Hungary

„Ott vagyunk már?” – 20 éve nagyot kockáztattak a Shrek alkotói: bejött

„Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szépséges királylány, ám ezen a királylányon olyan rettentő átok ült, amelyet csak az első szerelmes csók törhetett meg” – áll a vastag, bőrkötéses könyvben, amelyet Shrek épp trónolás közben, a kerti vécén olvasgat, majd közli, hogy ilyen is csak a mesében történhet, és ez egyébként is egy rakás szar. Egy másodperc múlva már üvölt a Smash Mouth slágere, az All Star, a fura, zöld szörny iszapfürdőt vesz, fogat mos, majd boldogan ugrik be a tóba, hogy eleresszen egy jókora galambot. Később szemgolyót vacsorázik, gyertyát pedig a saját fülzsírjából gyújt mellé.

Talán nem túlzás azt mondani, hogy a fenti képsorok láttán kissé lefagyott a 2001-es Cannes-i Filmfesztivál díszes közönsége, pedig meglepő módon ott mutatkozott be Andrew Adamson és Vicky Jenson rendezése: a Shrek olyan filmekkel versenyzett, mint David Lynch Mulholland Drive-ja, Baz Luhrmann Moulin Rouge-a, Michael Haneke A zongoratanárnője vagy a Coen testvérek Az ember, aki ott se voltja. A visszaemlékezések szerint a közönség hosszú percekig ült szótlanul, senki nem nevetett, csak megpróbálta feldolgozni, amit látott. Aron Warner producer erről később elmondta, amikor Shrek a vízbe ugrott és fingott egyet, a kezeibe temette az arcát, Vicky Jenson rendező pedig érzékletesen festette le, mi is történt abban a néhány percben:

nos, itt vagyunk szmokingban és estélyi ruhában, kölcsönzött ékszereket viselünk, és mindenki azt nézi, hogy Shrek rotyogtat a tóban.

Erősen kétesélyes volt tehát a bemutatkozás, de a film végén a közönség ovációban tört ki, és bár az ogre nem hozta el a nagydíjat, Cannes-ból egyenesen világhódító útjára indult. De hogyan született maga a karakter? A figura megteremtője William Steig volt, aki 1990-ben Shrek! címmel adta ki vékonyka mesekönyvét. Az alaptörténetben is volt hercegnő és szamár, de Shrek jóval ijesztőbb és gusztustalanabb volt, mint ahogy a filmből megismertük. Steig könyvének jogait Steven Spielberg vásárolta meg 1991-ben, de a projekt egészen addig parlagon hevert, mígnem 1994-ben Jeffrey Katzenberg – akinek nevéhez többek között A kis hableány, az Aladdin és Az oroszlánkirály fűződik – csúnya körülmények között távozott a Disney-től, majd Spielberggel és a zeneipari guruval, David Geffennel létrehozta a DreamWorks SKG-t (az utolsó három betű az alapítók vezetéknevének kezdőbetűjét jelölte).

A DreamWorksnek nem az ogre története volt az első utazása az animációs filmek világába, korábban a hagyományos technikával készült Egyiptom hercege, illetve a számítógépes Z, a hangya is náluk készült, ami egyébként csak néhány héttel érkezett korábban, mint a Pixar Egy bogár élete című filmje, kiélezve ezzel a két stúdió közti versenyt. A Dreamworksnek végül a Shrek hozta el azt az anyagi és kritikai sikert, ami már komoly fenyegetést jelentett a Pixar fölényére, a zöld ogre pedig le is nyomta a Szörny Rt-t 2002-ben az Oscaron, az akkor frissen létrehozott legjobb animációs film kategóriában.

©

Miben rejlik a sikere?

