A kormány kifizetési stopot rendelt el a költségvetési szerveknél. A Pénzügyminisztérium szerint kormány automatikusan fizeti a béreket, a nyugdíjakat, a köznevelési, a felsőoktatási, a szociális, az egészségügyi, és a közfeladatokhoz kapcsolódó kiadásokat, továbbá a 2014-2020 közötti uniós programok kifizetéseit és a dologi költségeket is. Minden más kifizetéshez a pénzügyminiszter engedélye szükséges. Ugyanezt közölte Gulyás Gergely kancelláriaminiszter a szeptember 29-ei kormányinfón.
A kórházak rendszeresen csúsznak a számláik kifizetésével
Először nem volt világos, hogy a kifizetési stop (illetve a kifizetések minisztériumi engedélyhez kötése) mennyiben érinti a költségvetési szervek és intézmények, állami vállalatok lejárt beszállítói számláit, magyarán kell-e attól tartaniuk az állami szféra beszállítóinak, hogy nem kapják meg a már átadott áruk, teljesített szolgáltatások ellenértékét. Gulyás Gergely a Kormányinfón azt mondta, hogy a lejárathoz közeli vagy lejárt határidejű számlák kifizetése megtörténik az állam felé beszállító cégeknek.
Ettől függetlenül nem szokatlan, hogy állami intézmények késedelmes fizetésbe esnek: ennek állandó és tankönyvi illusztrációját a kórházak jelentik, amelyek évek óta és folyamatosan jelentős lejárt tartozásállományt halmoznak fel és görgetnek maguk előtt. A bevett szokás szerint ezt a költségvetés év közben akár többször rendezi, mármint plusz forrást bocsát az érintett intézmények rendelkezésére. (Amit a kormány nem tesz meg, az egy átfogó egészségügyi reform végrehajtása, beleértve az egészségügy finanszírozásának hosszú távú, fenntartható rendezését – de ebbe most ne menjünk bele.)
A kórházak rendszeresen csúsznak a számláik kifizetésével
© MTI / Czeglédi Zsolt
Az, hogy egyes állami intézményeknek lejárt tartozásaik vannak, nem jelenti, hogy államcsőd állt volna elő – egy vállalkozás esetében sincs szó csődről pusztán lejárt tartozások miatt (ha túl sok a lejárt tartozás, az csődvédelmi eljáráshoz vezethet, de ez nem automatizmus), az államcsőd pedig egészen máshogy működik. Államcsődről akkor szokás beszélni, ha egy állam nem képes vagy nem akarja kifizetni valamely lejáró adósságát. Itt nem állami intézmények beszállítói számláiról van szó, hanem állampapírokról, nemzetközi intézmények vagy más országok felé fennálló adósságokról.
Nincsenek likviditási problémák
Magyarország esetében szó sincs ilyesmiről, fel sem merült, hogy az ország ne lenne képes teljesíteni az adósságszolgálattal kapcsolatos kötelezettségeit. Továbbá fel sem merül, hogy a közeljövőben ilyen helyzet állna elő. A kormány nem azért rendelt el spórolást a költségvetési szerveknél és intézményeknél, mert likviditási gondokkal küzdene, vagyis ne lenne folyamatosan elég pénze, amiből teljesíteni lehet a felmerülő kiadásokat, legyen szó akár beszállítói számlák kifizetéséről az intézményi körben, akár az adósságszolgálattal kapcsolatos kifizetések teljesítéséről.
Ami azt illeti, az államkasszába dől a pénz, a bevételek a vártnál sokkal jobban teljesülnek. Ennek oka egyebek mellett az elszállt infláció, az egyre magasabb árak után ugyanis egyre több bevétele keletkezik az államnak az árakra rakódó forgalmi típusú adókból (elsősorban áfából).
