Az ünnepek alatt leginkább a szeretteinkkel töltjük az időt. Mi is hozná jobban össze a családot, mint egy kiadós ebéd? Ilyenkor szinte lehetetlen ellenállni a finom falatoknak, és a mértéket sem egyszerű tartani, így az étkezés végén sokan úgy érzik, majd’ kidurrannak. Ha pedig főleg nehéz ételeket választunk, a vécén is kellemetlen perceket élhetünk át. Itt az ideje, hogy átgondoljuk a karácsonyi menüt, és rostban gazdag ételeket főzzünk, ezáltal esélyt se adjunk az aranyérnek. Hogy pontosan mit készítsünk, abban segítünk.
Az oldalon elhelyezett tartalom a Proktis-M forgalmazója, a Phytotec Hungária közreműködésével jött létre, amelynek előállításában és szerkesztésében a hvg.hu szerkesztősége nem vett részt.
Az aranyérről sokan úgy érzik, hogy kínos róla beszélni, pedig népbetegségnek számít, és ha nem kezeljük, megkeserítheti az életünket. Az aranyér gyakorlatilag egy visszérfonat a végbélnyílás közelében, és a végbélműködés, a székletürítés precíz szabályozásában játszik szerepet. Aranyérbetegségről akkor beszélhetünk, ha ezek a végbél környéki vénák nyomásterhelés hatására kitágulnak. A megnagyobbodott csomók elhelyezkedhetnek a végbélen belül (első és második stádium) vagy kívül (harmadik és negyedik stádium), attól függően, milyen stádiumú aranyérről van szó. Előfordulhat, hogy kívülről nem látható elváltozás, ám a viszketés vagy a székleten, vécépapíron látható élénkpiros vér már felhívja a figyelmet a betegségre. Előrehaladott állapotban gyakori a fájdalom, az égő érzés, illetve a csomók kívülre kerülhetnek. Még az ülés, olykor az állás is kihívásnak tűnhet.
Az aranyérbetegség hátterében állhat túlzott erőlködés – legyen az székrekedés, esetleg cipekedés –, mozgásszegény életmód vagy akár terhesség. A genetika is szerepet játszhat a kialakulásában. A kötőszöveti gyengeség lehet öröklött, de a kor előrehaladtával mindenképpen romlik a kötőszövetek minősége. Fontos a helyes táplálkozás, hogy kellő rostot vigyünk be a szervezetünkbe, és így előzzük meg a székrekedést, valamint az aranyeret. Télen, az ünnepek alatt ez a téma még inkább előtérbe kerül, mivel az ünnepi menü rendszerint nehezen emészthető és rostszegény. A gyümölcsökön, zöldségeken, hüvelyeseken kívül szerencsére rengeteg opció van, hogy rosthoz jussunk, természetesen elegendő folyadék fogyasztása mellett. Egy egészséges felnőttnek az ajánlott napi rostbevitel húsz-harminc gramm, de a székrekedéssel vagy éppen elhízással küzdőknél elérheti a negyven-ötven grammot is. Az alábbi hozzávalók segíthetnek.
Hajdina
Az étkezéseink fő alkotóelemei a gabonafélék, viszont nem mindegy, melyiket választjuk. A hajdina kiváló tápanyagforrás, és rendkívül sokoldalúan használhatjuk: lehet köret, csinálhatunk belőle salátát, és akár liszt formájában is felhasználhatjuk desszertekhez, palacsintához. A magas rosttartalom mellett (10 gramm / 100 gramm) többféle esszenciális aminosavat, telítetlen zsírsavat és vitamint tartalmaz, illetve sok fehérjéhez jutunk a fogyasztásával.
Árpagyöngy
A hajdinához hasonlóan az árpagyöngyből, azaz gersliből szintén pazar köret lehet (rosttartalom: 15,6 gramm / 100 gramm). Tartalmas téli salátának – akár közel-keleti ízvilággal fűszerezve – például tökéletes. Emellett lehet belőle leves- vagy főzelékbetét, és a sólet elengedhetetlen eleme, úgyhogy biztosan nem maradunk éhesek utána.
Zabkorpa
A szénhidrátforrásoknál maradva a zabkorpa (rosttartalom: 15,4 gramm / 100 gramm) ugyancsak a karácsonyi vacsora remek eleme lehet, ha nyitottak vagyunk néhány reformra. A zabkorpa tulajdonképpen egy malomipari melléktermék: az őrlés során a zabszemet elválasztják a héjától. Az utóbbi rendkívül gazdag élelmi rostokban, illetve nyomelemekben. Legyen szó zöldségfasírtról, édes kekszről vagy kenyérről, a zabkorpa meglepő új ízeket hozhat a konyhánkba.
Lenmag
A lenmag (rosttartalom: 27,3 gramm / 100 gramm) lehet az igazi adu, amennyiben ragaszkodunk a megszokott karácsonyi menühöz, ugyanakkor az emésztésünkre is figyelnénk. A növényt már az i. e. 14. században is gyógyszerként használták az egyiptomiak. Tele van fehérjével és omega-3 zsírsavval, illetve magas a rosttartalma. Szórhatjuk salátákra, fogyaszthatjuk őrölve vagy teaként, hogy serkentsük az anyagcserénket.
Chiamag
A chiamag (rosttartalom: 34,4 gramm / 100 gramm) szintén újabb csavart jelenthet az ünnepi asztalnál, de akárcsak a lenmagnál, itt is figyelni kell a mennyiségre, hogy ne vigyük túlzásba a rostbevitelt. Beleszórhatjuk a panírmorzsába, de a legjobb, ha pohárdesszertet készítünk belőle. A chiamag nagyszerű zselésítő: ha valamilyen folyadékba vagy esetleg tejbe tesszük, megszívja magát, és pudingszerű állagot kapunk. Nincs markáns íze, így textúrája és kiváló tápértéke ad hozzá valami extrát a vacsorához. Bátran fűszerezzük karácsonyi hozzávalókkal, hogy egyszerre kapjunk ismerős, mégis egészséges falatokat.
Mandula
Az olajos magvak elsőre nem feltétlenül tűnnek a legjobb diétás választásnak, de sok közülük igenis ragyogóan beleillik az egészséges étrendbe, ha nem egy egész tállal eszünk meg belőlük. A mandula (rosttartalom: 9,9 gramm / 100 gramm) különösen egészséges, mivel bár roppant kalóriadús (600 kcal / 100 gramm), elég belőle egy kevés, hogy jótékony zsírokhoz, fehérjéhez és akár elegendő rosthoz jussunk. Karácsonykor úgysem jellemző, hogy az ember vissza tudná magát fogni a végeláthatatlan ünnepi ebédek és vacsorák alkalmával, és ha úgyis sok a kalória, akkor legalább gondoskodjunk a megfelelő tápanyagok beviteléről. A mandulából lehet sütemény, rágcsálnivaló és salátabetét, de egyes húsokhoz is kiválóan illik.
