A számítógépes adatok tárolására jelenleg használt mágneses merevlemezek sok helyet foglalnak el, ráadásul a szavatossági idejük sem túl hosszú. Éppen ezért egyre gyakrabban foglalkoznak alternatív merevlemezek készítésével, amelyek valamilyen új eljárással rögzítenék az információkat. Az elmúlt időszakban a DNS-t vették alapul ezekhez.

Egy atlantai kutatócsoport most egy olyan chipet fejlesztett ki, amely szerintük százszorosára javíthatja a DNS-tárolás jelenlegi formáit.

"Az új chipünk funkcióinak sűrűsége [körülbelül] 100-szor nagyobb, mint a jelenleg kapható merevlemezeké" - mondta Nicholas Guise, a Georgia Tech Research Institute (GTRI) vezető kutatója a BBC Newsnak. 

A technológia úgy működik, hogy a DNS egyedi szálait építőelemenként növesztik. A DNS-molekulát alkotó négy különböző kémiai egység au adenin, a citozin, a guanin és a timin megfelelő sorrendbe rendezésével jobban lehet tömöríteni az adatokat.

A bázisokat információ kódolására használják: a hagyományos számítástechnikában az adatokat hordozó egyesek és nullák (bináris kód) sorozatához hasonló módon, csak a DNS-ben a négy elem miatt erre még több lehetőség van. Például a bináris kódban a nullát az adenin vagy a citozin bázisok, az egyest pedig a guanin vagy a timin jelképezheti. Alternatív megoldásként az egy és a nulla a négy bázis közül csak kettőhöz rendelhető.

A tudósok szerint, ha DNS-ben tárolnánk az adatokat, minden valaha készült film elférne egy kockacukornál kisebb térfogatú eszközön is. Tekintettel arra, hogy mennyire kompakt és megbízható, nem meglepő, hogy a DNS iránt széles körű érdeklődés mutatkozik, sokan vélik úgy, hogy a korlátlan ideig megőrzendő adatok archiválásának következő adathordozója lehet.

A chipen a DNS növesztésére használt struktúrákat mikrocelláknak nevezik, és néhány száz nanométer mélyek - kevesebb, mint egy papírlap vastagsága. A jelenlegi prototípus mikrochip körülbelül 2,5 centiméteres, négyzet alakú, és több mikrocellát tartalmaz, ami lehetővé teszi több DNS-szál párhuzamos szintetizálását. Ez lehetővé teszi, hogy nagyobb mennyiségű DNS-t növesszenek rövidebb idő alatt.

A DNS digitális adattárolásának jelenlegi rekordja 200 MB körül van, és egyetlen szintézis legyártása körülbelül 24 órán át tart. Az új technológia azonban ugyanennyi idő alatt százszor több DNS-adatot tudna írni.

Speciális vásárlókra tervezve

A DNS-tárolás magas költségei eddig a technológiát speciális vásárlókra korlátozták, például azokra, akik az információkat időkapszulákban kívánják archiválni. A GTRI csapata úgy véli, hogy munkájuk segíthet a költséggörbe átformálásában. Két kaliforniai biotechnológiai vállalattal társult a technológia kereskedelmi szempontból életképes demonstrációjának elkészítése érdekében: A Twist Bioscience és a Roswell Biotechnologies.

A DNS-adattárolás kezdetben nem fogja helyettesíteni a szerverfarmokat a gyorsan és gyakran elérendő információk esetében. A szekvencia kiolvasásához szükséges idő miatt a technika leginkább olyan információk esetében lenne hasznos, amelyeket hosszú ideig kell elérhetővé tenni, de ritkán kell hozzáférni hozzájuk.

Az ilyen típusú adatokat jelenleg mágnesszalagokon tárolják, amelyeket körülbelül 10 évente kell cserélni.