Új bagolyfajt fedeztek fel Afrika nyugati partjainál, egy kis szigeten. A veszélyeztetett kis bagoly a füleskuvikok fajába tartozik, speciális hangot ad éjszaka és a felfedezését segítő természetvédelmi őrről kapta a nevét.
Egy nemzetközi tudóscsoport új bagolyfajt fedezett fel a Príncipe-szigeten, amely a közép-afrikai São Tomé és Príncipe Demokratikus Köztársaság része.
A bagolyalakúak rendjébe két család tartozik, a bagolyfélék és a gyöngybagolyfélék. Az újonnan felfedezett bagoly a füleskuvikok (Otus scops) közé tartozik, amik a madarak osztályának bagolyalakúak (Strigiformes) rendjébe, ezen belül a bagolyfélék (Strigidae) családjába tartozó faj.
Az új bagolyról az első bizonyítékot 2016-ban Philippe Verbelen fotózta, de a helyi lakosok már 1928 óta tudnak róla, csak olyan ritkán bukkant fel, hogy nem tudták megörökíteni. Idén végre sikerült leírni külsejét, tollazatának színét és mintáját, jellegzetes hangját és genetikáját is. Mivel ezek az alapvető tulajdonságok eltérnek a többi fülesbagoly jellemzőitől, valóban új fajról beszélhetünk.
A madarat hivatalosan príncipe-i bagoly vagy Otus bikegila néven ismerik. A bikegila nevet Ceciliano do Bom Jesus, becenevén Bikegila, príncipe-i papagájtenyésztőről kapta, aki jelenleg a sziget természetvédelmi területeinek őre, ugyanis a madár felfedezése az ő helyismeretének és erőfeszítéseinek köszönhető. Ez egyben tisztelgés is a világ minden természetvédelmi őre előtt, akik fontos szerepet játszanak új fajok felfedezésében.
Profi rejtőzködők
Az új füles kuviknak egyedi hangja van, egy rövid „tuu”, ami az éj beálltával másodpercenként ismétlődik. Ez a speciális hang volt az első számú nyom, ami a bagoly megtalálását segítette.
Az állat genetikai adatai azt mutatják, hogy a Guineai-öböl szigetvilágában először fészkelő vadbagolyfajtól származik.
Rokonságban áll a szárazföldi afrikai fülesbagollyal, a São Tome-i bagollyal és Pemba-bagollyal.
Most csodálkozhatnánk, hogy egy Sárospatak-méretű (139 négyzetkilométer) kis szigeten hogy tudott ilyen sokáig bujkálni az új faj, de ez korántsem egyedi eset. Az Anjouan-baglyot (az Indiai-óceán Anjouan-szigetén) 1992-ben, 106 évvel az utolsó megfigyelése után fedezték fel. A Flores-bagolyra 1994-ben csodálkoztak rá újra, 98 évvel azután, hogy utoljára látták.
A Príncipe-bagoly a nyolcadik ismert endemikus madárfaj a szigeten, vagyis a hely vad és háborítatlan környezete hihetetlenül fontos természetvédelmi szempontból. Az új bagoly körülbelül 15 négyzetkilométeren megfigyelhető, ezen a kis területen sűrűsödik össze a bagolycsaládok 1000-1500 egyede. Emiatt, és mert a közeljövőben egy kis vízerőművet készülnek itt építeni, „kritikusan veszélyeztetett” kategóriába sorolták a fajt.
Az, hogy egy újonnan felfedezett fajt egyből erősen veszélyeztetettként sorolnak be, jól illusztrálja a biodiverzitás jelenlegi törékeny helyzetét. Nagy szerencse, hogy a kis bagoly a Príncipe Obo Természeti Parkban él, itt tudják monitorozni a populációt, megbecsülhetik méretét és figyelhetik életének alakulását.
(Borítókép: Serhat Cetinkaya/Anadolu Agency via Getty Images)
