Hungary

A Szántó-per: adriai nyaralás kémkedésért

A hetvenes évek végén egy pécsi nemzetközi sportversenyen Szántó Rudolf honvéd zászlóst megkereste egy jugoszláv „sportoló”, hogy nem lenne hálátlan, ha hajlandó neki információkat szolgáltatni a Magyarországon tartózkodó szovjet csapatokról. A zászlós a megkeresést azonnal jelentette elöljáróinak. Mivel hónapokig nem történt semmi, és időközben Szántó engedélyt kért és kapott, hogy Jugoszláviába utazhasson, közelebbről meg nem nevezett helyről a zászlós megbízást kapott: keresse meg azt a „sportolót”, aki Pécsett megkísérelte beszervezni, és ajánlja fel a szolgálatait. Hazatérésekor Szántó elmondta: megpróbálkozott a kapcsolatfelvétellel, de nem járt sikerrel. Szántó később bevallotta, hogy valójában már első utazásakor megegyezett a jugoszláv hírszerzéssel. 

Elsősorban a szovjet katonai egységekről kértek adatokat, de elvárták tőle a védelmi szempontból fontos hazai repülőegységről szóló információkat is.

Száz márka és harminckét dollár

Szántó Rudolf repülőtiszthelyettesi iskolát végzett, előbb polgári alkalmazott, majd hivatásos tiszthelyettes volt Pécsett. Később a börgöndi helikopteres egységnél, ezt követően a taszári 101. számú légi felderítő repülőegységnél teljesített szolgálatot, és mint légi fénykép-értékelő több, államtitoknak minősülő adat birtokába jutott.

A jugoszlávok eleinte nem voltak elégedettek Szántó működésével, mivel jó párszor újságokból vágott ki „titkokat”. 

Noha professzionalizmussal aligha lehetett megvádolni a zászlóst, tizenkét évig mégis háborítatlanul tevékenykedhetett. Még a rendszerváltozás után sem hagyott fel a kémkedéssel, sőt F. I. főhadnagyot is beszervezte a munkába.

És ez lett Szántó veszte! F. I. csak látszólag ment bele a kémkedésbe, előtte ugyanis szólt a katonai elhárításnak. Ettől kezdve a zászlós „kirakatban” dolgozott: magnó- és videofelvételek is készültek a működéséről.

Szántó Rudolfot 1991. január 25-én tartóztatták le Kaposváron. A vádirat szerint 1979 óta adott át információkat a jugoszláv hírszerzésnek az akkoriban hazánkban állomásozó szovjet csapatokról, továbbá a Magyar Néphadseregről, illetőleg a Magyar Honvédségről. A titkokért cserébe néhányszor a családja eltölthetett egy-két hetet az Adriai-tenger partján. Szántó alkalmanként némi zsebpénzt is kapott a megbízóitól. Hogy mekkora összegeket? Amikor letartóztatták, a házkutatás során száz márkát és harminckét dollárt találtak nála. Száz ausztrál dollárt is lefoglaltak a hatóságok, ám annak eredetét nem tudták egyértelműen bizonyítani, hiszen a zászlós édesapja Ausztráliában élt.

Nekem nincs semmim, legfeljebb átutalási betétszámlám az OTP-nél. Meg egy csomó hiteltörlesztés, mert ami a lakásban van, szinte mindent hitelből vettünk. Három gyerek mellett nemigen lehetett vigéckedni, most meg aztán pláne padlón van a család

– nyilatkozta Szántó 1992 júniusában a Reformnak.

Aktakeringő

Az ügy aktái példátlan kálváriát jártak be! A történet azzal kezdődött, hogy a katonai ügyészség 1991. január 16-án kémkedés bűntette miatt nyomozást rendelt el Szántó Rudolf honvéd zászlós ellen, amelynek lefolytatásával az Országos Rendőrfőkapitányság vizsgálati osztályát bízták meg. A nyomozás megkezdése után nem sokkal, január 25-én a katonai ügyész indítványozta a gyanúsított előzetes letartóztatását, amit az illetékes bíróság el is rendelt.

