék közösségünk csendes szétporladásától való féltés vezérelte javaslataimat. De végül be kellett lássam és el kellett fogadjam: sokadjára sem tudtam vele áttörni a belső megkövesedés falát. Helyette kivívtam vele néhányak intrikus haragját, ami szép lassan elfojtotta körülöttem a tiszta levegőt. Tudom, hogy sokan – például sikeres önkormányzati vezetőink – éreznek hasonlóképpen.”
Arról is írt, hogy elnézést és megértést kér azoktól, akik most csalódtak benne, de közös küzdelmük a szabad, demokratikus, európai Magyarországért egy csapatba várja továbbra is őket. „A szociáldemokrácia képviselete és társadalmi erejének felvirágoztatása érdekében pedig könnyen lehet, hogy most különváló útjaink összefutnak majd még egy közös mozgalomban.”
A harcot – magyarázta – nem adja fel, „a NER sem örök életű, nem marad végleg a nemzet nyakán élősködve. Folytatom az Európai Parlamentben megkezdett – és rangos intézmények által díjakkal elismert – munkámat, folytatom a magyar szociáldemokrata választók közösségének és érdekeinek kérlelhetetlen képviseletét, de immár szocialista párttagság nélkül.” Jelezte: tudja, a döntése azt jelenti, hogy a következő európai parlamenti ciklusban már nem kap lehetőséget a képviselőségre, de addig is dolgozik tovább.
„Valami összeragaszthatatlanul eltört. Kötszert lelki sebeimre majd európai szakmai munkám eredményei és a NER elleni küzdelmek biztosítanak. Családomként szeretett közösségemmel a szakítás fájdalmas, mégis meg kell tennem. Tüskéket nem hagyok, új sebeket nem nyitok, vissza nem lövök, egyszerűen lezárom ezt az időszakot. A viszontlátásra, tagtársaim!” – zárta a levelét, megjegyezve, hogy a távozásáról egyelőre nem kíván nyilatkozni.
