Tényleg teljesen lemondott a rendrakásról Marie Kondo?

Az otthonom rendetlen, de az, ahogyan most az időmet töltöm, számomra megfelelő az életemnek ebben a szakaszában. Egészen mostanáig professzionális rendrakó voltam, és mindent megtettem, hogy az otthonom mindig rendezett legyen. Ezt most feladtam valamennyire, és ez számomra most jó. Most tudatosodott bennem, hogy az a fontos, hogy élvezzem a közös időt a gyerekeimmel az otthonomban”

– mondta egy virtuális teaceremónián és webináriumon Marie Kondo.

Pedig nem is oly régen még úgy nyilatkozott, hogy egy kiadós rendrakás számára egyenlő az újjászületéssel. Pedig az eddig 44 nyelven megjelent könyveit milliós példányban vásárolták fel a követői vagy akár csak azok, akik érdeklődnek a rendrakás iránt. Pedig a Netflix is csinált vele két rendkívül sikeres sorozatot, amit még Emmy-díjra is jelöltek. Pedig a Time magazin is beválasztotta 2015-ben a világ száz legbefolyásosabb embere közé.

Azonosítani a dolgokat, amelyek boldoggá tesznek

Kondo 1984-ben, Tokióban született, és állítása szerint már öt éves korától kezdve érdekelte a rendrakás: az anyukája magazinjai elvarázsolták, hiszen bennük nemcsak gyönyörű lakberendezési tárgyakat láthatott, hanem takarítási tippeket is. De a rendmániás nagymamája is hatással volt rá, a jelek pedig korán jelentkeztek: elmesélése szerint sokkal több időt töltött a babái rendszerezésével, mint a velük való játékkal.

Mindez megmaradt nagyobb korára is: az általános iskolában, míg társai az udvaron játszottak, ő inkább bement az osztályterembe, hogy megfelelően elrendezze a könyveket a polcokon. Ezek után talán senki sem lepődik meg, hogy kiharcolta magának, ő legyen az osztály könyvespolcfelelőse.

Ezt követően 15 évesen került a kezébe az akkori japán toplistákon szereplő könyv, „A selejtezés művészete”. Visszaemlékezései szerint ekkoriban úgy gondolta, hogy a rendrakás a kidobást jelenti. Mégis, bár állandóan takarított, rendezkedett a szobájában, az továbbra is „szürkének és unalmasnak” tűnt, amely „sosem volt rendezett”. Ide kapcsolódik egy másik történet, miszerint bár a japán nemzeti könyvtárban sok könyv található a rendrakásról, 18 éves koráig nem engedték be. Mindennek az lett a következménye, hogy ott töltötte a 18. születésnapját.

És hogyan alakult ki az a munkamódszer, ami híresség tette? Erről a többek közt a The Australiennek nyilatkozott még 2014-ben: "Állandóan és megszállottan azt kerestem, hogy mit tudok kidobni. Végül egyik nap idegösszeomlást kaptam és elájultam, majd mintegy két órán keresztül eszméletlenül feküdtem. Amikor végül magamhoz tértem, egy titokzatos hangot hallottam, mintha a rendrakás istene szólt volna hozzám, amely azt mondta, hogy nézzem át alaposabban a dolgaimat. Ekkor rájöttem, hogy hibáztam: mindig csak a kidobandó dolgokat kerestem. Ehelyett meg kellene megtalálom azokat a dolgokat, amiket meg akarok tartani. Azonosítani azokat a dolgokat, amelyek boldoggá tesznek: ez a rendrakás lényege."

Ez lett az egész filozófiájának az alapja is, ahogy egy korábbi cikkünkben írtuk: Marie Kondo szerint a rendrakás vezérfonala, hogy csak azokat a tárgyakat tartsuk meg, amelyek örömöt okoznak. Mindezt egy elsőre – sőt sokadik nekifutásra is – kemény folyamaton keresztül ismerhetjük fel: végig kell mennünk a tárgyainkon. Először a ruhákon, aztán a könyveken, a papírokon, a vegyes dolgainkon, végül pedig azokon a tárgyakon, amelyekhez valamilyen érzelem fűz. Ezeknek a kategóriáknak a darabjait mind egy helyre kell egybegyűjteni, majd egyesével végigvenni őket, és a szívünkre hallgatni: ha örömet érzünk, a tárgy maradhat. És persze vannak tuti tippek is: a ruhákat téglalapokra hajtogatva kell tárolni a fiókokban és dobozokban, hogy ne csak könnyebben áttekinthetők legyenek, hanem kevésbé gyűröttek is.

És nem szabad elfeledkezni a tárgyak lelkéről, illetve a rendrakás spiritualitásáról sem. Szerinte ugyanis a ruhák hajtogatása is lehet egyfajta hálaadási rituálé. Akit jobban érdekel a rendrakásnak ez az ága, annak melegen ajánljuk Netflix-sorozatról szóló cikkünket:

Könyvek, sorozatok, avagy a Kondo-siker

Végül 19 évesen – amikor barátai már rendszeresen fizettek neki azért, hogy rendet csináljon a lakásukban –, még szociológia szakos egyetemista korában alapította első, rendrakással foglalkozó cégét, aminél nagyon hamar több hónapos várakozási idő alakult ki. Ebből viszont egyenes ágon következett a módszereit összefoglaló KonMari fogalomnév. Bár helyi szinten hamar ismert lett, a világhírnevet a hat évvel később, 2011-ben megjelent első könyve hozta meg, amelyet azóta már 44 nyelvre fordítottak le és milliók vásároltak meg.

