A Szimbiózis Alapítvány legnagyobb telephelyén több üzemet bezártak és számos ingóságuktól megváltak, hogy fennmaradhassanak. Az elnök szerint gyakorlatilag a jövőjüket adták el.
A rezsi emelkedése miatt nehéz helyzetbe került a Szimbiózis Alapítvány Baráthegyi Majorsága, amely munkát, lakhatást terápiát és programokat biztosít fogyatékossággal élő embereket. A 444.hu videójából kiderül, hogy a szervezetnek olyan díjbekérőt küldött az áramszolgáltatója, amely alapján előre kellene kifizetnie a nappali intézménye fogyasztását. A korábbi, átlagosan 200 ezer helyett több mint 700 ezer forintot.
Az alapítványnak öt telephelye van, amelyek közül a majorság a legnagyobb, ahol nagyjából száz ember él, mozog, dolgozik naponta. Építettek és üzemeltettek a területén panziót, konyhát ebédfutárszolgálattal, kertészetet, lekvárfőző- és léüzemet. Jakubinyi László, az alapítvány elnöke a videóban arról beszélt, hogy a majorság fenntartása több lábon áll. A szociális intézmények után alap normatívát kap az alapítvány, de ez nem elég a működéshez – a szükséges összeget meg kell termelniük.
„Az előző húsz évben nagyon sok pályázati kiírás volt, e beruházások jelentős részét pályázatokból hoztuk létre, de ezek elfogytak” – magyarázta Jakubinyi, aki úgy látja, hogy az állam a saját intézményeit fenntartja, azoknak rezsikompenzációt ad, ami biztonságot nyújt számukra. „A civil szervezeteknek ez a biztonság nincsen meg. Az, hogy mi nem kapunk rezsitámogatást, vagy a speciális szállításnál üzemanyagár-támogatást, az óhatatlanul veszélyezteti a működésünket.”
Az alapítvány elnöke arról is beszélt: szeptemberben úgy kalkuláltak, hogy 74,5 millió forint a hiányzó összeg. Néhány napja azonban kiderült, hogy a korábbi összeg négyszeresét kell fizetniük az áramra, ráadásul előre. Ez azt jelenti, hogy százmillió forintnál is nagyobb lyuk keletkezett a költségvetésükben. „Ez olyan nagyságrendű összeg, aminek egyszerűen nem tudunk köszönni.”
Hogy spóroljanak az árammal és a gázzal, többek között felfüggesztették a munkát a lekvár- és a léüzemben, és a sajtüzem kapacitásainak egy részét is lezárták. A kecskék jelentős részét, eladták, de lótól, szamártól és autóktól, valamint a termeléshez szükséges, de nem mindennap használt gépektől is kénytelenek voltak megválni. „A prioritás az, hogy azoknak az életét mentsük meg, akik itt laknak, és nem tudnak hazamenni. Aztán, ahogy van majd lehetőség és pénz, próbáljuk meg a többit is visszaállítani. Gyakorlatilag a jövőnket adtuk el” – mondta.
Az alapítvány tűzifát rendelt több mint hárommillió forintért és kazánokat rendelt, hogy a tél során meg tudja oldani a fűtést. A szülőket arra kérték, hogy ha tudják, egy hónapra vigyék haza a gyerekeiket, hogy addig is tudjanak spórolni a gázzal.
Társadalmi tragédiának tartanám, ha be kellene zárni – jelentette ki Jakubinyi Tamás, aki szerint ez is ott van a lehetőségek között, de ismerve a kollégáit, biztos abban, hogy ők lesznek az utolsók, akik „el fognak dőlni”.
Az intézményről a hvg.hu 2019-ben készített riportot.
Ahol a fogyatékossággal élők nem csak a falat nézik
Nagyon elhatárolódnak az otthonok attól, hogy tegyenek is valamit az ott élőkért. Hogy ne csak ott üljenek az intézetekben, hanem dolgozhassanak is. Én mindenképpen olyan helyre szerettem volna jönni, ahol csinálhatok valamit - mondja Iván, az öt hektáron fekvő Baráthegyi Majorság gombatermesztő pincéjében.