Amellett, hogy Mike Myers, Eddie Murphy, Cameron Diaz, John Lithgow és Vincent Cassel kiválasztása a főbb szerepek hangjára hatalmas húzásnak bizonyult, a Shrek alkotói jó érzékkel vállalták a kockázatot, hogy parodizálják azokat a – főleg Disney által készített – meséket, amelyeken generációk nőttek fel: fogták, és addig csűrték-csavarták az untig ismert tündérmese-motívumokat, mígnem sikerült egy, a megszokottól teljesen eltérő rendszerbe ágyazni őket. A csúf epizodistából imádnivaló főhőst, a dicső királyból hataloméhes, kisstílű rosszfiút, a megmentésére váró, naiv (néha csak spinéként emlegetett) királylányból pedig korántsem tökéletes, verekedő, büfögő, belevaló nőt faragtak. Hófehérke lett a „halott csaj az asztalon”, Pinokkió meg nemes egyszerűséggel női bugyiban rekonstruálta a Mission Impossible egyik legismertebb jelenetét. Mindezt egy olyan zseniális mesevilágban, ahol a király verőemberét Lezúziusznak hívják, a boszorkányok egy külön, nekik létrehozott leszállópályán landolhatnak, a mézeskalácsot meg úgy kínozzák, hogy tejbe mártják a lábánál fogva.

A Shrek egy népmese-olvasmányélményekkel is rendelkező, de Disney-meséken szocializálódott gyerekközegbe érkezett meg, és a Disney által végtelenül idealizált kereteket feszítette szét azzal, hogy Shreket hőssé emelte. Egy marginális figurát, akiben elsőre ráadásul semmi potenciál nincsen egy nemesebb szint felé – nem úgy, mint egy békakirályfinál vagy a Szépség és a szörnyetegben az elátkozott hercegnél. Nem is csoda, ha a hagyma rétegességének allegóriája vagy olyan szállóigék, mint a „csak a gombokat ne, gumicukorból vannak” sokkal jobban megmaradtak, mint bármelyik más mesefilmnél. 

Miközben tengernyi popkulturális utalással öntötték nyakon a rajzfilmet, az alkotók széles közönségre céloztak. A gyerekeket kézen fogva vezették, de ezalatt megállás nélkül kacsingattak a felnőttekre is. Szokatlan volt egy mesefilmtől, hogy a szülőket is zavarba ejtette, hiszen nemcsak, hogy tündérmese-paródiáról volt szó, de tele volt gusztustalanságokkal is. Korábban egy Disney-filmben, mondjuk már egy büdös mocsárban való dagonyázás sem volt elképzelhető, nemhogy olyan illetlenségek, mint egy jól eleresztett puki vagy büfi. A Shrekben ezek alaptevékenységek, minimum vicces, de igazából majdnem szerethető tulajdonságai a főszereplőknek, hogy ilyeneket csinálnak. És amikor együtt nézi a család a mesét és a felnőttek majd megpukkadnak a röhögéstől egy-egy olyantól, ami „jobb kint, mint bent”, olyankor nehéz illemre tanítani a szintén ezen derülő gyerekeket. Hogy a finom szexuális utalásokról már ne is beszéljünk.

A varázstükör úgy konferálja fel Hófehérkét, hogy „hét pasihoz sok szál fűzi, de a kapcsolatuk szűzi, csak egy csók a holt ajakra és tiéd lesz kajakra”, de Farquaad nagyúr is sejtelmesen igazítja meg magán a zebrás takarót, amikor az ágyban iszogatva újra megmutatják neki Fiona fotóját. A minden lében kanál szamár finoman jelzi a nála százszor nagyobb sárkánylánynak is, hogy „nem szeretne belerohanni egy testi kapcsolatba, mert az neki túlságosan is… nagyszabású lenne”.

Az olyan dumák, mint

  • a „jobb kint, mint bent”,
  • a „nagyon ott voltál szakmailag”,
  • a „kék virág, piros tüske, kék virág, piros tüske, mennyivel könnyebb lenne, ha nem lennék színvak”,
  • az „ott vagyunk már?”
  • a „vágtatok, vágtatok, de milyen pofát vágtatok?”

beégtek a köztudatba, és a film jó érzékkel adagolta ugyan mind az akciót, mind a romantikát, nem ettől érvényes még 2021-ben is: a zöld ogre története csodás mese arról, megengedjük-e magunknak a sérülékenységet, amikor a fásult magányból kimozgató érzések túlságosan is félelmetesnek látszanak, és persze arról is, hogyan és mi alapján ítélünk meg másokat. Máig emlékezetes az a jelenet, amikor Shrek próbálja elmagyarázni Szamárnak, hogy az ogrék olyanok, mint a hagyma. Nem, nem büdösek, nem ríkatnak meg, nem barnulnak meg, ha a napon hagyjuk őket. Ahogy a hagyma, úgy az ogrék is többrétegűek, és mivel szépségben és kifinomultságban nagyon messze állnak a tökéletestől, a boldogságuk már szinte lázadásnak hat a cukormázas mesevilágban. Barátokat szerezniük, párt találniuk meg egyenesen forradalmi tett. Főleg, ha a megfelelő filmzene szól alatta.

