Nyáry Krisztián rendszeresen összefutott a legendás vízilabdázóval, de a pólóról sosem, helyette finom ételekről beszélgettek sokat.
"A világ egyik legjobb vízilabdajátékosa többnyire ott ült a Budagyöngye alagsorában, az apró Chili kávéházban egy ajtóval szemközti kisasztalnál, amikor beugrottam valami ételért. Minden nap betért, ivott egy kávét, evett valamit a napi kifőzdei kínálatból, és eldiskurált a hozzá hasonló törzsvendégekkel" - osztja meg Nyáry Krisztián személyes emlékét a vasárnap hajnalban elhunyt Csapó Gáborról.
Azt írja, mindig csak annyi ideig beszélgettek Csapó törzshelyén, ameddig az író Nyáry várt az ebédjére. Ez az idő azonban épp elég volt arra, hogy megtudja az egykori sportolótól, mit érdemes enni aznap (dupla adag fasírtot például lencsével). "Olyan szeretettel tudott mesélni egy tál kelkáposztáról, vagy egy csúnya, de zamatos körtefajtáról, hogy rögtön indultam én is érte" - fogalmaz Nyáry, majd hozzáteszi: "a legszebb az volt, hogy sosem beszéltünk pólóról. Én tudtam, hogy egy világklasszissal beszélgetek, ő tudta, hogy tudom, és ez elég is volt."
A sportoló már visszavonult, mire megismerkedtek, de "úgy beszéltek róla, mint a focirajongók Maradonáról" - emlékszik vissza Nyáry. Mint írja: neki külön jutalom volt, hogy láthatta önfeledten örülni a nagy legendát egy jól sikerült fasírtnak vagy egy zamatos gyümölcsnek. "Ezt csak azok tudják, akik igazán szeretnek élni" - jegyzi meg végül.