A kormány megszorításokra kényszerül
Tény ugyanakkor, hogy a költségvetés nincs jó állapotban, ez magyarázhatja, miért rendeltek el kifizetési stopot. A költségvetés helyzetének egyik oka pedig az, hogy a kormány az áprilisi választások előtt mintegy 1500 milliárd forintot szórt szét (gyerekesek szja-visszatérítése, 13. havi nyugdíj, fegyverpénz). A központi alrendszer egész évre tervezett hiánya 3,2 ezermilliárd forint – márciusban a hiány már 2,3 ezermilliárd forinton állt, augusztus végén már 2,87 ezermilliárd forinton.
A kormány szerint még így is – mármint a bejelentett kiadáscsökkentő intézkedésekkel együtt – tartható az egész évre a GDP 4,9 százalékára tervezett hiánycél. Illetve hát nem egészen, Varga Mihály pénzügyminiszter a Közgazdász-vándorgyűlésen jelentette be, hogy a hiány 6,1 százalék lesz. Az uniós statisztikai hivatal szerint ugyanis bele kell számítani a hiányba a plusz földgáz-beszerzést – anélkül 4,9 százalék lenne a hiány.
Egy szó, mint száz, a kormány megszorításokra kényszerül, hogy tartani tudja a hiánycélt. A megszorítások sorában nem csak kiadáscsökkentő intézkedések vannak, hanem bevételnövelők is, a kormány jelentős adóemeléseket hajtott végre, különadókat (extraprofit-adókat) vetett ki. A kormány tehát nem azért rendelt el spórolást a költségvetési szerveknél és intézményeknél, mert likviditási gondokkal küzdene, vagyis ne lenne folyamatosan elég pénze a folyó kifizetések teljesítésére. Nem azért kell spórolni, hogy legyen elég pénz holnap vagy a jövő héten, hanem hogy év végére a hiány ne nőjön nagyobbra a tervezettnél.
Az államadósság magas, de nem túl magas a devizaarány
Az államadósságra visszatérve, annak szintje Magyarországon régiós összehasonlításban magas, de nem katasztrofálisan magas. Ráadásul a devizaarány relatíve alacsony, valamivel 20 százalék fölött áll, így nem nő az államadósság jelentősen pusztán attól, hogy a forint árfolyama gyengül az euróhoz és a dollárhoz képest (mint ahogy gyengül, nem is kicsit). Azért a forint gyengülése természetesen egyáltalán nem tesz jót, minden lejáró euró- vagy dollár-adósság visszafizetése több forintjába kerül a magyar államnak.
Nem azonnal jelentkező, de probléma, hogy az adósságot folyamatosan meg kell újítani, hiszen régi adósságok lejárnak, ezek helyett új adósságot kell felvenni. Ezt az Államadósság-kezelő Központ (ÁKK) menedzseli elsősorban kötvénykibocsátásokkal. Azonban a kamatkörnyezet most sokkal magasabb, mint pár éve, vagyis csak sokkal magasabb kamattal lehet állampapírokat kibocsátani. Ráadásul a magyar gazdaság sebezhető, aminek egy devizakibocsátás esetében plusz felára van. Ahhoz, hogy a befektetők megvegyenek egy magyar euró- vagy dollárkötvényt, ahhoz nagyon vonzó hozamot kell kínálni. Az államadósság átárazódása a következő években fog különösen fájni, a magas kamattal kibocsátott adósságnak ugyanis értelemszerűen jóval magasabb lesz az adósságszolgálata.
A forintbevétel elég lenne, deviza viszont nagyon kéne
Ha a kormány képes tartani az idei hiánycélt – és ebben eltökéltnek tűnik – akkor elvileg nem lenne szüksége plusz forrásra, vagyis az ÁKK-nak nem kellene ezt a forrást adósság-kibocsátással biztosítania. A helyzet sajnos nem ilyen egyszerű, az ország folyó fizetési mérlege borzasztó rosszul áll, július végén az egyenleg 1,6 milliárd euró, 677 milliárd forint mínuszt mutatott. A folyó fizetési mérleg egyenlegét elsősorban a külkereskedelmi egyenleg húzza le, jelen állás szerint az ország sokkal többet fizet az importért, mint amennyi bevétel az exportból származik.
