Ismert, hogy Kovács Gábor producer egy Facebook-bejegyzésben arra buzdított, hogy mindenki foglaljon annyi jegyet, amennyit csak tud, és amennyit nem szégyell az Elkxurtuk című filmre, azonban ne vegyék át és ne is fizessék ki a belépőket.
Hátha így a vakmerő, és rettenthetetlen forradalmárok képesek lesznek megbuktatni a művet és az elnyomó rezsimet.
Illetve ennél egy picit ügyesebben fogalmazott, - megiscsak egy dörzsölt üzletemberről van szó - azonban a posztja alatt egy kommentre válaszolva teljesen egyértelművé tette, hogy mire is gondolt pontosan.
Arra, ami száz méterről, hunyorítva is látszik, kivéve persze ha a nézelődő történetesen balliberális újságíró.

Ismert - írtam fentebb -, de megint nem voltam elég pontos, hiszen ahogyan az várható volt a magukat, egészen kifinomult humorérzékről tanúbizonyságot téve, független meg objektívnak nevező ellenzéki újságírók egy árva sort sem szenteltek a botrányos bejegyzésnek, a kizárólag ellenzéki lapokat olvasó polgártársaink - sokan vannak ilyen emberek - tehát nem is hallhattak a dologról.
A sajtószabadság köztünk és felettünk repkedő szuperhősei ugyanis általában úgy harcolnak a nyilvánosságért, no meg a gaz diktatúra ellen, hogy ha a becses kedvük éppen úgy tartja, akkor elhallgatják a számukra kellemetlen a híreket.

Amíg csak lehetőségük van rá.
Mert azt azért nehéz nem belátni, hogy annak a megítélése, hogy egy Márki-Zay Péter mellett kampányoló, balliberális producer ezzel a módszerrel próbálja meg, egyértelműen politikai okokból anyagilag ellehetetleníteni az általa még csak meg sem tekintett alkotást - a premier előtt két nappal buzdított foglalásra -, oldalaktól függetlenül botrányosnak kellene hogy legyen.
Kellene, de nem az, mert kishazánkban, a baloldalon nemcsak, hogy egy alig hallható, amolyan látszat-felhorgadás sem volt tapasztalható, de konkrétan az történt, hogy mint azt említettem, a mindig éber őrkutyák fülük botját sem mozdították, ami esetükben azt jelenti, hogy egyszerűen nem voltak hajlandóak megírni a vállalhatatlan akciót.
Csakhogy a botrány hullámai olyan magasra csaptak - lapunk is több írásban foglalkozott a témával, Kálomista Gábor például büntetőfeljelentést tesz az üggyel összefüggésben -, hogy a hallgatás receptje ezúttal nem működött, a Telex és a 444 kénytelen volt egy szűk hét kussolás után beszámolni a történetről.

Nyilván a szokásos trükkjeiket alkalmazva, a sarkából kifordított módon, gúnyosan trollkodva, hazudozva, teljesen átkeretezve az ügyet.
A 444 Facebook-oldalán például ezzel a felvezetéssel osztotta meg az egyik szélsőségesen függetlenobektiv kolléga az esetről írt "cikküket".
"Megint riadót fújt a kétharmados hisztigép."
Az írás címe pedig ez volt:
"Az Elkxurtuk producere úgy tudja, bűncselekmény lehet nem átvenni az előre lefoglalt mozijegyet."

Nos srácok lehet, hogy szerintetek nem az, hanem mindössze egy szuper vicc, de ha ezzel a Kovács féle módszerrel valóban komoly anyagi kárt okoztak a DK-s szekta - a Gyurcsány kommandó - elvakult droidjai - akik amúgy a legnagyobb örömötökre tömegesen pontozzák le (most is), persze látatlanban a krimit - a film alkotóinak, akkor az valószínűleg tényleg az - bűncselekmény -, még akkor is ha ti ott a 133 ezer forintos kabátkáitokban baromi jókat nevettek a dolgon.
A kétharmados hiszti kifejezés is egészen bravúros - egészen biztosan meg is fog érkezni érte egy újabb rangos újságírói díj -, de úgy gúnyolódni, és egyszerű hisztinek titulálni egy teljesen jogos felháborodást, hogy az eredeti hírt meg sem írtátok, eléggé visszataszító.
Persze mind a Telex mind a 444 cikkeiben szerepel az az átlátszó kamu, amivel Kovács is védekezett, ami az volt, hogy az Üvegtigris producere csak úgymond viccelt.

Nem, fiúk.
Ti is pontosan tudjátok, hogy nem viccelt, sőt véresen komolyan írta, amit írt, nyilván ezért is szedte le a posztját és kért később elnézést, és azért mert rájött, hogy dühösen - meg talán kissé kapatos állapotban - tilos Facebookozni.

Mert még a végén fel találják jelenti az embert.
A film egyébként a haladó sajtó hetek, sőt hónapok óta tartó lejárató akciónak ellenére hatalmas siker, majdnem ötvenezren látták a bemutató óta, úgyhogy valamelyest érhető, hogy a Gyurcsány úrba és barátaiba szerelmes újságírók ennyire frusztrált állapotba kerültek.
Tényleg szörnyű és ijesztő lehet szembesülniük azzal, hogy a film segítségével ilyen sokan ismerik fel, hogy milyen figurák seggét nyalják fényesre nap mint nap.