Magyar gengszter végezhetett 32 évvel ezelőtt két müncheni autókereskedővel

A magyar szervezett bűnözésig vezetnek annak a Németországban történt kettős gyilkosságnak a szálai, amelynek két áldozatát brutális módon végezték ki egy müncheni autókereskedésben - írta szerdán a Magyar Nemzet. A lap azt írta, hogy 1990 végén egy müncheni autókereskedés tulajdonosára és egyik beosztottjára adtak le több lövést. Mindketten meghaltak, hidegvérrel kivégezték őket.

A bűntett helyszínéről a tettesek nagyobb mennyiségű készpénzt vittek el. A hatóságok sokáig sötétben tapogatóztak és hiába keresték nagy erőkkel a gyilkosokat, végül eredménytelenül zárták le a nyomozást. Csak évtizedekkel később derült ki, hogy a szálak Magyarországra vezetnek. 1990 nyarán - azaz még a müncheni kettős gyilkosság előtt - Siófokon is kivégezték az egyik szálloda recepciósát és mindkét esetben ugyanazt a fegyvert használták.

Bár a Magyar Nemzet cikkében nem részletezi a müncheni gyilkosságot, az esettel annak idején, de még évtizedekkel később is foglalkozott a német média.

1990. december 4-én délelőtt 11 órakor a 20 éves Niyaz Turan és a 24 éves Niyaz Fevzi fejvesztve menekült el egy autókereskedés irodájából, miután holtan találták a kereskedés tulajdonosát, Gerhard Marxot és üzlettársát, Viktor Vidovicot.

A két huszonéves autót akart vásárolni, ezért ment a kereskedésbe, amikor felfedezték a holttesteket. Azért menekültek el, mert tartottak attól, hogy a gyilkos vagy a gyilkosok még a helyszínen lehetnek, és minél előbb értesíteni akarták a rendőrséget. A 47 éves Gerhard Marx a kolbászos szendvicsét még a kezében tartotta, a 43 éves társa által szívott cigaretta pedig még füstölt a hamutartóban, amikor a két huszonéves rájuk talált.

Az áldozatokat kétes hátterű alakoknak ismerte a rendőrség. Viktor Vidovic korábban autókkal kapcsolatos csalások és zsarolás miatt került a hatóságok látókörébe. A korabeli maffiózók körében is népszerű Mercedes 500 SEL-es luxusautót vezetett, mindig tartott magánál legalább százezer márka készpénzt, de a 18 karátos, aranyból készült, 60 ezer márkát érő, gyémántokkal kirakott Rolex órája is jómódról árulkodott. Pedig Vidovic nem tartozott a német középosztályhoz: Horvátországban született, feleségével és a halálakor 6 éves lányával és mindössze 1 éves fiával Ramersdorfban élt.

Gerhard Marx Lengyelországban született, de német útlevele volt. Nem sokkal a gyilkosság előtt az esküvőjét tervezte. Őt is jól ismerte a rendőrség, mivel korábban autós biztosítási csalások, szervezett autólopások, autópapírok meghamisítása és betörések miatt ült börtönben. Társával 1989-ben nyitottak autókereskedést, ahol használt luxusautókat, Mercedeseket, BMW-ket és Porschékat árultak.

A bűncselekmény után a német rendőrök két elméletet állítottak fel. Az egyik, hogy az áldozatok valamilyen zsarolási ügybe keveredtek és ezért végzett velük a gyilkos. A második elmélet középpontjában a rablógyilkosság állt. Mindkettő verziónak volt alapja. Az előbbinek az, hogy Marx és Vidovic akkoriban egy autókereskedő banda útjába kerülhetett. Barátaik szerint Vidovic ideges volt a bűncselekmény előtt, és egy olyan "életre szóló üzletről" beszélt, amely 300 ezer márka nyereséggel kecsegtet. Rablógyilkosságra pedig azért gyanakodtak a rendőrök, mert a gyilkosság után Vidovic pénze és a Rolex órája is eltűnt.

A bűncselekmény mindenesetre kivégzésnek tűnt: az elkövető vagy elkövetők egy hangtompítós pisztolyt nyomtak Marx és Vidovic fejéhez. Vidovic halántékába két golyót eresztettek, Marxot szájba lőtték, kétszer.