Emögött pedig elsősorban az elszállt energiaárak állnak, főleg a gáz. Magyarország ugyanis minden állítás ellenére nagyon is piaci (gáztőzsdei) áron vásárolja a földgázt Oroszországtól. Mindenféle nemzetközi energiabeszerzésért természetesen devizában (elsősorban euróban) kell fizetni.
Egyszerűen fogalmazva, Magyarországnak túl kevés a devizabevétele, és túl sok a devizakiadása. A helyzet nem kritikus, de nyilvánvalóan szükség van plusz devizabevételekre. Nem véletlen, hogy a kormány lehetővé teszi, hogy a vállalkozások akár devizában teljesítsék a társaságiadó- és iparűzésiadó-befizetéseiket. És az sem véletlen, hogy a kormány nagyon komoly erőfeszítéseket és engedményeket tesz azért, hogy sikerüljön megnyugtatni az Európai Bizottságot a magyarországi jogállamiság és korrupció helyzetét illetően, és megindulhassanak az uniós eurótámogatások a járvány utáni helyreállítási alapból.
Az ÁKK pedig júniusban módosította 2022-es finanszírozási tervét, maximum 2,5 milliárd euróval megemelte nemzetközi bruttó devizakötvénykibocsátási keretét. Így 2022-ben a teljes bruttó devizakötvény-kibocsátási keret 5,1 milliárd euróra emelkedett. Amiből ráadásul akkor még rendelkezésre állt 4,5 milliárd eurónyi keret. Nem sokáig, Magyarország még június elején 3 milliárd dollár értékben 7 és 12 éves lejáratú, 750 millió euró értékben pedig 9 éves lejáratú devizakötvényt bocsátott ki.
A devizatartalék nem valami nagy, de nem kritikusan alacsony
További jelentős devizakötvény-kibocsátásról egyelőre nincs szó, de ha kellene, ez megoldható lenne, Magyarország egyáltalán nincs olyan rossz helyzetben, hogy ne tudná magát a piacról finanszírozni akár devizával. Éppen csak meg kellene fizeni az árát még a júniusi kibocsátáshoz képest is jóval magasabb hozamokban. Vagyis Magyarország egyáltalán nem szorul rá, hogy mondjuk az IMF-hez kelljen fordulnia, ugyanakkor üdvös lenne, ha nem kellene a következő éveket, évtizedeket most elkövetett, magas kamatú devizakibocsátásokkal leterhelni.
Az ideális az lenne, ha a kormány meg tudna egyezni az Európai Bizottsággal – ez most úgy tűnik, sikerülni fog.
Virág Barnabás jegybanki alelnök a legutóbbi kamatemelés, illetve az emelési ciklus lezárásának bejelentése után tartott tájékoztató beszélgetésen kérdésre válaszolva azt mondta, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) devizatartalék-megfelelése stabil, a 36,5 milliárd eurós tartalék érdemben magasabb a leggyakrabban említett rövid külső adósság állományánál. Ugyanakkor – tegyük hozzá – ez a tartalék azért nem mondható jelentősnek, az összeg nagyjából megegyezik az ország háromhavi importjának értékével. De ez még mindig nem jelenti, hogy a devizatartalék kritikusan kicsi lenne.
Virág Barnabás szerint a tartalékon felül nagyon sűrű swap- és repohálózattal rendelkezik az MNB mások mellett az Európai Központi Bankkal, ennek nagyságrendje több mint 10 milliárd euró, ami további komoly erő. Más szóval a jegybank a saját meglévő tartalékán felül is képes euróhoz jutni, ha szükséges. Virág szerint erre a hálóra a jegybank a továbbiakban is úgy tekint, mint a működés fontos elemére, fontos elemére, és minden lehetőséget megvizsgálnak, hogy lehet ezt a hálót adott esetben akár tovább erősíteni.