A katonai ügyészség március 26-án vádemelési javaslattal megküldte az iratokat a Fővárosi Főügyészségnek. Hogy miért oda, amikor katona volt a gyanúsított? Mert 1990. március 1-jétől megváltoztak az eljárási szabályok. Igen ám, de a Fővárosi Főügyészségen úgy értékelték, hogy a cselekmény nem kémkedésnek, hanem állam- és szolgálati titok kiszolgáltatása bűntettének minősül, márpedig ilyen ügyekre nincs kizárólagos hatáskörük. Ezért az iratokat megküldték a Somogy Megyei Főügyészségnek, amely 1991. augusztus 16-án be is nyújtotta a vádiratot a Somogy Megyei Bírósághoz. Csakhogy a megyei bíróság úgy döntött, hogy a cselekmény minősítése nem állam- és szolgálati titok kiszolgáltatása, hanem kémkedés... És miután a kémügyekre a Fővárosi Bíróságnak volt kizárólagos hatásköre, egy végzésben kimondta saját hatáskörének hiányát. Tehát az akták október 15-én visszaérkeztek a Markó utcába. A Fővárosi Bíróság úgyszintén egy csinos végzésben állapította meg, hogy neki bizony nincs hatásköre az ügyre, mert az érvényes vád állam- és szolgálati titok kiszolgáltatásának bűntettéről szól.

Az aktakeringőt megelégelve 1991. december 13-án a Legfelsőbb Bíróság célszerűségi okból a Fővárosi Bíróságot jelölte ki az eljárás lefolytatására.

Aztán persze mégsem került oda a Szántó-dosszié, mert 1992. január 1-jétől ismét változtak az eljárási szabályok, és ezért az ügyet január 20-án a Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsa kapta. Csakhogy a fővárosiak ismét lepasszolták az aktákat Kaposvárra, mondván, az állam és szolgálati titok kiszolgáltatása nem „kizárólagos” bűncselekmény. A Somogy Megyei Bíróság Katonai Tanácsa aztán 1992. február 14-én hozott egy legeslegújabb végzést, amelyben újfent állították, hogy ez bizony kémkedési ügy.

Ezek után kész csoda, hogy az ügy eljutott a tárgyalásig!

Beismerte, majd tagadta bűnösségét

A Budapesti Katonai Ügyészség a jugoszláv katonai hírszerzésnek végzett kémkedés miatt 1992. április 6-án nyújtott be vádiratot Szántó Rudolf honvéd zászlós ellen a Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsához. Székely György ezredes, az ügyészség vezetője elmondta: a nyomozás adatai szerint Szántó Rudolf – a jugoszláv katonai hírszerzés megbízásából – 1979-től 1991. január 25-ig, rendszeresen szolgáltatott adatokat a volt szovjet és magyar katonai alakulatokról anyagi és egyéb ellenszolgáltatásért. A vádlottnak a Magyarországon állomásoztatott szovjet katonai egységekkel kapcsolatos hírszerző tevékenysége a Btk. rendelkezése szerint nem képezi vád tárgyát, mert a korábbi katonai szövetségesi kapcsolatok a Varsói Szerződéssel együtt megszűntek.

Szántó A vizsgálati időszakban beismerte bűnösségét, amit aztán a bíróságon visszavont, és tagadta a bűnösségét. Csak azért vállalt kémkedést, hogy a Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok tevékenységéről tájékoztassa megbízóit. Ezzel szemben a saját alakulatáról is adott információt.

A kémügy elsőfokú tárgyalása 1992. május 5-én kezdődött a Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsa előtt, amelyet Hildenbrand Róbert hadbíró ezredes vezetett. Szántó védelmét Miklós Lajos kirendelt védő látta el. A vádat képviselő Keresztes Imre őrnagy, katonai ügyész indítványozta, hogy az állam- és szolgálati titok megőrzése érdekében a nyilvánosságot zárják ki a tárgyalás egészéről.

A katonai tanács 1992. május 13-án hirdetett ítéletet. Szántó Rudolfot kémkedés bűntette miatt 12 évi fegyházra ítélte, mellékbüntetésként tíz esztendőre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. A bíróság súlyosbító körülményként értékelte, hogy Szántó hosszú ideig, rendszeresen, anyagi ellenszolgáltatás fejében, válogatás nélkül szolgáltatott ki adatokat a külföldi kémszervezetnek.

Az igaz, hogy a szovjet csapatok elhagyták az ország területét, és a Magyar Honvédség védelmi koncepciója is megváltozott, de az információk egy része nem vesztette el aktualitását. Egyrészt Magyarországot hatályos nemzetközi szerződések kötik, másrészt a Magyar Honvédségre vonatkozó adatok jelentős hányada napjainkban is katonai, illetve államtitkot képez.

