Mark Wahlberg jó sok mindent csinált már hollywoodi pályafutása alatt, például a saját maga és haverjai élete által inspirált sorozatot, Törtetők címmel, de hülyéskedett egy káromkodó, folyton kanos plüssmacival a Ted 1-ben és 2-ben, és hogy színes legyen az összkép, még a Transformersbe is beszállt, hogy hatalmas robotok társaságában harcoljon a Föld védelméért. A színész mostanra kezd kissé kizúgni az A-listás sztárok sorából, de még mindig van benne spiritusz: bizonyítja ezt a Stu atya című új film, amelyet január 29-én tett közzé az HBO Max, és egyike lett a közelmúlt legmeghatóbb, valós eseményeken alapuló produkcióinak.
Fotó: Sony Pictures Entertainment
A főszereplő A harcos című 2010-es filmje után immár másodszorra bújik egy megviselt bokszoló bőrébe. Ezúttal egy amatőr ökölvívóról, bizonyos Stuart Longról van szó, aki annak ellenére, hogy a sportágban már korosabbnak számít, még mindig nagy kedvvel csinálja ezt az egészet. Persze csak addig a pontig, hogy az orvosa majd, hogy nem eltiltja a ringbéli pofozkodástól, arra hivatkozva, hogy egyértelmű, hogy a pasi szervezete nem bírja már a megterhelést. Ekkor jön el az a pont, hogy Stuart elkezdi keresni a helyét a világban, először Los Angelesbe megy, hogy az Álomgyárban próbáljon szerencsét, de végül egészen más irányt vesz az útja, ami elég komoly megrázkódtatásokkal van teli.
Az ehhez hasonló megváltás történeteket nagyon szeretjük.
Többnyire egy jól sikerült casting el tudja vinni a hátán az egészet. Mark Wahlberg szokatlan választásnak tűnhet, pedig ő szíve-lelke a filmnek, aki dollármilliókat költött az elkészülésére, valamint jó sok kutatómunkát végzett, bíborosokat, papokat és egykori barátokat kikérdezve, hogy Stuart pálfordulását hitelesen bemutassa. A filmnek az első fele különösen jól működik, Wahlbergnek rettenetesen jól áll a sokat káromkodó, heves rosszfiú karaktere, aki előbb üt, és csak aztán kérdez. Na, és persze a hírnevet, a sikert, a nőket kergeti...
Utóbbi, mármint a csajozás viszi először templomba a fickót, hogy aztán egy baleset teljesen megváltoztassa a gondolkodását, és közelebb kerüljön Istenhez. Az áhított papi reverenda azonban nem jön könnyen Stuartnak, először elhajtják, majd amikor nagy nehezen maguk közé engedik a katolikusok, még egy nagy pofon éri a főhőst. Mégpedig, hogy
gyógyíthatatlan betegségben szenved.
Stu atya leépülése elég komolyan képen vágja az embert, és néha nem hisszük el, hogy Wahlberg mit eljátszik ezekben a jelenetekben. Lehet, hogy volt már a színész jobb, mint itt... de meghatóbb, az biztos nem. A forgatókönyvíró mondjuk végezhetett volna ügyesebb munkát, a vallásos szövegek itt-ott inkább propagandának, és maníros maszlagnak tűnnek, és a hátunk borsódzik ezektől a bénán megírt mondatoktól. Ugyanakkor a filmnek az üzenete mindenféle vallásosság nélkül befogadható és univerzális: küzdjünk, akkor is, ha minden reménytelennek tűnik körülöttünk.
Sablonos egy kicsit, mégis működik a film. Mark Wahlberg minden tehetségét bevetve izzad vért ezért, a saját testi egészségét sem kockáztatva. Tudni kell ugyanis, hogy a főszereplő több mint 13 kilót szedett fel magára, totál pufi lett azért, hogy hitelesen el tudja játszani az ALS-ben szenvedő katolikus papot. Nem csak ő, hanem Mel Gibson is figyelemre méltó a filmben, akinek a megítélése egy ideje nem a legjobb, de balhés, a családját magára hagyó, öngyűlölő apaként szintén egy remekül eltalált választás.
Ember legyen a talpán, aki nem könnyezi meg sűrűn a Stu atyát, amely egy ízléses, megtérést bemutató dráma lett. Ilyet se kapunk mostanában túl sokat, így értékeljük az ebben az irányban tett próbálkozásokat is. A legjobb az ebben a filmben, hogy nem csak vallásosoknak szánták, bárki inspirálódhat a látottakból, amelyet kissé meglepő módon hagytak ki az Oscar-jelölések közül.
A fényképezést tekintve a Stu atya követelné magának a nagyvásznat, így kissé fáj a szívünk, hogy hazai mozis premiert végül nem kapott ez a film, amely nem csak a főszereplő morális talpra állásával foglalkozik, hanem a szereplők, Mark Wahlberg és Mel Gibson részéről is valami hasonlót láthatunk. Mindkét sztár látott már szebb napokat, és a Stu atyában pont azokat a szebb napokat idézik fel, amikor még állva tapsolt nekik a közönség, és a szakma is leborult előttük. Itt Wahlberg és Gibson bizonyítják, hogy nem felejtettek el színészkedni, csak meg kell adni nekik az esélyt, hogy bizonyítsanak.
7,5/10
A Stu atya szinkronnal és magyar felirattal elérhető az HBO Maxon.