Egyetlen egy nyomból indulhattak ki a nyomozók: a gyilkos fegyverből. A gyilkosság helyszínén négy 7,65 kaliberű hüvelyt és töltényt találtak. Kiderült, hogy a két férfit egy 1930-as évekből származó francia katonai pisztollyal ölték meg. A második világháború alatt jugoszláv partizánok is használták ezt a fegyvert, így a nyomozók arra gondoltak, hogy talán Kelet-Európába vezetnek a szálak. Ami érdekes, hogy ehhez a pisztolyhoz utoljára az ötvenes években gyártottak lőszereket, ezért az elkövetők manipulálhatták a lövedékeket. Ez viszont kézügyességet igényelt.

A német rendőrség eredménytelenül zárta le a nyomozást, pedig még 2012-ben is felmelegítették az ügyet, hátha annyi év elteltével valaki jelentkezik és új információval szolgál. Végül két évvel később, 2014-ben történt valami, ami áttörést hozott. A magyar rendőrség újra nyomozni kezdett egy 1990 nyarán a Balatonon elkövetett, de - a müncheni gyilkossághoz hasonlóan - évtizedeken át felderítetlen gyilkossági ügyben.

1990. július 27-én a siófoki Napfény szálloda recepciósát, S. Tamást tarkón lőtték. A fiatalemberre néhány órával később a takarítónő talált rá, az életét nem tudták megmenteni. A rendőrök rablógyilkosságra gyanakodtak, mert a kasszából hiányzott százezer forint, ami több mint harminc éve még sokkal többet ért, mint most. Ráadásul az áldozat valutakereskedéssel is foglalkozott, nála is lehetett pénz.

A rendőrség 2014-ben azért indította újra a nyomozást, mert képbe került egy 48 éves börtönben ülő férfi, aki a gyilkosság idején 18 éves volt. Feltehetőleg tőle vagy rajta keresztül tudták meg a nyomozók, hogy a siófoki gyilkosságot Döcher György, vagy ahogy az alvilágban nevezték, a Csontkezű követte el. A 48 éves férfi, aki nem sokkal később rákban meghalt, elmondta a rendőröknek, hogy Csontkezű lőtte le S. Tamást. Ezt azért is tudja, mert ott volt vele, mint Csontkezű társa. Beismerte a bűncselekményt. És ugyanez a bűnöző beszélt arról, hogy Németországban is Csontkezű ölt.

Döcher nagyon kemény bűnözőnek számított a magyar alvilágban. 1987-ben még tinédzserként egy olyan bandát szervezett meg Újpalotán, amely autófeltörésekre specializálódott. Miután a banda lebukott, és az egyik bandatag a rendőrségnek részletes vallomást tett, felakasztva találták őt meg. Az újpalotaiak körében akkor az terjedt el, hogy a fiúval Döcher végzett, bosszúból, de rendőrségi eljárás nem indult az ügyben.

Döcher 1990-ben ismerkedett egy másik feltörekvő bűnözővel, Turekkel, aki ekkoriban egy lokál kidobóembereként dolgozott. Tureket és Csontkezűt a rendőrség több gyilkossággal hozta összefüggésbe, de a kilencvenes években egyiket sem sikerült rájuk bizonyítani. Csontkezűt aztán 1999. február 2-án a saját presszójában lőtte agyon egy bérgyilkos, a rendőrség pedig évtizedekkel később arra jutott: barátja, Turek lövette őt le. Turek jelenleg letartózatásban várja a bírósági eljárást.

Míg élt, Döcher hónapokat, éve­ket töltött börtönben. A rácsok mögött is tisztelték, nem akadt olyan rab, aki szembe mert volna vele szállni. Ázsióját az is növelte gengszterkörökben, hogy a rendőröknek nem sikerült megtörniük őt. Túlzott erőszakossága miatt az alvilágban is különcnek számított, többször hangoztatta: egyetlen bűnözői csoporthoz sem hajlandó társulni.

Minden bizonnyal az 1990 decemberében Münchenben elkövetett kettős gyilkosság is Csontkezűhöz köthető. Ezt nem csak azt támasztja alá, hogy a hozzá a siófoki és a müncheni gyilkosságnál is ugyanazt a fegyvert használták, hanem Csontkezű egykori, a börtönben azóta elhunyt társának a vallomása is.

A rendszerváltáskor több magyar bűnöző is foglalkozott autós csalásokkal, több efféle bűncselekményt Németországban, német bűnözőkkel követtek el. Így életszerű verzió az is, hogy magyar bűnözők végeztek a két autókereskedővel. Márpedig ha tényleg Csontkezűék követték el a gyilkosságot, akkor már nincs kit a bíróság elé állítani.