Szokatlan szülői értekezlet: meglátogattuk Sanyit, a hvg.hu pingvinjét

Szökési kísérlete március óta nem volt, de kisebb magatartási problémái vannak.

„Nézd ezt a pingvint itt elöl, ő eléggé elszakadt a többiektől. Biztos ő Sanyi, tudod, aki megszökött” – ezt hallottuk először, amikor megérkeztünk az pingvinek kifutójához a Fővárosi Állat- és Növénykertbe. Általában nem jelent jót, ha már a szülői értekezlet kezdete előtt a saját gyerekünk nevét halljuk, de Sanyi miatt szerencsére nem kell túlságosan aggódnunk.

A hamarosan első szülinapját ünneplő pápaszemes pingvin márciusban lopta be magát az állatkedvelők – és a hvg.hu munkatársainak – szívébe, amikor valamikor hajnali kettő és fél három között megszökött az állatkertből. Szabálytalanul próbált átkelni a Dózsa György úton, ezért lekapcsolták a rendőrök, akik haza is fuvarozták. Miután biztonságban megérkezett, mi is meglátogattuk, majd nem sokkal később örökbe fogadtuk.

Teljesen természetes, hogy négy-hat hónapos korukban vándorolni indulnak a fiatal pingvinek – nyugtattak meg minket most is a gondozói, akik azóta sem értik, hogy juthatott olyan messzire Sanyi. Azóta szerencsére nem volt példa hasonló akcióra, de pingvinünk láthatóan nem szereti a túl sok szabályt: az állatkertben minden egyed szárnyára gyűrűket tesznek, hogy könnyebben meg lehessen őket különböztetni, Sanyi azonban a sárga és a lila jelölését – gondozói legnagyobb örömére – valahogyan letornázta magáról. Persze így is felismerhető, hiszen most ő az egyetlen pingvingyerek, amelyiken nincsen gyűrű.

Szabadságvágyát az is mutatja, hogy nem szeret kézből enni, mindig beugrik a vízbe, onnan kapja el a neki dobált halakat. Márciusban még kifejezetten könnyen meg lehetett fogni, mostanra azonban megváltozott: szerettünk volna közelebbi képet csinálni róla, de a gondozója szerint szinte lehetetlen kézbe venni, mert gyorsan mozog. Szeret a maga ura lenni.

Amikor Sanyi éppen nem a Sweennel, a borjúfókával közös medencéjében pancsol, az egyik parti szikla mögötti bokor tövében pihen. A fókától nem kell őket félteni a pingvineket – nyugtattak a gondozók, a természetben ugyanis az északi féltekén élő fókák soha nem találkoznak a délen élő pingvinekkel, így eszükbe sem jut prédaként tekinteni rájuk.

A pápaszemes pingvinek Dél-Afrikából származnak, ezért télen nincs melegük Budapesten. A nyarat rosszabbul viselik, de a sok látogató általában feldobja őket, kifejezetten szeretik produkálni magukat.

Megtudtuk azt is, hogy bőven akad dráma a pingvinek között, olyan az életük, mint egy szappanopera. Legutóbb éppen Sanyi szülei, Joy és Narancs borzolták a kedélyeket: bár a pingvinek jellemzően egész életükre választanak maguknak párt, Joynak új udvarlója akadt, akivel majdnem összeköltözött. Végül aztán sikerült rendezniük problémáikat korábbi partnerével, így ismét boldogságban és harmóniában élnek együtt.

A párválasztási versenyben alulmaradt madarakat időnként lelkileg is megviseli a kudarc, ilyenkor a kifutó sarkába vonulnak duzzogni, a köves zugot a gondozók el is nevezték depisaroknak. Mi azért reméljük, hogy Sanyi nem fog túl sok időt eltölteni ott.

Bár az ivarérettségig – és ezáltal a párválasztásig – Sanyinak még van egy kis ideje, nem biztos, hogy könnyű dolga lesz. Egyrész sokszor nem is egyértelmű a pingvinek neme. Fiatal korukban a tollminta alapján laborban lehet a legkönnyebben megállapítani, Sanyiról már ki is derült, hogy a nevének megfelelően valóban hím. Másrészt gyakran előfordul, hogy a pingvinek azonos nemű párt választanak, és csak később jönnek rá, hogy nem tudnak tojást rakni. Ilyenkor általában szakítanak és mást keresnek.

Akárhogy is alakul Sanyi élete, nagyon reméljük, hogy boldog lesz. A szökése miatt sem tudunk rá haragudni, hiszen a kíváncsiság hajtotta, de azt azért megmondtuk neki, hogy a biztonsága mindennél fontosabb, ezért nyugodtabbak lennénk, ha a jövőben csak a kerítésen belül kalandozna.