Igaz, a siker nem egyből jött, ahhoz kellett az is, hogy a The New York Times egyik riportere három évvel később felfedezze magának a könyvet és írjon róla és a benne lévő rendrakási metódusokról. Innentől viszont megállíthatatlanul szárnyalt, számtalan hetet töltve a The New York Times bestseller listáján. Fun fact: a könyv ötlete állítólag egyik hónapok óta várakozó vendégétől jött: ő kérte, hogy írja már le a módszereit, hogy ne kelljen annyit várnia, amíg hozzá is eljön rendet rakni. Vélhetően megköszönte neki azóta a tanácsot.

Azt már csak zárójelben jegyezzük meg, hogy nem minden kollégája van lenyűgözve tőle: a témában létrejött amerikai szövetség (National Association of Professional Organizers, NAPO) egyik ülésén sok támadást kapott, mondván semmi olyat nem csinál, amit mások nem, csak sokkal jobb marketingje. Azzal is vádolták, hogy módszere nem mindenkinél működik, amit egyébként ő is készséggel elismer.

Kondo mindenesetre meglovagolta a hirtelen jött sikert, és ahogy korábban említettük több bestseller könyv, különböző díjakra nevezett tévésorozat is fűződik a nevéhez. Emellett állandó vendége lett a különböző tévéműsoroknak, ahogy magazinok címlapjairól is gyakran ő mosolygott le ránk.

A rendrakás művészetére pedig a hírességek is rákaptak: Kate Hudson például úgy fogalmazott, hogy a KonMari-módszer felszabadító érzés, míg Jamie Lee Curtis arról vallott, hogy ha valaha lenne tetoválása akkor Kondo mottóját, a "Örömöt okoz?"-ot varratná magára.

A sikert kihasználva online boltot nyitott, ahol mi magunk is vásárolhatunk olyan tárgyakat, amelyek örömet szereznek nekünk. Például vehetünk „kicsi és örömteli” vázát 32 dollárért, gyertyát 22 dollárért, vagy integető jószerencsét hozó macskát 20 dollárért.

A hatása azonban nemcsak abban merült ki, hogy sokan vásároltak tőle: a Netflix-sorozat megjelenését követő hetekben például jelentősen megugrott a ruhaadományok száma az adományboltokban. És hogy honnan tudják, hogy a követői miatt? Egyszerű: sok ruha Kondo-módszerrel volt hajtogatva.

Nem előzmény nélküli a mostani bejelentés

Kondo már 2020-ban, még a harmadik gyerek megszületése előtt is úgy nyilatkozott a The Telegraph-nak, hogy láthatóan alábecsülte azt, mennyire nehéz rendet tartani egy otthonban a gyerekekkel. „Komolyan hittem abban, hogy lehet rendet tartani még gyerekkel is” – nyilatkozta még akkor. „De amikor megszülettek a saját gyermekeim, főleg, amikor a lányaim egy-két évesek lettek és állandó rendetlenséget csináltak, kihúzogatták a szekrények polcait, akkor felfogtam, hogy ez valójában mennyire nehéz lesz” – szólt az őszinte vallomás, amit vélhetően szülők milliárdjai fogadtak egyetértő bólintással.

Még ebben az évben jelent meg önéletrajzi könyve, amiben szintén arról vallott, hogy milyen nehéz a munkáját, hobbiját, avagy fogalmazhatunk nyugodtan úgy, életcélját a gyerekek nevelése mellett tartani. „Ne törekedjünk arra, hogy tökéletesen rendben tartsuk a dolgokat, amikor a gyerekeink kicsik" – szólt az egyszerű, mégis mindenkit értintő tanács.

Aztán az utolsó, 2022-ben megjelent könyvében már a „kurasi” fontosságáról vallott. Ezt a japán kifejezést életmódként, vagy az időtöltés ideális módjaként lehetne fordítani, és lényegében egyszerű módszereket javasol arra, hogy nyugalmat vigyünk a mindennapjainkba, például azzal, hogy minden este takarítsuk ki a táskánkat vagy hallgassunk zongorajátékot reggelizés közben. A módszer túlmutat a rendrakáson, Kondo állítása szerint segíteni akar az embereknek megtalálni azokat a tevékenységeket, amelyek békét adnak nekik, és segítenek nekik abban, hogy elfogadják az ideális otthonukat és életmódjukat.

Teát inni naponta háromszor, kinyitni a gyerekkori varródobozt, 100 százalék selyemből vagy biopamutból készült pizsamát vásárolni – néhány tipp, hogy Marie Kondo hogyan képzeli mindezt. Ugyanakkor arról is vallott, hogy sokszor érezte hatalmas tehernek azt, hogy szakmája miatt, otthonában mindig makulátlan rendnek kellett lennie.

Ez már mutatta az állandó küzdelmét az életfilozófiája és a családja között és most úgy tűnik, hogy a saját ideális életmódját a gyermekeiben találta meg az azóta Los Angelesben élő Marie Kondo. De egyáltalán ne legyünk biztosak abban, hogy nem lesz még neki saját könyve vagy sorozata. Akár éppen arról, hogyan tartsunk rendet egy olyan lakásban, ahol kisgyerekek próbálnak meg mindent elkövetni, hogy ez ne sikerüljön. Hiszen most épp ez okoz örömöt neki.