Az ítélet indoklása során elhangzott, hogy a zászlós a cselekményét a köztársaság kikiáltása után is folytatta, sőt erre F. I. főhadnagyot is beszervezte. A bíróság Szántó javára írta részbeni beismerő vallomását, nős családi állapotát, valamint az időközben jelentősen megváltozott nemzetközi helyzetet.

De nem tekinthető nem elkövetettnek a bűncselekmény

– mondta a katonai tanács elnöke, aki szerint a vádlott a tevékenységével súlyosan megsértette a magyar nemzet érdekeit. Az ítéletet a katonai ügyész tudomásul vette, míg Szántó és védője – megalapozatlanság miatt – fellebbezést jelentett be. A katonai tanács a Legfelsőbb Bíróság érdemi határozatáig elrendelte az előzetes letartóztatás fenntartását. Május 13-án délután fél ötkor a negyvenöt éves vádlott kezére kattintották a bilincset.

Semmit nem fogadtak el a védekezésünkből

– fordult Szántó falfehér arccal az ügyvédje felé. Miklós Lajos gondterhelten szívott egyet a cigarettájából, majd kibökte:

Semmit.

Tízévi fegyház, vagy mégsem?

A vádlott védőjének fellebbezése szerint az ítélet megalapozatlan volt, továbbá téves a ténybeli és jogi következtetése. Miklós Lajos azt állította, hogy a vádlott magatartása államtitok vagy katonai szolgálati titok kiszolgáltatása bűntettének, vagy legfeljebb kémkedésre ajánlkozásnak minősíthető.

A kémügy a Legfelsőbb Bíróságon Rabóczki Ede tanácsa előtt folytatódott 1992. július 20-án. A zárt tárgyalás szünetében Miklós Lajos az újságíróknak elmondta: indítványozta, hogy tanúként hallgassák meg a taszári repülőtér volt parancsnokát, és ismételten kérjék ki a titokszakértők véleményét. Mindezzel azt kívánta bizonyítani, hogy a vádlott nem szerezhetett információkat a repülőezred harckészültségéről, továbbá a taszári repülőtérre és a második hadtestre vonatkozó adatok az ügy elbírálásakor már nem képeztek sem állam-, sem szolgálati titkot. A bíróság azonban elutasította a védő kezdeményezését.

Koncz Lajos alezredes, a katonai főügyész képviselője elmondta: felszólalásában indítványozta az első fokú bíróság ítéletének helybenhagyását a vádlott és védő által bejelentett fellebbezések elutasítása mellett, mivel a védő indítványával szemben nincsenek megalapozatlansági és hatályon kívül helyezési okok. 

Az alezredes elismerte ugyan, hogy relatív szabálysértés történt, mivel a szigorúan titkos minősítésű, írásban foglalt ítéletet a vádlott nem ismerhette meg a másodfokú eljárás előtt, ez azonban szerinte nem hatályon kívül helyezési ok.

A Legfelsőbb Bíróság helyt adott a vádlott fellebbezésének, és új eljárás lefolytatását rendelte el, mert a vádirat és ennél fogva a bizonyítás is több ellentmondást tartalmazott. A Fővárosi Bíróság a megismételt eljárás végén, 1992. november 6-án azonban ismételten bűnösnek találta Szántót, és tízévi fegyházban letöltendő szabadságvesztésre ítélte. A Legfelsőbb Bíróság 1993. február 16-án helyben hagyta az ítéletet.

Epilógus

Szántó Rudolf a kiszabott büntetésből – az előzetes letartóztatásban töltött idővel együtt – végül négy évet húzott le, mert Vastagh Pál igazságügy-miniszter előterjesztése alapján Göncz Árpád köztársasági elnök 1995. február 23-án egyéni kegyelemben részesítette.

(Borítókép: Szántó Rudolf. Fotó: Reform, 1992. május-augusztus / Móricz István / Arcanum)

Football news:

Font ruled out buying Holand or Mbappe in the summer: To say the opposite is to lie to Barca fans
Sporting extended the contract with coach Amorim until 2024. The club leads Portugal by a 12-point margin
Moreno has scored Villarreal's last 5 goals in La Liga. Best result at the club since Bakambu in 2017
Schalke have not won 10 matches and are last in the Bundesliga. They have 10 points in 24 games
Monchi apologized to Koeman for calling him a whiner. He also apologized to Messi
A player from the 3rd division of Guatemala was disqualified for 5 years for hitting a referee in the face
Benzema can play with Atletico. He returned to the general group of Real Madrid