©

Then I saw her face, now I'm a believer

Az alkotók azt is felismerték, hogy az eredeti betétdalok helyett a kortárs zenék szépen megtámaszthatják Shrek és Szamár kalandjait, illetve érzéki aláfestésként szolgálhatnak a Fionával kapcsolatos részekhez. A már említett Smash Mouth mellett egy Eels-, és egy Proclaimers-dal is becsúszott, de ne felejtsük el azt sem, hogy az első rész szívszaggató jelenetének aláfestése (a filmben John Cale, a filmzenealbumon Rufus Wainwright előadásában) gyakorlatilag a fél világra rászabadította a krakent: a kétezres években a létező összes tehetségkutatóban Hallelujah-t énekeltek, némelyik műsorban külön blokkot szántak az az évi Hallelujah-előadásoknak. A második részben az alkotók már eldobták az agyukat, a Mérgezett alma nevű kocsma kampókezű zongoristája például Tom Waits-et és Nick Cave-et játszik, hogy Antonio Banderas és Eddie Murphy Livin’ la Vida Loca-duettjét már ne is említsük.

A Hollywoodba páros lábbal beleszálló, rendkívül szórakoztató második rész után a harmadik és a negyedik Shrek sajnos már nem tudta hozni a megszokott színvonalat. A franchise kifulladt, Shrek pedig különböző színpadi előadásokban, de főleg a neten élt tovább: igazi ogre-reneszánsz indult, a filmekből több jelenetet is kiragadtak és átértelmeztek online fórumokon: Farquaad nagyúr beszéde, amelyben nagyvonalúan feláldozza mások életét, vagy éppen Shrek kiakadása, amikor Szamár nem hagyja öt percig nyugodni a kérdéseivel milliószor kapott új értelmet, de az online mémkultúrában kitüntetett szerepet kapott az első film főcímdala, az All Star is. Készültek a filmből olyan átdolgozások, amelyben akárhányszor Shrek megtesz egy lépést, a lejátszás 5 százalékkal felgyorsul (ezzel 9 percesre redukálva az egyébként 90 perces első filmet), Shrek egyszerűen megrajzolt karakterét pedig internetezők tömegei animálták újra, egészen abszurd helyekre varázsolva a leghíresebb ogrét. Ezek közül talán az alábbi videó a kedvencünk, amelyben Shreket egy agility-versenyen szaladó kutya helyére illesztették be, hogy miniatűr formában küzdje le az akadályokat.

Hosszú ideje rebesgetik, hogy készül egy ötödik rész is a Shrekből. Ennek a részleteiről egyelőre nem sokat tudni, de az alkotók mindenképpen az előző rész nagyágyúival szeretnének dolgozni, és még az is felmerült, hogy rebootolják az egész történetet. Egy dolog azonban biztos: ha lesz ötödik rész, az a magyar rajongók számára már biztosan nem lesz ugyanolyan. A kiváló magyar szinkronban Fiona hercegnőt Für Anikónak, a nagydumás Szamarat Kerekes Józsefnek, a zöld ogrét pedig a tavaly elhunyt Gesztesi Károlynak köszönhettük, aki annyi energiát és karcos melegséget adott a karakternek, amit mástól már elképzelni sem tudnánk. Shrek valahogy mindig vele lesz az igazi.

Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:


Football news:

Smertin recalls Euro 2004: he almost fought in the joints, defended against the young Cristiano and understood the excitement of the Bridge
Gareth Southgate: We shouldn't be football snobs. In matches with top teams, diversity is important
Leonid Slutsky: I am still sure that the Finnish national team is the outsider of our group. They were very lucky against Denmark
I'm not a racist! Arnautovic apologized for insulting the players of the national team of North Macedonia
Gary Lineker: Mbappe is a world-class star, he will replace Ronaldo, but not Messi. Leo does things that others are not capable of
The Spanish fan has been going to the matches of the national team since 1979. He came to the Euro with the famous drum (he could have lost it during the lockdown)
Ronaldo removed the sponsored Coca-Cola at a press conference. Cristiano is strongly against sugar - does not even advertise it