2022 erős évnek ígérkezik, már ami a fantasysorozatokat illeti, hiszen hamarosan befut a Sárkányok háza mellett A Gyűrűk Ura kis képernyős adaptációja is. Addig sem unatkoznak a zsáner rajongói, hiszen augusztus 5. óta már elérhető a The Sandman első évada a Netflixen, mely Neil Gaiman 1989-től 1996-ig futott DC-s képregényét dolgozza fel. Ha azt mondjuk, hogy jó hosszú időbe telt, mire a The Sandmant sikerült valakinek mozgóképre adaptálnia és be is mutatnia, nem túlzunk... 30 éve, 1991 óta próbálkoznak a filmesek azzal, hogy a The Sandmant elhozzák a nézőknek.
Arról, hogy a The Sandman egy nem hétköznapi, morbidba hajló történet, már az első percekben megbizonyosodunk, amikor egy öreg fickót, Dr. John Hathawayt (Bill Paterson) látjuk lovas kocsijával egy kastélyhoz megérkezni. Itt aztán némiképp spontán módon, de az őrült okkultista, Sir Roderick Burgess (Charles Dance) vezetésével hirtelen megalakul egy ördögidéző szekta. A két fickó célja, hogy halott fiaikat visszahozzák az életbe, ehhez azonban meg kell idézniük a Halált.
Itt álljunk meg egy szóra, mert a The Sandman világának megértéséhez kell egy pici odafigyelés. Neil Gaiman művében, ahogy az Elveszett próféciákban és az Amerikai istenekben is az ősi mítoszok és a modern gyarló társadalom találkoznak egymással, és kerülnek bele a turmixba. A végeredmény egy darkos urban fantasy, ahol az emberi érzelmeknek és fogalmaknak afféle isteneik vannak. Őket nevezik Végteleneknek.
A Trónok harca egykori főgenyója által játszott Sir Roderick sikerrel jár, és csapdájába ejt egy Végtelent, ám a Halál helyett az Álmok Fejedelme kerül üvegkalitkába. Na mármost ez nagy baj, mert Morpheus (Tom Sturridge) távollétében felborul a való világ és az álombeli közötti egyensúly, és nagyon sokan megszívják. Mégpedig rendesen. 100 évnél is több időbe telik, mire nagy nehézségek árán Álom kiszabadul, de addigra a károk mindkét dimenzióban helyreállíthatatlannak tűnnek.
A feladat adott, vissza kell szereznie az ellopott cuccait, és eldádázni nemcsak a földön elszabadult, garázdálkodó rémálmokat, hanem azokat is, akik miatt olyan sokat szenvedett az istenség.
Talán ennyiből is látszik, hogy egy egészen elborult, már-már őrületes sorozatról van itt szó, amelyben a depresszív hangulatot sikeresen fejelték meg a készítők beteges látványvilággal. Az Amerikai istenek sorozatos verziója ehhez képest jóval visszafogottabb volt, a The Sandmanben tényleg elszabadulnak a dolgok, és bár az első két részben a modern világunkból keveset látunk, a misztikum, amit a nyakunkba öntenek, kárpótol bennünket mindenért. A főszerepben az eddig viszonylag ismeretlen Tom Sturridge rendkívül karizmatikus, az álomvilágot pedig úgy sikerült felépíteni köré, hogy már az is simán izgalmas, hogy azt nézzük, a Végtelen miképp igyekszik összekapni magát.
Külön jót mosolyogtunk az elején Káin és Ábel párosán, igen, a bibliai tesókról van szó, akik kis híján ellopták a show-t, és még pár könnycseppet is elmorzsoltunk a sárkányos sztorijuk miatt... de mondtuk, ez egy őrült sorozat. A pilot ráadásul még csak egy kis ízelítő a katyvaszból.
Lesz itt még ördög és pokol, szó szerint.
Régen voltunk már ennyire izgatottak egy új fantasy miatt, a The Sandmanben viszont az évadkezdést látva megvan arra a potenciál, hogy valami maradandó legyen. Mert ez az univerzum, amit Neil Gaiman megalkotott, nemcsak a képregényekben, hanem a tévén is működőképes. Eszement, de pont ettől jó. És máris úgy érezzük, hogy meglehet benne az a plusz, ami a nyár egyik legütősebb sorozatává teszi. Megyünk vissza darálni, reméljük, a maradék 8 epizód sem okoz csalódást... mert akkor nagyot koppannánk a végére.
A The Sandman az új nézőket is tárt karokkal fogadja, nem kell hozzá Gaimant olvasni oda-vissza, így emiatt nem kell aggódni. Csak hátra kell dőlni a fotelben, és kitárni az elménket. Lesz mit befogadni, hajrá.
8/10
A The Sandman (magyar címén Sandman: Az álmok fejedelme) szinkronnal és magyar felirattal elérhető a Netflixen.
